A Netflix új szenzációja, a Painkiller, magyarul a Gyilkos csodaszer sikere után megnéztük, hogy milyen ehhez hasonló sorozatok, filmek készültek hasonlóan dermesztő igaz történetek alapján.
Érdekesség a Netflix sorozatával kapcsolatban, hogy félévvel korábban már megjelent egy sorozat, ami szintén az Oxycontinról szól. Ugyanúgy a függőség, a gyógyszer okozta halálesetek, valamint a gyógyszert előállító cég gátlástalan pénzhajhászás van a fókuszban. (Ezt Dopesick címen érdemes keresni a Disney+-on.)
Ehhez hasonló történet az Erin Brokovich - Zűrös természet, de mondhatnánk a Sötét vizekent is. Aljas nagyvállalat mérgezi a szegény kisembert. Ugyanígy mondjuk nem mérgezés, "csak" nettó kizsákmányolás, ami még világgazdasági válsághoz is vezetett: A nagy dobás (The Big Short). Ugyanezt a témát dolgozza a fel a méltatlanul keveset emlegetett Krízispont is.
Az emberiség ellen elkövetett bűntetteken kívül vannak még erős sztorik, amiket sikerült zseniálisan feldolgozni sorozat vagy film formájában. Ne felejtsük el a már több mint 7 éves sorozatot, a 2016-ban bemutatott American Crime Story első évadát, ami az O.J. Simpson-ügyről szólt.
A múlt évszázad egyik legizgalmasabb, legellentmondásosabb és máig tisztázatlan bűnügye O.J Simpson volt feleségének meggyilkolása.
Bár a sportlegendát azonnal gyanúsítottként kezelték, és egyértelműen bűnösnek tűnt, a médiafelhajtás és a védelem ügyeskedése után a rajongói egyre komolyabban hittek az ártatlanságában. A tízrészes sorozat ezt a történetet mutatja be a gyilkosságtól az ítéletig. A szereposztás pedig hibátlan, a feszültség úgyis jelen van minden pillanatban, hogy pontosan lehet tudni a történet végét.
Ugyanilyen a Narcos. A Narcos igaz történeten alapul: azt mutatja be, hogyan jutott hatalomra a hírhedt kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar. A sorozat három évada telis-tele van hazugságokkal, szenvedéllyel, árulással és természetesen drogokkal, miközben kronológiai sorrendben halad Escobar felemelkedésétől kezdve az általa irányított kokainkartell világuralmán át egészen a drogbáró halálig.
Kicsit szűkítsük a kört! Vannak azok a történetek, amik ugyan nem mozgatják meg az egész világot, de így vagy úgy bejárják a helyi és vagy a nemzetközi sajtót is egy kis időre. Ilyen a keresztény asszony története, aki szigorú szabályokat felállítva csalta meg a férjét, aztán jól meg is ölt valakit. (Nem szpojlerezek.) Ezt a történetet meg lehet nézni Jessica Biel előadásában a Candy: Halál Texasban címmel. De Elizabeth Olsen főszereplésével is megtekinthető az HBO Maxon, amit Szerelem és halál címen kell keresni. Bár a kritikánk szerint ha valaki rá akar szánni az életéből több órát erre a valóban izgalmas és rejtélyes bűnügyre, az inkább a Candy: Halál Texasbant válassza.
Féléven belül másodjára látjuk gyilkolni ezt a dögös háziasszonyt
A Disney+-on múlt ősszel bemutatott Candy: Halál Texasban című minisorozat után az HBO Max is bemutatta a maga verzióját ugyanarról a gyilkossági ügyről. Kritika a Szerelem és halál című true crime szériáról.
TovábbA duplikálás másik tankönyvi esete a The Girl from Plainville és az I Love You, Nos Die.
2014. július 13-án az autójában holtan találtak egy fiatal srácot, Conrad Royt. Öngyilkos lett, kipufogógázt vezetett be az utastérbe. A közösségi oldalakra feltöltött videók alapján sérülékeny, labilis személyiség volt, és sokkolta a közvéleményt, hogy a telefonján olyan hosszas üzenetváltásokat találtak, amikben egy Michelle Carter nevű középiskolás lány arra buzdítja Royt, hogy végre ölje már meg magát. Az ügy a bíróság elé került, de a tárgyalás leglényegesebb kérdése az, hogy el lehet-e ítélni a lányt gyilkosságért, pusztán az üzenetei, illetve egy ismeretlen tartalmú telefonbeszélgetés miatt?
Persze, ahogy lenni szokott, a későbbiekben jócskán árnyalódik a helyzet, és kiderül, hogy talán nem is az az áldozat, akit kapásból hinnénk. A Szeretlek, most halj meg tulajdonképpen két sérült kamasz portréja, illetve általánosságban azt mutatja be, hogy a virtuális kapcsolatok és a közösségi média milyen mértékben képes befolyásolni (és tönkretenni) az ember személyiségét.
Ugyanezt mutatja be a Hulu csak nem dokumentumfilm, hanem sorozat formájában, ami The Girl from Plainville címen érhető el. A főszereplő Elle Fanning. A megvalósítás pedig elég jól sikerült, mivel a Critics Choice Awardson meg is nyerte a Legjobb Limitált Sorozat-díjat.
Hihetetlen. Ez a címe Toni Collette főszereplésével készült minisorozatnak megtörtént eseményeken alapul: a Seattle és Denver külvárosaiban 2008 és 2011 között történt nemierőszak-sorozaton. A Hihetetlen (igaz) sztorija szerint a rendőrség nem hiszi el az első áldozatnak, egy Marie nevű 18 éves lánynak, hogy megerőszakolták, két nyomozónő azonban (az egyiküket játssza Collette) hamarosan több, kísértetiesen hasonló bűntény nyomaira bukkan, és felkutatja az igazságot.
Végül van még két sorozatgyilkos, akik elég gyomorforgató módon végeztek áldozataikkal. A Netflix Dahmer történetével sokkolta a nézőket. Erről két cikket is írtunk. Lásd: Felkavaró és csontig hatoló a Netflix sorozatgyilkosos szériája. Valamint: Jeffrey Dahmer, aki a sorozatgyilkosok közt is a legalja volt.
Ehhez hasonló, de nem ennyire felkavaró képi világú, ellenben nem kevésbé elborultabb történet az, amit a Des című minisorozat mutat be . Dennis Nilsen 1978 és 1983 között fiatal fiúkat és férfiakat gyilkolt a lakásában. A zsaruk csak akkor jöttek rá, kivel van dolguk, amikor a ház eltömődött csatornájában hús- és csontmaradványokat találtak. A sztori azért érdekes, mert Dennis Nielsen a lebukásakor még készségesen segített is a rendőröknek. Szívesen beszélt mindenről, mert élvezte, hogy az emberek borzongnak a történeteitől. A pszichológiai tesztek egyértelműen kimutatták, hogy nem épelméjű. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
A történet elég felkavaró, de a sorozat nem a gyilkolás és az áldozatok testétől való megszabadulásával foglalkozik. Három ember, Nilsen, Peter Jay főnyomozó és Brian Masters életrajzíró szemszögén keresztül a sorozat feltárja a bűncselekmény személyes és szakmai következményeit. És persze ott van még a főszerepet alakító David Tennent mesteri játéka is.
