A Drive és a Tron 2 elektropopját vagy Vangelis Blade Runner-számait a Balaton Soundon is lejátszhatnák!
A Balaton Soundhoz időzítve összeszedtük, melyik filmeknek és tévésorozatoknak volt emlékezetes elektronikus zenéje.
Szárnyas fejvadász (1982)
Ridley Scott a korai éveiben két olyan halhatatlan mesterművet is letett az asztalra, ami máig meghatározza a hollywoodi sci-fik irányvonalát. Az Alient és a Szárnyas fejvadászt a mai napig is előszeretettel másolják, Scott pedig az elmúlt években személyesen felügyelte a két franchise folytatásait. Az 1982-es Blade Runner egy örök klasszikus. Ráadásul jóval több, mint egy lebegő autókkal és neonfényes sikátorokkal telezsúfolt látványfilm, hiszen az embereknél emberségesebb replikánsok és a gépiesen parancsot teljesítő, érzelemmentes replikánsvadászok ellentétes világát mutatja be. Vangelis zenéje pedig még 36 évvel a film premierje után is erőteljes, fülbemászó és futurisztikus – az ember meghallja, behunyja a szemét, és már látja is maga előtt az eső áztatta, zsúfolt metropoliszt és a fel-fellobbanó ipari láng fölött komótosan elsuhanó főhőst.
Tron: Örökség (2010)
Az 1982-es Tron, avagy a számítógép lázadása egy egész generációnak jelentette az első, látványos virtuális valóság-élményt. Én legalábbis nagyon szerettem volna gyerekkoromban, ha a 486-os asztali PC-nk „bedigitalizál”, és Jeff Bridgeshez hasonlóan én is ott fénymotorozgatok a kékes pixelvilágban! A 2010-es folytatást viszont eléggé elbaltázta a Disney, nem is csoda, hogy sosem készült el a harmadik rész – ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy a robotmaszkban koncertező Daft Punk duó szintipopos technóján kívül semmi sem volt jó ebben a filmben! Na jó, a világítós dresszű Olivia Wilde nem volt olyan rossz!
Drive - Gázt! (2011)
Nicolas Winding Refn nem kevesebb, mint 77 díjjal elhalmozott, sztárparádét felvonultató, autós üldözésekkel teli akciókrimije végletesen megosztja a filmrajongókat. Vannak, akik bálványozzák a fékezhetetlen képzelőerejű rendezőt, mások zsigerből gyűlölik – itt középút nincs! A főszereplő, Ryan Gosling mintha csak egy megelevenedett videojáték-főhős lenne: nappal autós kaszkadőr, éjjelente rablásoknál segít be, mint villámgyors sofőr, aki akaratlanul is nyakig merül a bűnös Hollywood mocskában. A neo-noirt egyfajta neon noir zsánerré fejlesztő Winding Refn Tarantinót megszégyenítő alapossággal válogatta össze a filmhez az ütős zenét. A legmenőbb elektronikus muzsikát szerintem a Daft Punkkal is gyakran együtt nyomuló elektropop-cézár, Kavinsky szállította, de a többi dal (College feat. Electronic Youth: A Real Hero, The Chromatics: Tick Of The Clock, Riz Ortolani feat. Katina Ranieri: Oh My Love, Desire: Under Your Spell) sem rossz, sőt!
Turbo Kid (2015)
A 2015-ös év igencsak emlékezetes időszak volt a geekeknek. Mozikba került a Mad Max 4, a Jurassic World, a Terminator 5 és a várva várt Star Wars 7, online pedig világhódító útjára indult a Kung Fury és a Turbo Kid. Utóbbi két alkotást lelkes filmrajongók csinálták lelkes filmrajongóknak, gátlástalanul harsány tisztelgésként a gyerekként másolt VHS kazettán megnézett klasszikusokért. A Turbo Kid lényegében a BMX banditák, az Iron Giant és a Mad Max őrült keresztezése volt: egy magát szuperkatonának képzelő srác (Munro Chambers) és egy aranyos robotlány (Laurence Leboeuf) harca a Nagy Kataklizma utáni világ zsarnoka (Michael Ironside) ellen. A sztori és a megvalósítás abszolút a '80-as évek geek filmjeit idézte, és a zene is nagyon jól visszahozza ezt a korszakot: Jean-Nicolas Leupi, Jean-Philippe Bernier és a Le Matos nevű, kanadai synthwave formáció világbajnok retro elektro muzsikát komponáltak a szivárványszínű apokalipszishez!
Stranger Things (2016)
Szintén a ma igencsak divatos '80-as évek retró hívta életre a 2016-os év legfélelmetesebb, de egyben legszívmelengetőbb sci-fi sorozatát, a Stranger Thingst, amit maga Stephen King is úgy jellemzett, mint egy Greatest Hits-válogatás a legjobb régi történeteiből! A sztori tényleg olyan, mintha Spielberg és J.J. Abrams együtt folytatták volna egy horrorsorozatban az E.T.-t és a Super 8-at. Kisvárosi gyerekek egy csoportja walkie talkie-kkal, zseblámpákkal és bicajokkal felszerelkezve próbálják kinyomozni, hová tűnt a legjobb barátjuk, miközben melléjük csapódik egy különös képességekkel rendelkező, kétségbeesett tinilány is, aki megszökött egy titkos kormánylaborból. A '80-as évek feeling a sorozat minden egyes képkockájából árad, amihez nem kis részben hozzájárul a zene is. A jól ismert intró két Jean-Michel Jarre-, Tangerine Dream- és Vangelis-rajongó szintetizátor-mágus, Michael Stein és Kyle Dixon munkája, akik már több hasonló synthwave dalt is előadtak a Survive nevű formációjukkal.
