A The Duke of Burgundy – a Nő ábrázolásának metodikájában – olyannyira a miénk, mint Jancsó vagy Krúdy. Ezen felül a legnagyobbakat idézi meg, mert finom humorában van némi hrabal-i áthallás, pszichózisában pedig egy jó adag kevésbé komor csáth-i attitűd – vagy markánsabb asszociálóknak Esterházy-Csokonai, a Tizenhét hattyúval. Cizelláltra formált, ám tartalmában tömör és fullasztó erotikai tabló, egy szexuál-pszichotikus látomás, mely mesterien mesés vizualitásával szinte delejezi a nézőt. Nem lehet felróni neki, de eszközeivel kendőzetlenül apellál a szenzualitásra, és gyakorlatilag ezzel éri el az átütő erejű hatását.
A film egy rendkívül érdekes és merész vállalkozás, tekintve, hogy mindezt egy angol rendező álmodta a vászonra, és művét mindössze szerény főhajtásnak szánta a múlt évszázad retro-erotikus európai filmjei előtt. Peter Strickland egy rekord érzékenységű rendező, és két alapvető kérdés azonnal felvetődik vele kapcsolatban. Az egyik az, hogy hogyan lehet ennyire közép-kelet európai lelke egy britnek. A másik pedig az, hogy miként lehetséges férfiként készíteni egy ilyen gyönyörű, abszolút női fokalizációval láttatott mozgóképes esszét. (Noha a 2009-es Varga Katalin balladája mindkét fenti kritériumnak pazarul megfelel, és szintén Strickland keze munkáját dicséri.)
A történet egy kamara lélektani dráma, egy helyszínre és pár szereplőre fókuszál. Cynthia (Sidse Babett Knudsen) egy középkorú nő, egy entomológus (rovartannal foglalkozó) professzor, aki egyedül él világtól elzárt, idilli villájában. Van egy Evelyn (Chiara D’Anna) nevű szobalánya, akivel sajátságos és különleges szexuális kapcsolatot alakítanak ki. A kontaktus tartalmaz leszbikus, szadomazochista, fetisiszta és BDSM elemeket – noha a rendezői, vágói és operatőri bravúr révén egyáltalán nem hangsúlyosak ezek az elemek. A határok összemosódnak, és nem tudni már, hogy ki a domináns és ki a domina, ki az, akit végül gombostűre tűznek – mint ahogy a kis narancsságra és barna kockás mintás pillangót, a Duke of Burgundy-t, aki a címadásért felelős. A képkockákat át-átlengő rovar és lepke metafora egyébként ad egy éteri közvetítő közeget a film számára, pont a megfelelő szürrealitást adva a perverzió pszichológiájának. A zseniális rendezés érdeme az, hogy a Burgundia hercege a hitelességét nem veszíti el sem a közönségesség és pornográfia, sem az eufemizált romantikus szerelem oltárán. Strickland mindemellett mesterien vonja bele a nézőt a játékba, és outsider passzív szemlélőből bennfentes voyeuristává teszi.
Az egymásba finoman áttűnő jelenetek felidézik a 70’-es árkádia-filmek decens, ugyanakkor mély filozófiával bíró esztétikáját is. Nagyon pontosan eltalált egyensúlyt teremt a romantikus szerelmi kapcsolat, és a még elfogadott perverziók profánsága között. A direkt és indirekt metaforái, az opálosan művészi fényképezés és a finom jellemábrázolások miatt hihetetlenül érdekes és gyönyörű film. Tele van hivatkozásokkal, elejtett vizuális posztmodern fragmentumokkal, melyek utalásként funkcionálnak. Álomszerűen érzéki, ugyanakkor határozottan állást foglal a szerelmi vonzalom által okozott lelki gyötrelmekkel kapcsolatban. Ez a mű olyan esszenciális unikum a maga meghatározhatatlan kategóriájában, mely azokba a méltó magasságokba emelkedik, ahol A parfüm: Egy gyilkos története vagy A Párnakönyv van.
Külön öröm, hogy mindez egy pompás előszó egy menetrendszerű filmes happeninghez. Minden magára valamit is adó filmkedvelőnek/nézőnek/kritikusnak nem az amerikai süllyedő hajós blockbuster jut eszébe a Titanic-ról, hanem a nívós multikulti filmfesztivál, mely aktuálisan épp most, április 10-től 18-ig zajlik Budapesten. A mezőnyt sikerült úgy összeállítani, hogy választani is nehéz a versenyművekből. A The Duke of Burgundy kuriozitása mellett magyar vonatkozása miatt is különlegesnek számít (Sopronban forgatták, a vágó, a jelmeztervező és az egyik producer is magyar), így méltán lett a filmfesztivál nyitó darabja. Filmrajongók, irány tehát a Titanic, mondjuk az Uránia, ahol 11-én szombaton este 8-kor vetítik a lenyűgöző Burgundia hercegét. (Másodvetítés: 04.18, 21:00 Puskin).
Szerintem: 
