Hajdu Szabolcs (Fehér tenyér, Tamara, Macerás ügyek) tévéfilmnek induló, majd a filmszínházakban - is - landoló alkotása az Off Hollywood. Off Hollywood: fordíthatnánk "filmes Mekka-külsőre", azaz olyan helyre, ami nagyon (de nagyon) messze áll az idilli állapotoktól. Ez, kérem, Magyarország.
Hajdu - vélhetően - a saját élményeit sűrítette bele ebbe a filmbe, ám magyar frusztrációknak azért nem tartanánk ezeket, mert ez itt az alapállapot (a frusztráció valamihez képest az, ami). Hogy, például, a producert úgy kell "agyoncsapnia" a színésznek, hogy a zsebéből kikotorhassa a jogos honoráriumát stb. Kedvencünk a film különösen erős első jelenete, amikor a filmes rádióinterjújából kiderül, mennyi ócska és ugyanolyan kérdésre kellett válaszolnia már - Hajdunak.
Megszokhattuk már, Hajdu személyes filmeket készít, egy vagy több alteregóval. Itt a "hasonmása" Bódi Adél filmrendezőnő (a direktor felesége, Török-Illyés Orsolya alakítja). Egy napba sűrítve látjuk, hogy a filmkészítés hogyan teszi tönkre az ember életét, a filmbeli debütáló filmjével (Nem, hanem) a "teljes idegösszeomlás szélére" sodródó Adélt "munkakörnyezete" - a producer: Thúróczy Szabolcs, a produkciós igazgató: Kovács Lehel -, valamint magánszférája (férje: Szabó Domokos) vegzálja, innen egyenest vezet az út a pszichiátriára.
A - Garaczi László-könyv alapján forgatott - film szarkazmusa remek és szórakoztató. Azok a legjobb percek, amikor Hajdu engedi eluralkodni ez irányú tehetségét. Viszont újabb példáját kapjuk annak, hogy nem, vagy nem jól fejezi be a filmjeit, ám, ha efölött szemet hunyunk, nagyon jó (és a maga habitusa szerint: igen humoros) alkotással van dolgunk.
