Egy csipetnyi zen (1971)

A legendás rendező, King Hu arra használta fel a háromórás játékidőt, hogy szemet gyönyörködtetően grandiózus és misztikus magasságokba felérő eposszá dagassza a kezdetben egy álmos kisvárosra és egy teljes nyugalomban élő művész hétköznapjaira korlátozott történetet. Az első óra akciók nélkül telik el, sötétben ólálkodó gyanús alakok és egy különös lány felbukkanása köti le a figyelmünk, hogy aztán hirtelen megvillanjanak a kardok, és mindenki egymásnak essen, sőt,

még artisztikus hősünkből is előjön a mesteri stratéga.

Festői tájakon és növényekkel sűrűn benőtt díszletek között felvett, légiesen elegáns és akrobatikus harcok követik egymást – mintha tökélyre fejlesztett táncot látnánk, amely egy transzcendens élményben csúcsosodik ki – ami nem véletlen, mert King Hu a zen fogalmát akarta a film nyelvére lefordítani. Bár a film nálunk kevésbé ismert, ha hihetünk a híreknek, a még nagyon pici Jackie Chan gyerekszereplőként tűnik fel a filmben.

A sárkány közbelép (1973)

Az 1973-ban, mindössze 32 évesen elhunyt Bruce Lee az egyik legismertebb olyan sztár, aki már évtizedek óta halott, mégis mind a mai napig óriási hatással van a popkultúrára - legutóbb Tarantino is felidézte a harcművészlegenda alakját a Volt egyszer egy... Hollywoodban, de Uma Thurman sárga tréningruháját is tőle kölcsönözte a Kill Billben. Lee halála után több olyan film is kijött, amelyet még korábban forgatott (köztük az 1978-as Halálos játszma), nem beszélve a korábbi alakításaiból összeollózott vagy hasonmásokkal forgatott kamufilmekről, de a legnagyobbat mégis az a filmje szólt, amely alig néhány hónappal a halála után került mozikba. A sárkány közbelépet, amelynek

történetét nagyrészt Lee írta, ahogy a harckoreográfia is az ő keze munkája,

ugyanis sokan a valaha készült legnagyobb harcművészeti filmként tartják számon, ami halhatatlan ikonná magasztalta a félmeztelen, sebekkel teli Bruce Lee-t, akinek a káprázatos harci jelenetei még most, fél évszázaddal később is lenyűgözik a nézőt!

Részeges karatemester (1978)

1978-ban járunk, az öt évvel korábban elhunyt Bruce Lee ekkor már legenda volt, viszont sokszor nyugatias történetekkel dolgozott, rendszerint amerikai ellenfelekkel – lásd Chuck Norris, John Saxon vagy éppen Kareem Abdul-Jamar -, az igazi kínai szál viszont Jackie Channel kezdődött, már ami a nemzetközi ismertséget jelenti, aki másik úton indult el. Kung-fu bohóc lett belőle, szerepeibe mindig beleépített egy komikus szálat, akármilyen komoly volt maga a történet – mint a Részeges karatemester esetében. Ami

nem vígjáték, hanem szövevényes bosszúmese,

ahol hősünknek egy halálos ellenféllel gyűlik meg a baja – akit Jang Lee Hwang, a koreai taekwondo-legenda alakít. Előkerül az Ördög rúgása vagy a még halálosabb az Ördög árnyék nélküli keze, és a heves és meggondolatlan fiúnak egyszerűen MUSZÁJ valami újat tanulnia. Például fegyelmet és a már emlegetett Részeges ököl-technikát.

A Shaolin 36 próbatétele (1978)

Liu, a kedves cantoni fiatalember (Chia-Hui Liu) megszökik falujából, amikor azt megtámadták a brutális mandzsuk, és harcművészeti tanulmányokba kezd. Életét a harcművészet tökéletesítésére teszi fel, és erőfeszítései révén ő lesz San Te, a legendás Shaolin szerzetes, aki a mandzsukat is legyőzi. A legendás Shaw Brothers stúdió filmje egyedülálló annyiban, hogy

a cselekmény zömét nem a harc teszi ki, hanem az arra való felkészülés, az edzés és a megannyi próbatétel,

amivel egy shaolin tanítványnak szembe kell néznie, és a film van annyira profi, hogy ezeket legalább olyan izgalmassá tegye, mint a harcjeleneteket. A főszereplő egyébként Gordon Liuként is ismert, és akik nyilván sokan láttak már, hiszen a Kill Bill 1-2-ben két szerepben is feltűnt – ő Pai Mei, a mester és Johnny Mo, az Őrült 88-ak vezére, vagyis Quentin Tarantino is a film rajongója.

Véres játék (1988)

Jean-Claude Van Damme nyilván kihagyhatatlan egy ilyen listáról, még akkor is, ha esélyes, hogy nincs egy súlycsoportban távol-keleti kollégáival, de persze ki tudja! A sztorit feltehetőleg mindenki ismeri: Frank Dux (Van Damme), a francia kiejtéssel beszélő amerikai katona meg akarja nyerni Hongkongban azt a szupertitkos harcművészversenyt, a Kumitét, amiről az egész városban beszélnek, és

ahol az egyetlen szabály, hogy nincsenek szabályok,

és ahol az akciófilmek örökös rosszfiúja, Bolo Yeung eddig mindenkit agyonvert. Van Damme az itt megvillantott karatetudásával sikeresen megalapozta a későbbi akciófilmes karrierjét – igaz, a korai filmjeit sosem sikerült túlszárnyalnia -, de mi igazából a gonosz Bolót szerettük, aki már A sárkány közbelépben is ott volt!

Kínai történet (1991)

A „babaarcú gyilkos”, Jet Li a saját útját járta, nem másolt más harcművészlegendákat, egy komolyabb, szikár stílust képviselt, mielőtt szerencsét próbált volna a Nyugaton – legismertebb munkája is ezt tükrözi.  A XIX. századi Kantonban Wong Fei-hung (Jet Li) a harcművészetek legendás mestere

felveszi a harcot mindenki ellen, aki szűkebb és tágabb hazája ellen tör.

Wongnak veszélybe kerül saját harcművészetet oktató iskolája, ráadásul még meg is kell védenie távoli rokonát, a szépséges és teljesen elnyugatiasodott Yee "nénit" (a könnyedebb hangvételért felelős Rosamund Kwan) is, aki nemrég tért vissza az Egyesült Államokból. Yee varázsa nemcsak Wongot, hanem az egész iskolát is megérinti, de Wongnak nem sok ideje jut a szerelemre, hiszen külföldi hódítók és helyi kiskirályok ellen egyszerre kell felvennie versenyt. A heves küzdelemben még Yee is kénytelen megkérdőjelezni nyugaton elsajátított elveit. A kérdés már csak az, hogy kung-fuval fel lehet-e venni a harcot a fegyverek ellen.

Tigris és sárkány (2000)

Ebben a csodálatos, gyönyörűen megkomponált, rendkívül izgalmas wuxiában, amely nyugaton újra divatba húzta a stílust, miután letarolta az Oscar-gálát, az a legérdekesebb, hogy egyik főszereplőnek sincs harcművész háttere. Mind Ziyi Zhang, mind Michelle Yeoh táncot tanultak, Chow Yun-Fat klasszikus színészi képzésben részesült, a rendező, Ang Lee pedig művészfilmesként vágott a régi legenda megfilmesítésébe – de segítségére volt Peter Pau, a tapasztalt operatőr és Jüan Ho-ping harcművész koreográfus.

A legenda igazi „főhőse” egy hatalmas tisztelettel övezett kard, a több száz éves Zöld Végzet.

Ezt lopta el a dicsőségre vágyó fiatal lány (Zhang), aki itt egy tapasztalt mesterrel (Yeoh) méri össze a tudását, ami alapján alulmaradna, de a csodás kard segítségével minden fegyveren felülkerekedik. Lee persze rengeteget kölcsönzött a régi nagy mesterektől, nem utolsósorban King Hu-tól és a listán is szereplő Egy csipetnyi zenből – ami leginkább a bambuszerdőben felvett jelenetből derül ki.  

Ong-bak - A thai boksz harcosa (2003)

Tony Jaa filmes karrierjét kaszkadőrként kezdte, és olyan jó volt ebben, hogy Prachya Pinkaew rendező kifejezetten rá írta az Ong Bak főszerepét, az egyszerű vidéki srác karakterét, aki elindul a fővárosba, hogy visszaszerezze faluja mélyen tisztelt Buddha-szobrát, amit egy piti bűnöző lopott el, hogy ezzel a kinccsel járjon a bangkoki maffia kegyetlen vezére kedvében. Ting aztán belecsöppen az illegális Muay Thai mérkőzések világába, ahol meccseket nyer és ellenségeket szerez.

És mindez nem számít, csak az, ahogy Tony Jaa harcolt, és az túlzás nélkül csodálatos, ahogy a Muay Thai – pontosabban annak elődje a Muay Boran – minden eleganciáját és brutalitását felhasználja.

Ip Man: A becsület útján (2008)

Bár nálunk nincs olyan kultusza, mint több másik olyan távol-keleti színésznek, akik elsősorban harcművészetekkel foglakozó filmekben játszanak, Donnie Yen neve nálunk sem ismeretlen. Hogy Yen színészként mennyire sokoldalú, arról lehet vitatkozni, de amit a kamera előtt csinál, az rendszerint nem is a színjátszásról, hanem a harcról szól – legutóbb a John Wick: 4. felvonásban mutatta meg, mit tud. Ebben a filmjében – amely aztán a sikerre való tekintettel három folytatást is kapott - 

Yen egy igazi legenda valós történetét meséli el.

A harmincas években járunk, Dél-Kínában. Ip Man az egyik leghíresebb harcművész Foshan városában, mestere a Wing Chun harcművészetnek, de még nem nyitott iskolát, családját is csak nehezen tudja eltartani. Ennek ellenére a környék minden neves kung-fu mestere vele akar megküzdeni, hogy a hírnevét öregbítse, de az igazi megpróbáltatást a véres japán megszállás jelenti.

A rajtaütés (2011)

Kevesebb izgalmasabb harcművészfilm létezik, mint a meglepő helyről érkező, indonéz A rajtaütés. Igaz, a rendező angol, de minden mást a helyi erők hoznak, főleg az erőt és az elképesztő energiát, és persze a Pencak Silatot, az „őslakos” indonéz harcművészetet, ami olyan brutális és látványos, mint a jóval ismertebb muay thai, csak ezt nehéz kiejteni. A Pencak Silatre épül Gareth Evans hihetetlenül tempós és izgalmas filmje, A rajtaütés, egy félresikerült rendőrségi akció története. Az elit kommandós egység egy hatalmas emeletes házba hatol be, hogy elfogjon egy bandavezért, az illető azonban értesül a tervről, és

a környék minden bűnözőjét a rendőrökre uszítja vérdíj ellenében.

Az egységnek emeletről emeletre hatolva kell küzdenie az életéért, és nem számíthatnak erősítésre sem, amikor pedig elfogy a lőszer, jöhet a kés és az ököl.