25 érdekesség a 25 éves Ponyvaregényről

Napra pontosan negyed évszázaddal ezelőtt, 1994. október 14-én mutatták be hivatalosan az amerikai mozik Quentin Tarantino második, talán legnépszerűbb filmjét. A 25 éves remekműnek mi a magunk részéről ezzel a 25 érdekességgel kívánunk boldog születésnapot.

1. A jelenetet, amikor Vincent belevágja a fecskendőt Mia mellkasába, valójában úgy vették fel, hogy John Travolta kirántotta a tűt a nőből, majd visszafelé játszották le.

2. A film mindössze 8 millió dolláros költségvetésből készült – sőt: még olcsóbb lett volna, csak aztán Bruce Willis gázsija egy cseppet megnyomta. A színészek fizetésére végül 5 millió dollár ment el, a második legmagasabb tétel pedig a Jack Rabbit Slim's (ez az a tematikus, az ötvenes évek világát idéző diner, ahova Vincent Vega elviszi Mia Wallace-t) díszletének megépítése volt: ez 150 ezer dollárba került (pedig csak egy jelenetben használták). De megérte minden egyes befektetett cent, hiszen a Ponyvaregény végül világszerte majdnem 214 millió dollárt hozott a mozikban.

3. Bruce Willist egyébként barátja, Harvey Keitel (Wolf a Ponyvaregényből és Mr. White a Kutyaszorítóbanból) győzte meg, hogy vállalja a filmet, mert tudta, milyen nagy rajongója Tarantino előző munkájának, a Kutyaszorítóbannak.

4. Az 1964-es, felnyitható tetejű Chevelle Malibu, amit a filmben Vincent Vega vezetett, valójában a forgatókönyvíró-rendező Quentin Tarantinóé volt, és sajnálatos módon ellopták a film forgatása végén. A jármű váratlanul előkerült 2013-ban, amikor egy rendőr meglátott két kölyköt egy veteránautóval furikázni. Mikor igazoltatta őket, kiderült, hogy át van ütve az alvázszám, és ez Taranino lopott kocsija. A valódi tulajdonosnak fogalma sem volt az egészről, nem sokkal azelőtt jutott hozzá, és még restauráltatta is.

5. A filmben összesen 265 alkalommal hangzik el, hogy „b*szd meg”.

6. Quentin Tarantino kifejezetten Samuel L. Jacksonra írta Jules szerepét – és végül mégis majdnem más kapta meg! Egy Paul Calderon nevű színésznek (őt olyan sorozatokból ismerhetjük, mint az Esküdt ellenségek, a Fear the Walking Dead vagy a Gengszterkorzó) ugyanis annyira jól sikerült a meghallgatása, hogy QT mégis inkább őt választotta. Mikor azonban Jackson értesült a dologról, visszarepült Los Angelesbe, és még egyszer részt vett egy tesztfelvételen, hogy meggyőzze az alkotót. Calderonnak így végül egy kisebb szereppel kellett beérnie: ő lett Paul, Marsellus Wallace sztriptízbárjának a csaposa.

7. Ahogy arról korábban külön cikkben is beszámoltunk, Vincent Vega figuráját Tarantino kifejezetten Michael Madsennek írta, akivel már a Kutyaszorítóbanban is dolgoztak együtt. Madsen azonban időközben leszerződött a Wyatt Earpre, így nem volt elérhető a forgatás idejére. Ezt követően számos színész neve (Daniel Day-Lewis, James Gandolfini, Sean Penn, William Hurt) felmerült a szerepre, ami végül John Travoltának hozta meg a nagy visszatérés lehetőségét. Ez pedig úgy alakult, hogy a rendező állítólag választás elé állította a színészt, hogy a Ponyvaregényben vagy következő munkájában, az Alkonyattól pirkadatigban akar-e szerepelni (ez nem QT rendezése, „csak” a forgatókönyvét írta, szerepelt benne és ő volt az egyik producere) – Travolta pedig nem akart vámpírfilmben játszani.

8. Butch, a bokszoló szerepére egy rövid ideig Sylvester Stallone, komolyabban pedig Matt Dillon és Mickey Rourke is esélyes volt. Utóbbi színész azért nem vállalta, mert inkább a valóságban kezdett profi bokszolói karrierbe, ezenkívül a forgatókönyvet sem értette (később elismerte, hogy megbánta a döntését). A szerep végül Bruce Willishez került, aki egyébként először csalódott volt, mert Vincent Vegát szívesebben eljátszotta volna.

9. A női szerepek sem voltak soha bebetonozva: a Lance felesége, Jody karakterére kiírt meghallgatáson részt vett Pam Grier (a következő QT-film, a Jackie Brown sztárja) is, akinek jól is sikerült a tesztfelvétele, Tarantino mégsem tudta elképzelni Jodyként. A szerep végül Rosanna Arquette-é lett, de előtte testvére, Patricia Arquette, Bridget Fonda, Jennifer Beals, Sofia Coppola, Lili Taylor és Jennifer Jason Leigh is esélyes volt rá.

10. Jody megformálója, Rosanna Arquette először Mia szerepét próbálta egyébként megkaparintani – Isabella Rossellinivel, Meg Ryannel, Daryl Hannah-val, Joan Cusackkel, Michelle Pfeifferrel, Jennifer Anistonnal, Holly Hunterrel és Robin Wrighttal egyetemben.

11. A Mia szerepét végül elnyerő Uma Thurman sokáig nem is akarta elfogadni a felkérést – de Tarantino annyira nyomult (még a forgatókönyvet is felolvasta neki telefonon), hogy végül meggyőzte.

12. Lance szerepét QT John Cusackre írta, de ő végül nem fogadta el, így Eric Stoltz lett a nyertes. Versenyben volt még egyébként Michael Keaton, Christian Slater, Gary Oldman, Robert Carradine, Bill Paxton, Johnny Depp, Nicolas Cage és Eric Roberts is.

13. Vince-nek és Miának a Jack Rabbit Slim's-ben előadott ikonikus táncát Fellini klasszikusának, a 8 és 1/2-nek a táncjelenete ihlette.

14. Tarantino azért írt olyan sok arról szóló szöveget Vince-nek, hogy a karakter Amszterdamban járt, mert maga QT volt a városban – sőt: ott írta a Ponyvaregény forgatókönyvét. Egy iskolai füzetbe kezdte el írni a scriptet, és azt gondolta, egy is elég lesz, de végül jó párat felhasznált.

15. A stáblistán csak „negyedik férfiként” feltüntetett figura, aki váratlanul lövöldözni kezd Vincentre és Julesra, anélkül, hogy egyszer is eltalálná őket, nem más, mint David, Patricia és a filmben is szereplő Rosanna Arquette testvére, Alexis Arquette, aki Robert Arquette néven született, de később transznemű nőként talált magára. Sajnos 2016-ban, mindössze 47 éves korában HIV-vírus következtében az életét vesztette.

16. A Ponyvaregény bemutatása után Tarantino el akarta készíteni a film és a Kutyaszorítóban közös előzményét/spin-offját, a középpontban a két Vega testvérrel, Vincenttel és Vickel (ez Michael Madsen pszichopata figurája a Kutyaszorítóbanból). Ahogy arról ebben a cikkünkben is írtunk már, a Double V Vega munkacímen futó mű Amszterdamban játszódott volna, azokban az időkben, amikor Vincent ott élt (lásd Vincent és Jules beszélgetését a kocsiban a sajtos Royale-ról).

„Marsellus Wallace egyik klubját vezette, ezért töltött el ott pár évet. És ez alatt a két év alatt egyszer csak meglátogatja Vic, és ennek a látogatásnak a hétvégéjéről szólt volna a film.

Hogy pontosan mi történt volna velük, vagy milyen balhékba keveredtek volna, azt nem gondoltam ki, odáig még sosem jutottam” – nyilatkozta a rendező a projektről, ami azért holt hamvába, mivel a gondolatot nem követte tett, és közben annyi idő eltelt, hogy Travolta és Madsen már nem tudná eljátszani a két szerepet, mert megöregedtek (igaz, QT más, fiatalabb színészeket is választhatna helyettük, szóval akár még le is forgathatja az előzményfilmet).

17. Jules „Bad Mother Fucker” feliratú tárcája Quentin Tarantino saját tulajdona. A felirat rajta pedig a Shaft híres betétdalára utal – a figurát mind az 1971-es, mind a 2000-es, mind a 2019-es filmben Samuel L. Jackson (Jules megformálója) alakította.

18. A Ponyvaregényben – ahogy legtöbb saját filmjében – maga QT is eljátszott egy kisebb szerepet: ő volt Jimmie, Bonnie aggodalmaskodó férje. Az elején viszont még hezitált, hogy ne játssza-e el inkább Lance-t, csak aztán azért döntött Jimmie mellett, mert azt a részt, amikor Mia túladagolja magát és megmentik, mindenképpen a kamera mögül akarta végigasszisztálni.

19. A forgatókönyvben eredetileg az szerepelt, hogy Julesnak gigantikus afrofrizurája van, de amikor a stábtag, akinek ez volt a feladata, hozott egy csomó különböző afroparókát, ott volt köztük egy kis bungyur loknis is, amire Tarantino magától sosem gondolt volna, ám amikor Samuel L. Jackson felpróbálta, nagyon megtetszett a rendezőnek – szóval a paróka maradt.

20. A kis Butch-ot alakító gyerekszínész, Chandler Lindauer úgy ülte végig a Koons százados, azaz Christopher Walken által előadott monológot az aranyóráról, hogy (zsenge koránál fogva) egy mukkot nem értett belőle – szerencsére a káromkodásokat sem. A monológ egy pontján egyébként Walken tartott egy nagyobb hatásszünetet, eredetileg azon egyszerű prózai oknál fogva, hogy elfelejtette a szövegét, de aztán QT ezt a felvételt használta a végső verzióban, mivel nagyon hitelesnek tűnt: mintha csak Koons százados a múltba révedve próbálná előhívni az emlékeit, amihez bizony kell egy kis idő.

21. A Butch-ot furikázó taxisofőrnő, Esmeralda Villalobos karakterét Tarantino egy 1991-es kisfjátékfilmből, a Curdledből vette, ami egy olyan kolumbiai lányról szólt, aki morbid kíváncsiságot érez a gyilkosságok iránt, ezért azt választja hivatásául, hogy bűnügyi helyszíneken vállal takarítást egy cégnél. QT-nek nagyon tetszett a film, ezért átörökítette a figurát a Ponyvaregénybe is, csak taxisofőrként. Később, 1996-ban a kisfilmből készült egy egész estés változat is, Vérfagyasztó címmel – és itt a dolog szépen körbeér, mivel a műben Quentin Tarantino is felbukkan mint az egyik Gecko fivér az Alkonyattól pirkadatigból, ráadásul az executive produceri teendőket is vállalta.

22. A rajongók többféle összeesküvés-elméletet is gyártottak azzal kapcsolatban, mi is lehet a Jules és Vincent által megszerzett aktatáska tartalma, ami ugye világított, amikor a táskát kinyitották. Az egyik népszerű városi legenda szerint az aktatáskában van Marsellus Wallace lelke, mivel azt eladta az ördögnek – erre utal, hogy egy ragtapasz van a tarkóján (t.i. itt vették ki a lelkét), illetve az, hogy a táskát a 666-os kód nyitja. Egy másik elmélet arról szól, hogy az aktatáskában azok a gyémántok vannak, amelyek a korábbi Tarantino-filmnek, a Kutyaszorítóbannak álltak a középpontjában. Quentin Tarantino azonban egy 2003-as interjúban Howard Sternnek elárulta, hogy szándékosan nem pontosították a cselekményben, hogy mit rejt a táska:

„az van benne, amit a nézők akarnak”.

23. Marsellus és Mia Wallace, habár férj és feleség, egyszer sem beszélnek egymáshoz, pedig van egy közös jelenetük is, amikor a medence partján látjuk őket.

24. A fehér, 1980-as Honda Civic, amit Butch vezet, amikor összetalálkozik Marsellus Wallace-szal, ugyanaz, mint amit Pam Grier figurája használt Tarantino következő filmjében, az 1997-es Jackie Brownban.

25. A vége főcímben a rendező külön köszönetet mond Jennifer Bealsnek. A színésznő (akit a nézők elsősorban a Flashdance-ből ismerhetnek) közeli barátja volt Tarantinónak a kilencvenes években. QT gyakran pecózott Bealsnél, mikor a Ponyvaregény készülte előtt küszködő kezdő rendezőként próbált érvényesülni.


(via IMDb)