Szárnyas fejvadász

2019-ben egy magyar cég piacra dobta a palackozott pi-vizet, kiderült, hogy a selyemmajmok képesek megérteni a dialektusokat, Washington államban pedig engedélyezték az elhunytak komposztálását. Viszont épelméjű ember - hacsak nem egy goapartiról próbált hazatalálni hajnali négykor - aligha vélt felfedezni humanoid robotokat, amint épp teremtőik után kutattak a Kazinczy utcában. Márpedig Philip K. Dick ekkora datálta a Szárnyas fejvadász sztoriját, melyben repülő gépjárművek szlalomoznak felhők feletti toronyépületek között. Öt éve azonban nemhogy ez, de még a biciklisávban e-rollerező brit legénybúcsúsok látványa is merész utópia volt. (Na, nem mintha ez bármit is változott volna.)

2012

A 2012-es évre az ezoterikus (agy)halálosztagok szószólói nem győztek egymásra licitálni világvége-jóslataik mind magasabb debilfaktorával. Mindenesetre Pataky Attila eme döbbenetesen erős mezőnyben is dobogós helyet szerzett, a miskolci Fox Mulder ugyanis kijelentette, hogy december 21-én a pénz, mint fizetőeszköz, megszűnik. A 2012 alkotói azért nem merészkedtek le a téboly ennyire mély bugyraiba, Roland Emmerich megelégedett annyival, hogy pusztító cunamik árasztják el a bolygót, melyek elől csak a Himalája nyújthat menedéket.

Terminátor – A halálosztó

James Cameron alapművével kapcsolatban egyelőre csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, ugyanis a Terminátor háborús jelenetei 2029-ben játszódnak. És bár igaz, hogy a mesterséges intelligencia lassan Mága Zoltán helyett hegedüli el az újévi koncertet, attól aligha kell tartanunk, hogy öt év múlva a Vasedény elektronikai cikkei fellázadnak, és átveszik az uralmat az emberiségtől. Időutazás fronton pedig még siralmasabb a helyzet: a tudomány jelenlegi állása szerint elméletben lehetséges, az viszont kizárt, hogy néhány éven belül Köbüki-módszerrel akár egy nyamvadt kosmodisket küldjünk vissza ükanyánknak a második ipari forradalom korszakába.

Menekülő ember

A magyar munkásosztály számára már a 80-as években sem volt idegen a túlélőshow műfaja, elvégre kéthetente nyomasztották azzal, hogy vajon kihúzza-e valahogy a Mágenheim-Takács-Vágási család a következő fizetésig. Stephen King kissé tovább merészkedett Horváth Ádámnál, és 1982-ben azt vizionálta, hogy 25 évvel később egy ártatlan elítélt egy szó szerinti túlélőshowban vívhatja ki szabadságát. Ráadásul PVC-dzsekis, rugós bicskás lakótelepi huligánok helyett motorfűrészes motorosok és békétlen hokijátékosok vegzálják majd a nézők nagy örömére. Mindenesetre az alkotók védelmére szóljon, hogy ezen képsorokba hangyányit több feszültség szorult, mint a gazdagréti proletariátus mindennapjaiba. (Bár utóbbiak kétségkívül nyomasztóbbak voltak.)

Időzsaru

Nem James Cameron volt az egyetlen filmes, aki időutazás tematikában egy kínai boltos kristálygöbből merített ihletet: az Időzsaru szellemi atyjai pl. azt állították, hogy 2004-ben az évtizeden átívelő önfeledt teleport olyannyira bevett dolog lesz, mint egy vonatút Inárcsra. (Ez az állítás pedig egy olyan évben fogalmazódott meg, amikor a Pentium 1-es asztali számítógépeken még az Aknakereső is szaggatott.) Ám nem ez az egyetlen jele annak, hogy a forgatókönyvírók túlórái egy dizájnos üvegasztal mellett zajlottak: a sztori szerint ugyanis – a gazdasági folyamatok múltbéli befolyásolását elkerülendő – betiltja a nosztalgikus időutazásokat, és létrehozza a Tér-idő Ellenőrzési Központot(!).

Menekülés New Yorkból

Tegyük szívünkre a kezünket, nem 1997 volt a közbiztonság éve. A püspöklila zakós vállalkozók hetente jártak temetésre és szabadulóbulira, miközben rezzenéstelen faarccal bizonygatták a Nap TV-ben: Al Pacino Oscart kapott, amiért maffiózót alakított, ők 5 évet. John Carpenter azonban mindezek ismeretében is sikeresen rúgta el a pöttyöst a sztratoszféráig: a Menekülés New Yorkból sztorija szerint ugyanis ’97-ben immár komplett Manhattan börtönszigetként üzemel, az Egyesült Államok mázlista elnökének pedig sikerül pont ide becsapodnia különgépével.