Tényleg funkcionálhat drogként az a veszélyérzet, amit egy bomba hatástalanítása idéz elő, vagy a ráerőltetett mottó csak egy közepesre sikerült De Palma-ötlet feljavított újragondolását leplezi?
Vietnam túl messze van
Hogy Irak lenne az amerikai történelem új Vietnámja, azt egyelőre nem igazán hajlandóak elismerni a Pentagonban, ám a filmművészet ezt már kész tényként kezeli. Kifejezetten divatba jöttek a különböző, Közel-Keleten megszállt országokban folyó harcokkal foglalkozó háborús eposzok, amelyek egyre ritkábban ábrázolnak véreres szemű tálibokat, sokkal inkább arra a kérdésre próbálnak választ adni, amit a béketüntetők transzparensein is annyit olvashatunk: mit keresünk mi itt? Még ha Kathryn Bigelow-t (egy nő rendezett háborús mozit, azért ezt húzzuk alá!) nem is a harcok, hanem az egyén, esetünkben William, a bombaszakértő érdekli, aki a jól csengő "kék drót vagy piros drót?" kérdéskör elismert tudora. A férfit új állomáshelyére vezénylik (sejthető, elődje nem nyugdíjazás miatt távozott), és ahogy az a jövevényekkel lenni szokott, beilleszkedése nem megy zökkenőmentesen. William mintha mániákusan keresné a veszélyt, ugyanakkor a feladatát mindig tökéletesen megoldja - máskülönben már nem is lenne életben. Társai félnek tőle, mint a tűztől, hiszen az aknamezőnek is fejjel rohanó tiszt közelében rohamosan értéktelenednek el az életbiztosítási kötvények, és nem csak a bombák, de az infarktus is egyre fenyegetőbb árnyékot vet a mindennapokra.
Ideológiától mentesen
Nemrég Brian De Palma egy rendhagyó mozival igyekezett észrevetetni magát, ami azonban csak többé-kevésbé sikerült. A Redacted - itthon Cenzúrázatlanul - Háború másképp címmel került rögtön DVD-forgalmazásba - egy igen szikár formanyelvet választott, hiszen a YouTube és társai gerjesztette (rövid)filmnézési szokásainkra rímelve, amatőr videóknak, biztonsági kamerák felvételeinek és chat-ablakokban lezajlott beszélgetéseknek álcázta egyébként nagyon is megkomponált képeit. Az üzenet röviden: a hivatalos média hazudik, az igazságot csak a nem feltétlen profi jelenlévők felvételeiből ismerhetjük meg. De Palma az amerikai G.I. Joe-k nem épp a Schwazenegger filmekből ismert erkölcsösségét kezdte ki, míg A bombák földjén egy egészen más történettel foglalkozik, ám a forma hasonló. Hasonló? Ha egymás mellé tennénk a kettőt, első blikkre én a Redactedre szavaznék, mert mintha az az ábrázolásmód hogy úgy mondjam, jobban ki lett volna találva, ám közelebbről vizsgálva el kell ismernem, A bombák földjén sokkal inkább filmként funkcionál. Bigelow filmjétől persze távol áll De Palma helyenként már Michael Moore-t is megszégyenítő propagandista attitűdje, sőt tulajdonképpen az ő amcsijai kifejezetten hősként lépnek elénk. Tudvalevő egyébként, hogy e sorok írása idején tárgyalt alkotás kilenc kategóriában izgulhat, megkapja-e az Oscar-díjat. Nos, a vágás és az operatőri munka egyértelműnek tűnik, ezek mellett emlékezetes, de talán nem Oscar-szintű a főszereplő Jeremy Renner alakítása is, ám összességében ezt a kilencet én erős túlzásnak érzem.
Háborújunkie-k
Tévedés azt gondolni, hogy a film bő két óráján keresztül szép egyenes ívű történetet követhetünk majd. A tényállás nagy vonalakban történő felrajzolása közben igazából túl hosszú ideig csak robbannak a bombák kézzelfoghatóbb események nélkül, akárha egy nyolcvanas évekbeli ölős-partraszállósban, bár kétségtelen, az említett dokumentarista képi megoldások nem akármilyen stílust adnak neki. Ezen felül pedig kábé húszpercenként mutat be egy olyan rendezői truvájt, amitől tényleg szinte robban a moziszék. Az egyik legfelkavaróbb jelent pedig egy úgynevezett "élő bomba" hatástalanítása, amelynek borzalma el nem mesélhető. Mindemellett hozzáértők szerint az egyes bevetések bizony egy-egy belövés precízen kigondolt allegóriái, miszerint a filmben Williamet követve ugyanazokon fázisokon megyünk végig, amiken egy drogos az ő szerével, elindulva a kezdeti eufóriától egész a szabadulni nem tudásig. Na most engem, ha kidobnak egy repülőből Bagdad felett, akkor se látom ezt bele a filmbe, de ha ott van, hát ott van.
Kinek ajánljuk?
- Az amerikai hadsereg rendet tesz-filmek kedvelőinek.
- A dokumentarista stílus kedvelőinek.
- Magas bomba/perc mutatót igénylőknek.
Kinek nem?
- Széplelkűeknek.
- Akik hánynak a kamerarángásoktól.
- Akik az iraki jelenlétről csak egyértelműen elítélő hangnemben hajlandóak értekezni.
7/10
