Vasárnap mindenki pihenje ki a paprikás krumpli okozta fáradalmakat, hogy másnap újult erővel vághasson bele az új hét új kalandjaiba!
A sötét lovag
Christopher Nolannek ez volt az utolsó tisztességes filmje, bár már itt elkezdett eluralkodni rajta a megalománia. Kétségtelenül jó film, marha izgalmas, telis-tele kiváló akciójelenetekkel és remek karakterekkel, bár a rendező ekkor már nem tudott uralkodni magán, és jó fél órával hosszabbra sikerült Batman-trilógiájának második része, mint kellett volna. Heath Ledger Jokerének, de főleg a színész korai és tragikus halálának köszönhetően A sötét lovag olyannyira kultstátuszba emelkedett, hogy a fanatikusok még a nyilvánvaló ostobaságokat is vidáman figyelmen kívül hagyják (pl. Kétarc feje, indítéka). Nolan pedig innentől afféle istenségnek lett kikiáltva, ezzel ő lett a világ legtúlértékeltebb rendezője.
Lilo és Stitch
Az antiszociális hawaii kislány és a megveszekedett kis űrbéli szörnyeteg kalandja jóval kevésbé népszerű, mint a Disney tipikus, hercegnős meséi. Talán a stúdiótól kissé szokatlan, bumfordi figurák, talán a sci-fi téma, de lehet, hogy a kislány Elvis Presley-imádata miatt a Király dalaiban gazdag zene miatt nem került be annyira a köztudatba, pedig az egyik legjobb Disney rajzfilm. Chris Sanders, az Így neveld a sárkányodat és a Croodék író-rendezője már itt is a legjobb tudását adja: mer elrugaszkodni a jól bevált recepttől és a szokványos karakterektől. Aki egy eredeti mesére vágyik, netán szereti más homokvárát önfeledten széttaposni, az nem fog csalódni a depresszióra hajlamos kislány és a genyó űrszörny kalandjában.
