Misztikumba mártogatott akciók

Előző filmjéhez, a Hatodik érzékhez hasonlóan A sebezhetetlenben is a racionális világ és az irracionális jelenségek összegabalyításán buzgólkodik az alig harmincéves író-rendező, M. Night Shyamalan. Hollywoodi mércével mérve nem is sikertelenül, bár kissé túlkomolykodva a dolgot. Azon a "filozófikus" szinten ugyanis, ahol a hollywoodi sikerfilmek készülnek, a halálosan komolyan vett fantazmagória egy ponton túl mosolyogtató önparódiába megy át. Vagy legalább is fárasztó lesz a csöppnyi üdítő humor - ne adj, Isten, irónia - nélkül, mint esetünkben. A képzelet játékából valamiféle könnyedség hiányzik, netán az az elegancia, amitől idézőjelbe kerül minden idézőjelbe való parajelenség. Így az ember időről időre kipottyan a film remélt delejéből, s az órája számlapját kezdi fürkészni a hősök cselekedetei helyett. Kivéve persze azt az esetet, ha a néző annyira vonzódik a misztikához, a józan észen túli jelenségekhez, hogy boldog, ha komolyan veheti őket. Itt van rá alkalma bőven.
A sebezhetetlen meséje kétpólusú. Az egyik póluson Bruce Willist látjuk, a másikon Samuel L. Jacksont. Willisről egy szörnyű vonatbaleset után kiderül, hogy valamilyen csoda folytán sebezhetetlen. Onnan is karcolás nélkül menekül meg, ahol mindenki más az életét veszti. Jackson ennek az ellenkezője. Őt a legkisebb karcolás is szó szerint tragikusan összetöri egy ritka csontbetegség miatt, s a világot is már az anyaméhben elszenvedett törésekkel látja meg újszülöttként. Willis nem tudja, miért él a Földön, Jackson viszont határozottan azért, hogy ezt a két végletet kiegyenlítse. A maga módján. Ez pedig annyit tesz, hogy önjelölt teremtőként újra akarja osztani kettőjük közt a sebezhetőség-sebezhetetlenség adagot, természetesen a maga javára. Eszközeiben nem ismer sem embert, sem Istent, éjsötét jelmezében olyan is, mint a végzet fekete angyala.
Ők ketten, mármint Willis és Jackson aztán összecsapnak, s ezzel a szerző két legyet üt egy csapásra. Willis egyrészt ha nagy nehezen is, de megtalálja élete értelmét, közben pedig középszerű kisemberből akcióhőssé lényegül, a mi régtől kedvelt, vérbeli Bruce Willisünkké.
Akciók, fordulatok, misztika, fantasztikum: van itt minden, amit nem győzünk unni vagy épp ellenkezőleg: amit nem győzünk kedvelni. Ki-ki a maga ízlése szerint.
Bruce Willist eleinte tétova kisembernek álcázza A sebezhetetlen című film meséje, de később - a mozinézők elvárásainak megfelelően - azért csak előbújik belőle a korábban már megszokott akcióhős.