Természetesen a filmben mindössze egyetlenegy szaunát láthatunk, méghozzá azt sem Párizsban, hanem a helyén, valahol Lappföldön. Tehát ennek a Szauna Párizsban című filmnek valami másnak kell lennie... Valami nagyon másnak, és ebben nem is kell csalódnunk: itt tényleg minden nagyon más.
Már megint a cím
Én is unom kicsit, hogy szinte minden második-harmadik külföldi filmnél már rögtön az elején az eredeti cím rossz magyarításával kell foglalkoznom, de mit tegyek, ha egyszer nem tetszik? Úgy gondolom, a film alapvetően művészeti alkotás, aminek szerves része a címe is. Még akkor is, ha az esetleg az átlag magyar néző számára semmilyen különösebb jelentéssel nem bír. A cím, a szó, illetve értelem szerinti fordítás nyelvtani/értelmi kényszerűségén túl változatlannak kell maradnia, hiszen minden bizonnyal okkal kapta éppen azt az alkotójától, amit. A forgalmazó pedig ne másítsa meg, erre nem lehet semmilyen indoka. A Szauna Párizsban magyar címe is ilyen, csak nagyon messziről, és a film megtekintése után lehet ahhoz kapcsolni. Előzetesen viszont teljesen más képzetet kelt az esetlegesen (tehát átlagosan) tájékozatlan nézőben. A film eredeti címe Let My People Go!, ami részben a zsidók Mózes vezetésével történő egyiptomi kivonulását megéneklő, ismert spirituálé (Go Down, Moses) refrénjének egyik sora, így közvetlenül utal a film cselekményére, jelesül az éppen erre az eseményre emlékező pészachra (pászkaünnepre, zsidó húsvétra), amely körül bonyolódik majd minden. Nem értem tehát a címferdítés okát, nem értem, miért rosszabb a szó szerinti Engedd a népem el!, vagy akár az egyszerűbb, de szintén idevágó Pészach Párizsban, ennél az elterelő, hamis Szauna Párizsban-nál…
[img id=405216 instance=1 align=left img]Pészach Páriszban
Szóval, zsidó módra húsvétolunk, méghozzá Párizsban, ami így önmagában is érdekes alkalom, a történet azonban még távolabb indul, valahol Lappföldről, Joulupukki, a finn Mikulás hazájából. Itt szolgál postásként Reuben, a párizsi zűrös-zajos zsidó mosodás család sarja, aki elsőgenerációs pályamódosítóként a finnek szauna-kultúráját tanulmányozandó érkezett e helyszínre. A szárazgőzfürdők működési elve helyett azonban gyorsan szerelembe esett a szomorú szemű finn tanárral, Teemuval. A párizsi pészachhoz úgy kerülünk e távoli helyről közel, hogy Reuben egy nap furcsa, 199 980 eurót tartalmazó küldeményt kézbesít "apósának", aki ezt nem hajlandó átvenni, sőt, a fiúnak adományozza, aki annyira hevesen ellenkezik, hogy az após elájul. Reuben ezt a röpke ájulást tragikus komolysággal fogja fel, Teemu gyilkosnak nevezi és szakítanak. Reuben letörten, de hóna alatt a jelentős pénzzel hazaindul Párizsba, ahol családja éppen pészachra készülődik. A fiút semmi és senki nem vigasztalja, arra pedig végképp semmi szüksége, hogy egy melegbárban idős, gazdag úr akadjon rá… Pedig így történik, és eljön az ünnep napja, miközben Teemu is rájön az igazságra…
Bizarr elegy
Meglehetősen bizarr multikulti katyvaszként csapódhat le az egyik itt megjelenő csoportba sem tartozó nézőkben a francia Mikael Buch bemutatkozó filmje, mely leginkább talán úgy lenne jellemezhető, mintha Aki Kaurismaki rendezte volna Brünót, Woody Allen forgatókönyvéből. Rossz hír lehet, hogy e jeles személyiségek mintha életük leggyengébb formáját futnák ebben a meghökkentő kollaborációban – vagy Buch ügyetlenül csak a rosszat tanulta volna meg tőlük. Mindenesetre, a savanyú uborka és a füstölt hering nem megy a kremzlihez és a maceszgombócleveshez, főleg nem színes flitterekkel, diszkógömbbel és rózsaszín műszőrmével díszítve. A pészach ötezer éves rituáléjában kevésbé jártas nézők csupán a poénok töredékét értik meg, így ezeken értelemszerűen csupán az értő közönség fog mosolyogni. Erősen karikaturisztikus a homoszexualitás és a homoszexuális párkapcsolatok ábrázolása is, ami azonban élét veszti az abszurdba hajlóan kezdő, de kliséerdőkben elvesző cselekményben. A harsány, vaskos kontúrral megrajzolt zsidó szállal együtt mindez bizony ijesztően csiricsáré, "lakodalmas" és bombasztikus. Buch munkáját, a rendezést illetve a forgatókönyvet illetően mindössze az abszurdra való törekvést, valamint a meleg kapcsolatok ábrázolásának merészségét tudom dicsérni, az igen keresetten összeszőtt cselekmény idiotizmusát, a klasszikus (francia) vígjátéki panelek súlyos unalmát viszont semmiképpen. Mélyebbre ható szatírának felületes és giccses a film, vígjátéknak pedig nem elég közérthető, de még csak nem is túl vicces. Egyedül talán csak a fóbiás szélsőségeseket gerjesztheti, akik végre jól provokálva érezhetik ez alkalommal magukat, ám az is lehet, hogy a végén majd ők is csak néznek felvont szemöldökkel, mint a Mikulás pészachkor: Hát, ezt most akkor, hogy értsem?
Kinek ajánljuk?
- Meleg pároknak.
- Liberális zsidóknak pészachra.
- Ha már nagyon nincs más.
Kinek nem?
- Botránykőnek.
- Bölcsek kövének.
- Bigottaknak.
PORT.hu: 4/10
IMDb: 6,2
