Nagyra törtek

Izgalmas mesealapanyagok, neves színészek, jó rendező – Az óriásölő mégsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Hiába, no, egy közönségvonzó film alfája és ómegája egy jó forgatókönyv. A kidolgozatlanság nem csak a scripten, az egész filmen érződik, a vizualitáson is.

Nem remake: mesék mixe

Bár 1962-ben Jack, az óriásölő címmel Nathan Juran rendezett egy "korai fantasy"-filmet magas növésűekkel, Az óriásölő nem tekinthető remake-nek. Juran egykori filmjének és Bryan Singer rendező mostani mozijának egyik forrása közös: a legendák homályába burkolózó, VI. századi Arthur király idejéből származó mese az óriások országáról. A hiedelem annyira tartotta magát, hogy a nagylények birodalma még a "rációfüggő" Jonathan Swift XVIII. századi klasszikusában, a Gulliver utazásaiban is megjelent. Singer fantasyjának másik forrása az Égig érő paszuly című népmese, amiben a gigászok lakta titokzatos földet a mi világunkkal egy rapidan tekerőző babfolyondár köti össze.

Nagyranőttlény-ország mindegyik európai nép mondahagyományában szerepel, gondolhatunk olyan átültetésekre is, mint az ógörög Homérosz Odüsszeiája, amiben egyszemű küklopszok falatoztak a hajósok emberi és állatállományából. Vagy a mi János vitézünkre, Petőfi mesekölteményére, amiben a bajnok homlokon parittyázza a kérkedő óriáskirályt. Ám hiába az impozáns (nép-) mesei és történelem előtti gyökér, az alkotók bicskája belevásott ebbe a gigantikus "filmpaszulyba". Ez legkevésbé a rendező hibája.

[img id=456568 instance=1 align=left img]"A" és "B" ligások

Singer ott vétett, hogy nem kellett volna elvállalnia ezt a projektet. Gyanút kellett volna keltenie benne, hogy a sztori ötlete az Ünneprontók ünnepe után magát a Télbratyó és a Testcsere opusokkal parkoló-pályára küldő rendezőtől, David Dobkintól ered, akinek az ötletelésben társa a Shrek a vége, fuss el véle direktora, Darren Lemke volt. S ha Lemke a tévésorozat-szakmunkás Dan Studney-val közösen elkövetett forgatókönyve megsegítésére Singer nem kéri fel barátját, Oscar-díjas Christopher McQuarrie-t (első közös munkájuk a Közönséges bűnözők), ezzel a filmmel csupán a házimozi-forgalomban találkozunk.

Merthogy Singer A-kategóriás filmes (X-Men- – rövidesen – tetralógia, Superman visszatér, Valkűr, Doktor House-széria), McQuarrie A-kategóriás forgatókönyvíró (Hullahegyek, fenegyerek, Valkűr, Az utazó, Jack Reacher), s a filmben a brit színjátszás A-kategóriás férfiképviselői vannak jelen; Ewan McGregor, Ian McShane, Eddie Marsan, Ewen Bremner, illetve (hangban) Bill Nighy. Az óriásölő azonban nem lett minőségi munka.

Kármentés

Kármentés. Ez a szó juthat eszünkbe a filmet nézve, a félbehagyott és/vagy elerőtlenedő történetszálak, a nagy felbuzdulással elkezdett, aztán – a szárba szökkenő gyorspaszuly-burjánzást leszámítva – elnagyolt trükk-szcénák, a felvonultatott, majd kiaknázatlanul hagyott minőségi színészgárda mind-mind erről árulkodik.
A főszereplő Nicholas Hoult tévedés, lehet, hogy színészi teljesítménye egyszeri, mert amit az Egy fiúról (a gyerekszerepei) óta láthattunk tőle, nem bizonyult átütőnek. Hollywood valamiért mégis a tenyerén hordozza, játszik a Mad Max-remake-ben, az új mutáns-moziban, az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban. Olyan enervált, mint az élőhalott, akit alakít az áprilisban debütáló "zombis Rómeó és Júlia"-filmben, az Eleven testekben. Nem érezzük, hogy hordozná azt a parasztfiú-potenciált, amivel sikeresen kelhet birokra az óriásokkal, megszerezheti a felettük uralmat biztosító archaikus koronát, dacolhat az áruló lorddal (Stanley Tucci), elnyerheti a szép (és határozottan több életjelet és szenvedélyt mutató) királylány, Isabelle hercegnő (Eleanor Tomlinson) kezét és a fele királyságot (miután megmenti azt). Az átélhetőséghez az sem segít hozzá, hogy a kolosszusok vezetője, Fallon tábornok (az eredetiben Bill Nighy adja a hangát) az originális Emlékmás torz lázadóvezérét, Kuatót idéző mutáns. Miért? Kevésnek érezték önmagukban a drabális vadakat? Az óriások ködbe burkolózó földjét – mint a King Kong óriásmajom-szigetét – kellett volna delejesebbre, hátborzongatóbbra formálni. Igaz, ha így alakult volna, a családbarát korhatár-besorolás elveszett volna.

A (nép-) mesevilág lényege, hogy a kisemberek és tűz körül összesereglő felnőttek újra és újra előadott-meghallgatott emberi alaptörténetekkel tegyék elfogadhatóbbá az életet. Olyanokkal, amik a nemi érést és a családtól történő elszakadást éppúgy bemutatják, mint a házasságot vagy a halált. Ne gondoljuk azt, hogy ezeket a mesei történeteket anya/apa az ágyban alváshoz készülődő, jól lakott, megmosdatott pulyáknak sorolta altató gyanánt, sokkal helytállóbb azon elképzelés, miszerint a közösség (család, törzs, falu) egésze együttesen hallgatja a "mesét", hogy okuljon. Hollywood az újabban divattá vált mesefeldolgozásaiban ezeknek mindössze egy-egy szegmensét ragadja ki, ha egyáltalán így tesz. Sokkal jellemzőbb, hogy ezeket a súlyos meséket – tartalmakat – trendi motívumokkal/szereplőkkel idomítja és könnyíti a mai tizenéveseknek. Jancsi és Juliska videojátékszerűen (az ehhez dukáló fegyverarzenállal) irtja a banyákat (Boszorkányvadászok), a szép mostohalány hazafias amazonná avanzsált (Hófehér és a vadász), Piroska pedig vér-farkasi géneket fedez fel famíliájában (A lány és a farkas). Kevés az olyan film, ami képes a mesék komplexitásából, az egymásba fonódó humorból és félelemből ízelítőt adni, mint Terry Gilliam tette a Grimmben. Vagy ha már aktualizálnak, akkor a humort az (ön-) iróniáig fokozó Tükröm, tükröm lehet a minta (rendező: Tarsem Singh).

Hagyta megtörténni

Singer valószínűleg észrevette, a forgatókönyv félkész, ehhez mérten foglalkozott Az óriásölővel. Hagyta, hogy megtörténjen. A kisebb nézők bizonyosan bedőlnek a filmnek, és tátott szájjal bámulják, még ha nem is teljesen értik. Aki azonban már látott mesefeldolgozást és fantasyfilmet, fanyalogni fog. A forgatókönyvi következetlenségek és befejezetlenségek, a gyenge párbeszédek (és nem túl jelentős alakítások) és az olykor méltatlanul suta látványvilág miatt. Singer hagyta, hogy a vezető scripter, Lemke nagyra törjön – aztán (talán McQuarrie tanácsára) engedte, hogy alá hulljon. Tudta, nem átgondolás, kisebb-nagyobb kipofozás lenne szükséges, hanem egy totális újrakezdés.

Kinek ajánljuk?
- Tíz év alattiaknak.
- Aki szeretné megnézni Ewan McGregort Szíjjártó Péter-frizurában.
- Aki szívesen elnéz a nagyvásznon egy tévéképernyőre való produkciót.

Kinek nem?
- Jó fantasy filmet, mesefeldolgozást látni akaróknak.
- Ewan McGregor tisztelőinek.
- Tízen túliaknak.

4/10