Nagyjából ez az alaphelyzet a Túszharc esetében: Russell Crowe-nak Meg Ryan kedves elrabolt férjét kéne megmentenie, de mentés közben ők ketten olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy az már nekünk kínos!
Gyakran kerül be a híradóba, hogy valaki túszokat ejtett egy bankban vagy más intézményben, hogy valamilyen követelését teljesítsék vagy a szabad elvonulást biztosítsák. A világ egyes részein, elsősorban Latin-Amerikában és persze a szomáliai partvidéken azonban egyfajta üzletág az emberrablás: veszélyes, de jövedelmező üzlet, de nincs rá semmiféle garancia, hogy a váltságdíj kifizetése után a rokonok egyben megkapják az elrabolt családtagot. Ez a kiindulópontja a Túszharc (2000) című filmnek, ami egészen más okból lett ismert.
Peter Bowman (David Morse) amerikai olajmérnököt baloldali gerillák túszul ejtik egy latin-amerikai országban. Cége fel van készülve az ilyen esetekre, és felfogadják hivatásos tárgyalófélként az ausztrál antiterrorista katonát, Terryt (Russell Crowe). Ha lassan is, de elindulnak a tárgyalások, csakhogy az olajcég közben csődbe jut és megvonja a támogatást. A túsz felesége, Alice (Meg Ryan) maradásra bírja az utolsó reményt jelentő Terryt, s minden követ megmozgat, hogy pénzt szerezzen férje kiszabadítására.
Petert egyedül felesége iránti szerelme tartja életben.
Csakhogy Terry egyre nehezebben ért szót az emberrablókkal, ezért radikálisabb eszközöket fontolgat – viszont egyre közelebb kerül az elrabolt férfi feleségéhez, ami komoly szakmai dilemmát okoz számára.
Taylor Hackford (Az ördög ügyvédje) rendező – aki közvetlen ezután csinálta meg élete főművét, a Ray Charles életéről szóló Ray-t (2004) – nem akciófilmet akart készíteni, hanem minél realistábban akarta bemutatni, hogyan is zajlik egy ilyen „tranzakció”, mit érez az áldozat, mit éreznek a szerettei. És azt is, hogy milyen „munka” a túszra vigyázni, őt etetni, szükség esetén biztonságosabb helyre költöztetni, mert a film nem akarja a gerillákat sem ördögként ábrázolni,
vannak köztük sima közkatonák, akik azt csinálják, amit parancsba kaptak,
és vannak, akik parancsolnak. És a dolog működik – viszont kevésbé működik a túszmentő és a feleség között szövődő gyengéd szál. Ami azért ironikus, mert a film arról lett híres/hírhedt, hogy a forgatásán Crowe és Meg Ryan a viszonyt folytattak egymással – miközben a színésznő még Dennis Quaid felesége volt. És bár az ilyesmi ebben a szakmában állítólag elég gyakran megesik, Amerika egyik kedvenc színésznője egyik napról a másikra rombolta a saját imidzsét…
