Vigyázat, enyhe spoilerveszély!

Végre ez a nap is eljött! Mozikban a Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet, az első a Disney új antológiafilmjeiből, amelyeknek már semmi köze a fősodorbeli Skywalker-családmeséhez, de persze azért mégis ezer szállal kötődnek a jól ismert messzi-messzi galaxishoz. A Zsivány Egyesről régóta tudott volt, hogy ez lesz az 1977-es Csillagok háborúja közvetlen előzményfilmje, így kapunk majd bőven Halálcsillagot, ellopott terveket, bátor lázadókat, X-szárnyúakat, birodalmi csillagrombolót, régi rohamosztagosok lesznek az új Donald kacsák helyett, és még Darth Vader is beugrik szuszogni pár jelenet erejéig.

Gareth Edwards rendezőnek talán nehezebb dolga volt, mint J.J. Abramsnek. A hetedik rész tavaly lényegében tiszta lappal indult, mert 32 évvel a Jedi visszatér után akármit bemutathatott benne Abrams (pont ezért haragszanak rá azok, akik szerint nem volt elég bátor, és inkább leforgatta az első film remake-jét), a Zsivány Egyesnek viszont idomulnia kellett a kánonhoz. Hiszen úgyis tudjuk, mi a vége: a lázadók sikeresen ellopják a Halálcsillag terveit, Vader dühösen utánuk indul, de aztán egy hercegnő egy sivatagi parasztfiúval meg a társaival legyőzi a gonoszt.

Térj a lényegre! Jó vagy rossz a Zsivány Egyes?

Pont ez az, amit igen nehéz eldönteni. A korábbi Star Wars-filmek ismerete nélkül egy zavaros utaláscunami, Csillagok háborúja-rajongóknak viszont maga a geek mennyország. Össze is szedtük a pozitívumokat és a negatívumokat, jó zsaru (Szűcs Gyula) Vs. rossz zsaru (Vízer Balázs) felállásban.

A műfaj

• Pozitívum: A Zsivány Egyes sztorija az Industrial Light & Magic Oscar-díjas trükkmesterétől, John Knolltól származik. Ő volt az, aki bedobta a Lucasfilm új főnökének, Kathleen Kennedynek, hogy ezúttal ne teremtsenek modern mitológiát, vagyis ne a Kiválasztott és segítőtársai szemszögéből mutassák be a Galaktikus Birodalom elleni harcot, hanem az egyszerű katonák hősies önfeláldozását lássuk. Mintha csak egy bolygóközi Ryan közlegény megmentését néznénk. Ez a fajta háborús filmes megközelítés nagyon jót tett a filmnek, és még a korábban röhejesnek ható, homokos tengerparti jeleneteknek is értelmet adott egyfajta Vietnam-allegóriaként, ahol folyamatosan gránát robban és hús pörkölődik a pálmafák árnyékában. A vietnami filmek öregapja, az Apokalipszis, most dramaturgiája szinte egy az egyben visszaköszön: itt is egy maroknyi katona hatol be a gonosz fészkébe, hogy ott mindent egy lapra feltéve megpróbáljon végezni a zsarnokkal, megelőzve a további kegyetlenkedéseket.

• Negatívum: Azt már eleve zokon veszi az ember, hogy mindezt standalone – vagy elegánsabban antológia filmként adják el nekünk, hiszen egy az egyben az előzményeket látjuk, de nem nagyjából, hanem légmentesen a Csillagok háborújához csatlakoztatva. De jó, mondjuk, hogy antológia, és akkor szépen fel kell építeni a hősöket, a saját stílust és mindent, és Gareth Edwards, aki inkább szörnyspecialista (Monsters, Godzilla) érdekes, de nem mindig járható utat választott. Jó dolog a háborús film, itt kapunk is annak minden eleméből bőven, csak egyszerűen nincs idő felépíteni magát a csatateret és mellé a történetet. Jól kezdődik, hogy már a történet elején bolygóról bolygóra ugrunk – a bolygóépítés az Ébredő erőnek is erőssége volt –, de a megjegyezni sincs időnk az égitestek nevét, és már valahol máshol járunk, hogy aztán még csatázzunk is egy kicsit, égen, földön és zárt térben.

A nagy sztori

• Pozitívum: A Zsivány Egyes legnagyobb erénye, hogy a nyilvánvaló finálé ellenére is tudott drámai fordulatokkal és más meglepetésekkel szolgálni. Ráadásul Lucas előzményfilmjeivel ellentétben ez a sztori szépen kiradírozta a korábbi részek ostobaságait. A történet ugyanis egy nagyon ütős magyarázatot ad arra, miért építettek az eddig tökkelütöttnek elkönyvelt birodalmi tervezők egy olyan szellőzőnyílást a Halálcsillagra, amibe ha egy Jedi-tanonc protontorpedót lő, akkor anyacsavarokká robban az egész tákolmány. Elszpoilerezni persze nem szeretnénk semmit.

• Negatívum: Az egy dolog, hogy magyarázatot kapunk a Halálcsillag keletkezésének körülményeire, de az még mindig nem derül ki, miként bukkanhat fel a bazinagy mesterséges bolygó a horizonton egyik pillanatról a másikra. Azon ugyan csiszoltak egy kicsit, miként lehet csak úgy beslisszolni egy ellenséges bázisra vagy 4 másodperc alatt űrhajót lopni, de a hiperűrugrás ingatag magyarázat a gyors helyszínváltásokra, és megint borzasztóan leegyszerűsítettek minden fordulatot. A nagy finálé csatáját pedig mintha részegen szerkesztették volna össze: van, aki egy helyben álldogál, csak nézi a másikat, van, aki harcol, mint állat, és úgy általában nehéz követni, ki hova száll vagy szalad.

A főszereplők

• Pozitívum: A forgatókönyvírók, Chris Weitz és Tony Gilroy meglepően ügyesen lavíroztak aközött, hogy az új karakterek érdekesek, egyediek és szimpatikusak legyenek, de valahol mégis hasonlítsanak a régiekre. Jyn Erso egyértelműen az új Rey, csak fénykard nélkül: férfi főhősöket megszégyenítően vagány harcos, akinek helyén az esze és a szíve. Ugyanakkor egy kis Han Solo is van benne, mert ő sem akar azonnal a Felkelők segítségére sietni a bajban, köszöni elvan törvényen kívüli zsiványként. A másik látványos hasonlóság K-2SO, aki pont olyan, amilyennek az előzetes infók leírták: egy Csubakka méretű és mentalitású C-3PO, akin jókat nevetünk, amikor bemondja, mennyi a csapat túlélési esélye egy-egy rázós szituációban. És persze nincs Star Wars-történet bölcs Erő-használó nélkül: itt Chirrut Îmwe bízza magát az univerzumot átható energiamezőre, és győzi le látványosan rohamosztagosokat( na jó, utóbbiba besegít neki a cimborája, a drabális zsoldos, Baze Malbus is).

• Negatívum: Jyn Erso mint törvényen kívüli zsivány? Valaki egyszer azt mondja, hamis papírok miatt körözik, amitől még nem lesz egy veszélyes bűnöző, és ez a háttérsztori teljesen hiányzik, pedig pont ezzel kezdődik a film, hogy aztán otthagyja szegény kislányt a fenébe. Cassian Andorról is csak azt tudjuk, hogy a forradalom nevében „szörnyű dolgokat tett”, de ez is lehet akármi, a két távol-keleti muki pedig mintha egy másik filmből sétált volna be. Értem én, a Jedi lovagok alakját a szamurájokról mintázta Lucas, valami ilyesmihez kanyarodunk vissza, és a keleti piacot is megcélozták, de amikor a vak Donnie Yen az erőről mantrázik sokadszorra, az elég idegesítő tud lenni.

A színészi alakítások

• Pozitívum: Azt már az 1977-es Csillagok háborúja óta tudjuk, hogy egy Star Wars-filmnek csak jót tesz, ha olyan kaliberű színészeket igazolnak le hozzá, mint az Oscar-díjas Sir Alec Guinnes. Ezúttal Mads Mikkelsen és Forest Whitaker képvisleték a hollywoodi top ligát - az alakításuk természetesen sötétségbe hasító fénykardként világít a filmben a többiekhez képest. Mikkelsenről régóta tudott volt, hogy a főhősnő apját, Galen Ersót alakítja, aki egy kulcsfontosságú tudós a Halálcsillagot konstruáló birodalmi tervezőcsapat számára. Nála a legegyértelműbb, hogy a Galaktikus Birodalom a csodafegyverekért rajongó III. Birodalom űrbéli változata, ráadásul ebbe a karakterbe ügyesen átmentették a készítők az önmarcangoló Oskar Schindler alakját, meg a többi olyan náci szimpatizánst, akiket a rémtettek ráébresztettek, hogy rossz végig ügyet szolgálnak, és valamit tenni akarnak ez ellen. Whitaker alakítása pedig még ennél is ütősebb. Saw Gerreráról régóta tudni lehetett, hogy ugyanaz a karakter, aki már a Klónháborúk rajzfilmsorozatban is segítette a felkelőket, csak a folyamatos háborúskodás egy csupa vaspáncélból és művégtagokból álló, szuszogó kiborggá, Darth Vader tükörképévé változtatta, aki a magasztos eszmék győzelme érdekében ugyanúgy lemészárol bárkit, mint a Császár jobbkeze. A két sztárszínész markáns alakítása bámulatosan felerősíti Gareth Edwards háborús filmes logikáját: itt nincs fekete meg fehér oldal, csak a vérrel beborított szürke.

• Negatívum: Szép dolog Mikkelsen és Whitaker szerepeltetése – utóbbi sorsáról tényleg megnéznék egy IGAZI standalone filmet! –, és tényleg emelik a nívót, de mindketten kevés játékidőt kaptam volna. Így aztán az egész film súlya két középkategóriás fiatal sztárra feszül. Az angol Felicity Jonesról, bár van egy Oscar-jelölése, nem gondolok sokat, legutóbb egy angol-német autós akciófilmben láttam és pocsék volt, itt sem sugárzik igazán. Ezt nyilván a rendező is érzékelte, és valószínűleg szigorú utasításba adta, hogy egyetlen jelenetbe se adjon túl sok érzelmet, mert még elrontja. Ez működik is, annyiban, hogy tényleg nem rontja el és van pár pillanat, amikor talán kicsit többet is lehet látni benne, viszont nem is igazán színes ez az alakítás. A mexikói Diego Luna valószínűleg maga is elcsodálkozhatott, hogy ekkora szerepre kérték fel, és ez a csodálkozás a forgatás alatt is tartott: sokszor bizonytalan, halvány és nem mindig érzi Jones játékát, pedig nekik kettőjüknek egy párt kell alkotniuk.

A Star Wars-feeling

• Pozitívum: A Csillagok háborúja-fanok örülhetnek, mert a Zsivány Egyes minden ötödik percben felvillant egy ismerős karaktert, űrhajót, robotot és fura űrfajzatot. Ráadásul úgy teszi mindezt, hogy egyszer sem csap át geek utaláscunamiba, mert a történet azok számára is tökéletesen érthető, akik tudják, hogy a Halálcsillag egy pusztító űrbázis, Darth Vader pedig egy gonosz, fekete bádogember, de a trailerekben is feltűnő Mon Mothmáról talán már nem is rémlik nekik, hogy ő a felkelők egyik fontos vezetője. A feketeöves rajongók viszont biztos, hogy hangosan fognak röhögni és ujjongani, ha meglátnak a háttérben egy párafarmot, egy birodalmi kutászdroidot vagy egy 12 rendszerből is kiutasított űrbanditát, mert tele van ilyenekkel a film. A concept artért felelős részleg ráadásul bátran ki mert találni egy rakás új dolgot, az elit fekete rohamosztagosoktól kezdve a korábban sosem látott, felturbózott TIE vadászokig, mivel a forgatókönyv okosan megmagyarázza, miért nem láttunk ilyeneket az 1977-es Star Warsban (nem meglepetés: mert a lázadók lelövik és felrobbantják az összeset, miközben ellopják a terveket a birodalmiak kutatóbázisról). Ami pedig egészen elképesztő, az Vader saját Sith kastélya, amit a hivatalos és nemhivatalos kánonban is rengetegszer emlegettek már, a Star Wars 7-be pedig majdnem be is került, de végül csak a concept art albumban mutatták meg.

• Negatívum: Én ugyanúgy örülök a régi kedvencek és kedvenc elemek szerepeltetésének, mint bárki más, és nagyon vicces, hogy Edwards belemegy abba a játékba, hogy egy kicsit visszahozza az 1977-es barkács trükktechnológia érzetét. Ez persze kell is a következetes történetmeséléshez és képi világhoz, de ma már kissé nevetséges, amikor az űrhajók világában apró őrszemek vizslatják a láthatárt gukkerükkel, ahogy számos más elemnél is kilóg ma már a lóláb. Sokáig tényleg szórakoztató nézni az ismerős alakokat és ismerősen kopott jelmezeket, de a végére már erőltetettnek hat minden. A birodalmi rombolók például egy pillanatra sem jelennek meg pusztító gépezetként, hanem lomha építmények, amelyek az űrben lebegnek, és nem akarok szpojlerezni, mert a forgalmazó szépen megkért, hogy ne tegyem, de a sorsuk is hasonló, mint egy romos, lebontásra ítélt házé.

Kiknek ajánljuk? Azoknak a rajongóknak, akik imádják a Star Wars-filmeket, mert a Lusasfilm megint elrepít mindenkit két órára egy messzi-messzi galaxisba. És persze azoknak a rajongóknak, akik utálják a Disney-féle Star Wars-filmeket: ha Az ébredő Erőn kiakadtak, bőven lesz miért szidni ezt is.

Értékelés: 8/10