Már a magyar mozikban Cristian Mungiu új filmje, az R.M.N., amely a rendező előző munkáihoz hasonlóan Cannes-ban mutatkozott be, és a kritikusi vélemények szerint a tavalyi év egyik legjobbjának számít.

Mungiu egyike a „román új hullám” vezető alkotóinak, annak az irányzatnak, amely lassan már 20 éves, de még mindig nem mutatja semmi jelét a kifulladásnak. Hogyan volt képes ennyire látványosan megújulni a román film, és mi a siker titka? Lássuk a legfontosabb alkotóelemeket, és az irányzat kulcsfilmjeit.

Életszag

Az új román filmekben nyoma sincs mesterkéltségnek, a történetek főszereplői általában hétköznapi emberek, akik hétköznapi körülmények közt élnek. Sok esetben akár még azt is hihetnénk, hogy dokumentumfilmet látunk, annyira hitelesek a szituációk és a helyszínek. A nyugati filmfesztiválokon begyűjtött díjakból látható, hogy erre a realizmusra azok is rá tudnak hangolódni, akik nem Kelet-Európában szocializálódtak, de nekünk, magyaroknak még többet jelentenek ezek a filmek, hiszen ha nem románul beszélnének a szereplők, akkor akár nálunk is játszódhatnának ezek a történetek.

Természetes színészi játék

A magyar nézők egy részének visszatérő panasza a hazai filmekkel kapcsolatban, hogy a színészek színpadias stílusban játszanak. Ezt a vádat a román új hullám filmjeinek szereplőivel kapcsolatban nem nagyon lehet felhozni. A román rendezők képesek elérni, hogy színészeik természetesen mozogjanak és beszéljenek a kamera előtt. Nálunk ha egy rendező hasonló eredményt akar elérni, akkor sokszor inkább egy amatőrnek adja a szerepet, és bár a román filmesek is ehhez a megoldáshoz nyúlnak néha, többnyire mégis a profi színészek azok, akik tökéletes hitelességgel képesek azonosulni a szerepeikkel.

Minimalizmus

A román új hullám legjobbjait nem a csavaros sztoriról vagy a sok szálon futó cselekményről lehet megismerni. Ahogy a képi világ vagy a színészi játék nincs túldíszítve, úgy a történet is teljesen a földközelben marad. A Lazarescu úr halálában „mindössze” annyi történik, hogy egy nyugdíjas férfi rosszul lesz, és a mentők kórházról kórházra járnak vele, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap pedig egy illegális abortuszt mutat be.

Történelmi témák másként

A román új hullámhoz tartozó alkotásokban a történelem, illetve a politika markánsabban is megjelenik, köszönhetően annak, hogy a korábbi román filmek elmulasztották feldolgozni többek közt a kommunizmus örökségét is, így bőven van mit bepótolni. Van, ahol a román forradalom központi témaként jelenik meg (Jelszó: A papír kékre vált; Volt-e vagy sem?), van, ahol a háttérben, mint a rendszerváltás a Moszkva térben (Hogyan éltem túl a világvégét), van, amelyik a Ceaușescu-rezsim fojtogató légkörét ragadja meg (4 hónap, 3 hét, 2 nap), és van, amelyik arra mutat rá, hogyan él tovább az átkos rendszer a bürokráciában és a mai uram-bátyám világban (Rendészet, nyelvészet; Érettségi.)  

Emberi történetek

Nemcsak a diktatúra feldolgozásával vagy élet-halál kérdésekkel (lásd: Lazarescu úr halála vagy 4 hónap, 3 hét, 2 nap) foglalkoznak a legjobb román filmek, de olyan hétköznapi szituációkkal is, amelyek kívülről banálisnak tűnnek, a szereplők ezeket mégis drámaian élik meg, hiszen számukra ezek a legfontosabb pillanatok. Ilyen A legboldogabb lány a világon, amelyben egy kamaszlány autót nyer, de tolakodó, kicsinyes szülei megkeserítik az örömét vagy a Mindenki a mennybe megy, ahol egy tervezett apa-lánya nyaralás fordul át családi vitadélutánba.

10 kihagyhatatlan román film

Lazarescu úr halála (2005)

Cristi Puiu filmjének főszereplője 63 éves özvegy és nyugdíjas Lazarescu Dante Remus, aki egy este rosszul lesz, és bár a mentő kijön, egy kórházban sem veszik fel, így 10 órán keresztül szállítják egyik helyről a másikra. Minden egyes doktor, aki megvizsgálja Lazarescu urat, eltérő diagnózist állít fel, azonnali felvétele és kezelése így egyre késlekedik.
A film valós történeten alapul: 2001-ben, a Dolj megyei Florin Nicát végső stádiumú májcirózissal 150 kilométeren át hurcolták a mentősök, a Craiova-Piana Mare-Calafat útvonalon.

Hogyan éltem túl a világvégét  (2006)

Catalin Mitulescu filmjében egy tizenhét éves lány, Eva 1989-ben zajló mindennapjait dokumentarista tisztasággal és közvetlenséggel követi. A közeg, a Ceauşescu-éra utolsó éve mindvégig zárójelben: nem politikai irat pereg, hanem egy román család tablója.

4 hónap, 3 hét, 2 nap

Egy romániai kisvárosban járunk, a kommunizmus utolsó éveiben. Otilia és Gabita munkatársak az egyetemen és szobatársak egy kollégiumban. Otilia kivesz egy szobát egy olcsó szállodában. Délután egy bizonyos Bebe úrral van találkozójuk. Gabita terhes, az abortuszt tiltja a törvény, és még egyikük sem volt soha ilyen helyzetben.

Cristian Mungiu megtörtént eseményen alapuló Arany Pálma-díjas filmje egy olyan rendszerről fest sötét képet, amely az államnak nagy hatalmat adott a női testek felett, és ezzel kiszolgáltatottá is tette ők a Bebe úrhoz hasonlók kizsákmányolásának.

A legboldogabb lány a világon (2009)

A vidéken élő Delia apja és anyja társaságában Bukarestbe utazik, hogy átvegye azt a vadonatúj, masnival átkötött nyereményautót, amelyet üdítőitalos üvegek címkéinek visszaküldésével nyert. Ellentételezésképpen részt kell vennie egy reklámforgatáson, ahol csupán annyi a feladata, hogy az új autóban ülve nagyokat kortyoljon a kólával dúsított löttyből, és a kamerába mondja: „én vagyok a legboldogabb lány a világon”. Deliának nem csak kamaszos elfogódottsága miatt megy nehezen a műmosoly, de azért is, mert szülei szeretnék egyből pénzzé tenni az autóját – először ellenkezik, végül kénytelen-kelletlen enged az érzelmi zsarolásnak.

Radu Jude rendező a háttérbe vonul, hanyagolja a hatásvadász közeliket, a kimódolt kompozíciókat, a drámai csúcspontokat – földközeli embereket mutat be, földközeli nézőpontból, és így még átélhető a – humort sem nélkülöző – szülő-gyerek viták súlya.

Rendészet, nyelvészet (2009)

Cristi egy kisvárosi fiatal rendőr, aki a szabályok ellenére nem tartóztat le egy fiatalkorú dealert, aki hasist árusít iskolatársainak. Bár a törvény szigorúan bünteti a kábítószer-kereskedelmet, a rendőr azt hiszi, hogy ez hamarosan meg fog változni, és nem akarja, hogy lelkiismeret-furdalása legyen egy fiatalkorú bebörtönzése miatt, akiről azt gondolja, hogy nincs is tudatában tettének súlyával. Anghelache, a főnöke azonban teljesen mást gondol a lelkiismeretről.

Dombokon túl (2012)

Cristian Mungiu a 4 hónap, 3 hét, 2 nap után merész témát választott: egy ördögűzésről van szó, amely valóban megtörtént, nem is olyan régen egy vidéki pravoszláv kolostorban, és az „alany” nem élte túl a megpróbáltatásokat. Mungiu ehhez hozzákölti az illető személyes történetét, aki árvaházban nőtt fel, és ott került közel barátnőjéhez, akivel hűséget fogadtak egymásnak, A lány később Németországban próbál szerencsét, másik kolostorba vonult, és ott is akar maradni örökre. Újbóli találkozásuk indítja meg az események tragikus menetét. A film nem ítélkezik, de nagyon pontosan ábrázol, ami néha keményebb tud lenni minden ítéletnél.

Mindenki a mennybe megy (2012)

Apa és kislánya kirándulást terveznek a tengerpartra, de a kaland végül pokoli családi kamaradrámába torkollik. Radu Jude alkotása akár háborús film is lehetne, olyan kegyetlen csatamezővé változik a lakás, ahol a történet zajlik, és mindez egyetlen apró összetűzés miatt. A rokonok a kicsinyesség, a felelőtlenség és makacsság celláiba börtönzik be magukat, olyan légkört kialakítva, amelyben gyakorlatilag már senki sem nyerhet. Az apa, Marius (Şerban Pavlu) és volt felesége, Otilia (Mihaela Sîrbu), harca közös lányuk, Sofia (Sofia Nicolaescu) felügyeleti jogáért ugyanazokon a mechanizmusokon alapul, mint bármely más konfliktus, legyen az személyes, üzleti, társadalmi, politikai vagy éppen háborús.

Anyai szív (2013)

A film főhőse Cornelia, egy hatvanas, sikeres és vagyonos építész. Élete minden mozzanata annak jegyében zajlik, hogy ezt a pozíciót meg is tartsa. Erről szól gondosan válogatott ruhatára, bankkártyákkal teli táskája, hazug társasági összejövetelei. És ahogy saját pozícióját, úgy fia életét is szeretné irányítása alatt tartani. A 34 éves Barbu minden lépését, választását megkérdőjelezi, lebecsüli, és amikor a férfi egy tragikus baleset okozója lesz, az anyai gépezet azonnal beindul. Az anya biztos abban, hogy kapcsolatai, társadalmi rangja és a pénze révén megmentheti fiát a börtöntől. Calin Peter Netzer harmadik nagyjátékfilmje is a mai román társadalomra, annak visszásságaira reagál. 

Érettségi (2016)

Egy középkorú, megbecsült román orvosnak egyetlen igazi életcélja van, hogy 18 éves lányát az érettségi után külföldre tudja küldeni taníttatni. A kis erdélyi városban dolgozó doktor vágya beteljesülni látszik, hiszen lánya megkapja a külföldi ösztöndíjat, amihez csupán egy eredményes érettségire van szüksége. Az írásbeli érettségik előtti napon azonban szörnyű dolog történik, lányát majdnem megerőszakolják, és meg is sérül a támadásban.

A tinédzser sokkos állapotba kerül, ami miatt kétségessé válik a másnapi vizsga sikere, és egyáltalán, az azon való részvétele. Az apa azonban szinte görcsösen ragaszkodik elképzelt tervéhez, és komoly erkölcsi döntést kell hoznia, mely ellentmond mindannak, amire korábban tanította a lányát. A román bürokrácia korrupt útvesztőit kihasználva megpróbálja kiskapuk segítségével elintézni a dolgokat?

R.M.N. (2022)

Közeleg a karácsony. Matthias külföldről tér vissza a havasok között fekvő erdélyi szülőfalujába. A férfi aggódik fia, Rudi miatt, és minden vágya, hogy viszontláthassa egykori szerelmét, Csillát. A faluban valami megfoghatatlan nyugtalanság és irracionális rettegés honol. Amikor a péküzembe, ahol Csilla dolgozik, felvesznek két messziről érkezett alkalmazottat, felszínre törnek a korábban rejtett indulatok.

Cristian Mungiu filmje jórészt magyar nyelvű a helyszínből és a témából következően, szereplői között pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának magyar színészei is felbukkannak.