Kevin Costner neve néhány szerencsétlen szerepválasztás miatt mára összeforrt a nem túl jó minőségű filmekkel, pedig a 90-es évek közepén igazi gigasztárnak számított, amit három filmmel alapozott, meg nem is akárhogyan.

A Farkasokkal táncoló, a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, illetve a Több mint testőr egymás után jött ki 1990-ben, 91-ben és 92-ben, és ez a három film elég volt ahhoz, Costner egy pillantás alatt a legnagyobb sztárok között találja magát. Igen, ezelőtt a három film előtt is voltak már jó alkotásai, de egyértelműen a 90-es évek közepére ért a csúcsra, hogy utána viszonylag nagyot bukjon.

De most nem Costner ballépéseit vesszük számba, hanem inkább emlékezzünk meg az 1990-es eposzáról, aminek ő volt a rendezője, a producere és a főszereplője is! Ez volt a Farkasokkal táncoló, amiről nagyon sokan úgy gondolták, hogy irtózatos bukta lesz, ehhez képest az utóbbi 25 év egyik leginkább meghatározó westernje lett belőle.

Már az is érdekes, hogy lett Michael Blake regényéből forgatókönyv és film. Blake alapvetően forgatókönyvíró, és először még a 80-as évek közepén írt egy úgynevezett spec scriptet, ez olyan forgatókönyvet jelent, amit az író megír, úgy nagyjából belövi azt is, hogy mennyiért adná le a forgatókönyvet, szóval pont olyan, mint egy rendes forgatókönyv, azzal a különbséggel, hogy ezt felkérés nélkül, vagyis annak reményében írja az író, hogy hátha megveszi valamelyik stúdió.

Az indiánok és farkasok között magát és a világhoz való viszonyát újraértelmező polgárháborús katonáról szóló nagyívű történetet viszont nem akarta megvenni egy stúdió sem. Blake évekig próbálkozott az eladásával, de nem járt sikerrel, úgyhogy 1988-ban regénnyé gyúrta a forgatókönyvet.

A regény megfilmesítésének jogait Costner kb. azonnal megvette, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ő rendezi majd az adaptációt. Nem kellett sokáig várni, alig egy évvel a könyv megjelenése után már forgott is a film, aminek végül Costner nemcsak a rendezője, de a főszereplője és a producere is lett.

Összesen négy hónapig tartott a forgatás, köszönhetően annak, hogy Costner autentikus környezetben, Dél-Dakotában forgatta a filmet mindenféle nagy farmokon, de az időjárás rendszeresen keresztülhúzta a számításaikat.

A film eredetileg 15 millió dolálros büdzsével forgott, ami a mai sokszázmilliós szuperhősös blockbusterek korában aprópénznek számít, de ne felejtsük el, hogy ez volt Costner első filmje, nem akart sokat kockáztatni a stúdió.

Ahogy az várható volt, a produkció költségei viszont nem fértek bele az eredeti büdzsébe. Leginkább amiatt, hogy Costner megszegett egy csomó elsőfilmesre vonatkozó ökölszabályt, például azt, hogy ne dolgozz állatokkal, mert iszonyúan el tud úszni ettől egy-egy produkció költsége.

Különösen úgy, hogy a kor technikai fejlettsége meg úgy általában a film valósághű ábrázolásmódja miatt nem fért bele az, hogy számítógéppel generált állatok legyenek a vásznon. Így például, amikor a híres bölényvadászos jelenet volt, akkor valódi bölényekkel dolgoztak, csak néhány, úgynevezett animatronikus, vagyis egy kezelő által mozgatott bölényt használtak. Csak ennek a jelenetnek a forgatása három héten keresztül tartott, 100 indián statiszta és több ezer bölény vett részt benne. A másik nehezítő tényező az volt, hogy Costner farkasokkal is dolgozott, amiket ugyan valamennyire lehet idomítani, de azért nem arról híresek, hogy ezek a legkezesebb filmes állatok.

A film még el sem készült, de már gyakori volt az a vélemény, hogy gigantikus bukta lesz a dolog, leginkább az elhúzódó forgatás és a növekvő költségek, valamint amiatt, hogy Costner egyáltalán nem számított tapasztalt rendezőnek, aki tető alá tudna hozni egy ilyen epikus vállalkozást.

Aztán bemutatták a filmet, és minden megváltozott, amit tökéletesen példáz az, hogy összesen 7 Oscart nyert vele, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek járó díjat is. Igazán szép teljesítmény, pláne, ha azt nézzük, hogy Costner összesen három filmet rendezett az eddigi karrierje során, és a másik kettőt még csak nem is nevezték Oscarra.

A nézők is imádták a filmet, végül mindenestül 22 millió dollárból készült el és valamivel több mint 420 milliót szedett össze. De nem is ezek miatt igazán fontos, hanem azért, mert óriási vérfissítést hozott a western műfajába. Az úgynevezett revizionista western a Farkasokkal tácnoló előt is létezett, ezek azok a westernek, amik megkérdőjelezik a westernek klasszikus elemeit, a jó és rossz nagyon tiszta szembeállítását, a romantikus ábrázolásmódot. Vagyis azt helyezik előtérbe, hogy nem mindig az indiánok a rosszak, és ez a periódus inkább volt barbár és nagyon véres, mint egyfajta boldog múlt, amikor a fifikás ember érvényesült. Az útóbbi 25 évben szinte csak ilyen westernek készülnek, de ez a 60-as években indult alműfaj a 90-es évekre szinte eltűnt, a 80-as években alig készült ilyen film. A Farkasokkal táncoló megjelenéséig úgy tűnt, kikopik ez a fajta western, részben Costner filmje hatására viszont újra megtelt élettel, és a mai napig szárnyal. Nem véletlenül választotta be 2007-ben az amerikai filmarchívum az amerikai film legnagyobb kincsei közé.

Egy baja van a filmnek, ami egyben az egyik erénye is: a hossza. A tévés újrajátszást ugyanis eléggé megnehezíti, hogy Costner filmje kerek 180 perc vagyis három óra. A tévék elég ritkán adnak ennyire hosszú filmeket, ha a Gyűrűk Ura- és a Harry Potter-franchise-tól eltekintünk.

A Farkasokkal táncoló esetében az történt, hogy a filmet két részben adják a tévék, ami ugyan egy kicsit elvesz az élvezeti értékéből, pláne, hogy általában egymást követő napokon mennek le a részek, de még így is jobb, mintha egyáltalán nem lehetne látni a tévében néha napján ezt az egyébként valóban kiemelkedő alkotást.