Scooby Doo 2 - Szörnyek póráz nélkül

A kritikai körökben csapnivalóan gyengének ítélt, ám mozikasszáknál kiválóan muzsikáló első epizód sikerén felbuzdulva dobta a piacra a filmet kreatív stábja és produceri gárdája. A vágóból filmrendezővé avanzsált Raja Gosnell és a tinisztár szereplőgárda ugyanaz, s az eredmény is csak egy hajszállal haloványabb az első résznél.

Ismét filmvásznon az élőszereplős Hanna-Barbera rajzfilm moziadaptációja, főszerepben a régi gárda, Sarah Michelle Gellar, szívszerelme a divatjamúlt szívtipró, Freddy Prinze Jr., az egyéb szerepekben elenyésző mértékben domborító Linda Cardellini és a csapat büszkesége, a némi talentumról tanúbizonyságot tévő Matthew Lillard.

A Rejtély Rt. kísértetvadász társaság ismét felveszi a kesztyűt, mikor egy ismeretlen, álarcos szörnyeteg fenyegeti a hangzatos című városkát, Menőfalvát. A titokzatos gonosztevő szörnygyártó masinája a gonoszvadász csapat által réges rég leleplezett rémeket újramásolja - s ennek már csak a gondolatától is inába száll Scoobyék bátorsága. A csapat a szörny nyomába ered, az akció azonban sikertelennek bizonyul a két gyáva cimbora, Scooby és Bozont miatt. A lökött duó megpróbálja rendbe hozni a kudarcot és visszaszerezni a Rejtély Rt. szörnyfelkutatásban méltán kivívott hírnevét. A kaland azonban ezúttal is hátborzongató fordulatokat tartogat a csapat számára.

Rajzfilmet élőszereplős mozifilmmé adaptálni számos előnnyel járó feladat, többek között adott egy biztos célközönség, a rajzfilm rajongóinak széles köre. Amennyiben egy gyenge rajzfilm-adaptáció folytatásáról beszélünk, a körülmények már nem egyértelműen ennyire ígéretesek. Raja Gosnell rendező, a humoros akció mestere az akciójelenetekben érzi magát elemében, a párbeszédek így kidolgozatlanok maradnak, ahogy maga a cselekmény is hagy némi kívánnivalót maga után. A rajzfilmben kiválóan ülő poénok pedig némileg kínosan hatnak az élőszereplős megoldásban. Matthew Lillard viszont karakteres, igazi idétlen figura, egyedül az ő jelenléte látja el némi plusszal az amúgy picit sablonosra és középszerűre sikerült rajzfilmadaptációt.