Spielberg-filmet hozott a hollywoodi posta, a csatolt üdvözlőkártyán a következő felirattal: Sok szeretettel Steve-nek! J. J. Ezt a Spielberg-filmet ugyanis nem Spielberg rendezte, hanem egy J. J. Abrams nevű arany ember, népszerű tévésorozatok atyja és jegyzett Spielberg-fetisiszta, aki a céges logója megtervezésekor is a mesterre kacsingatott. A Super 8 egyébként nem az első nem Spielberg Spielberg-film; Robert Zemeckis is így kezdte (Vissza a jövőbe), igazán kijárna már neki is egy főhajtás. Majd talán jövőre, de most Spielberg-év van: az első tiszteletadásra a Paul című marhaságban került sor, amikor a címszereplő alienről az derült ki, hogy kreatív konzultánsként besegített az E.T.-be. Úgy persze könnyű, ha idegen is van a csapatban (ő aztán kiszúrja, ha egy földönkívüli-alakítás nem hiteles), úgy viszont nehéz, ha olyan kreatív katonák alkotják a stábot, akiknek mindenről, de tényleg mindenről ugyanaz (film, film, film és mindig másé) jut az eszükbe. Ebből is adódhatnak szellemes pillanatok, ilyen például az a szuper 8-as zombinoir, amit a kamaszszereplők (megannyi hátulgombolós mini-Spielberg) '79 táján házilag készítenek George Romero szellemében. Alfőhajtás a főfőhajtásban: csoda, hogy senki sem sérült meg a folytonos fejbillegetésben. Amikor viszont sérülnek a skacok, mert nem zombiznak, hanem érzelmi életet élnek, miközben jobbról E.T. rosszarcú nagybátyja, balról pedig egy csomó rosszarcú G.I. Joe szorongatja őket, na, az pont olyan kezdetleges, de messze nem olyan kedvesen, mint az a zombifilm, amit épp forgatnak.
