Mi van, ha anyu továbbképzésre megy, a két gyerekre pedig a saját magára vigyázni is néha képtelen apu felügyel? Akkor ki a felnőtt és ki a gyerek?
Szerény véleményem szerint Mark Ruffalo generációjának egyik legjobb színésze, és még mindig nem értem, miért nincs Oscar-díja – bár háromszor is eljutott már a jelölésig. Az 2014-es Életünk apával főszerepéért is kaphatott volna egy aranyozott szobrot, bőven megérdemelte volna, de ez a film valahogy már a megjelenésekor kikerült a reflektorfényből és Ruffalónak egy Golden Globe-jelöléssel kellett beérnie. De miről is van szó és mit kell tudni a címbéli apáról és gyerekeiről?
A régi új-angliai családból származó Cameron és az afroamerikai Maggie házassága nem tökéletes. A férfi mániákus depresszióban szenved, munka helyett inkább gombát gyűjt, bonyolult ételeket főz, vagy más befejezetlen projektjén dolgozik, nem is él együtt már családjával, akik alig jönnek ki a pénzből. Hogy jobb életük legyen, és pénzt keressen, Maggie beiratkozik egy üzleti iskolába, miközben férje vállalja, hogy hazaköltözik és vigyáz a két lányukra. A következő 18 hónap megpróbáltatásokkal teli időszak mindannyiuk számára. Igaz történet alapján.
A rendezőnő, Maya Forbes a saját családja és apja történetét meséli el – a filmben 1978-ban járunk -, és őt az egyik lánya játssza, a végén a stáblista alatt a húga énekel, miközben az igazi család korabeli képeit látjuk. Persze egy film sem lesz remek pusztán azért, mert megtörtént eseményen vagy valós karaktereken alapszik, és ezt a rendezőnő is tudja, ahogy azt is, hogy felesleges mindent szentimentalizmussal átitatni, a néző érteni fogja, miről van szó. Egy depressziós apával élni ugyanis nem leányálom – a két kislány már elég nagy, hogy tudja, mi is ez a betegség és hogyan hat az apjukra -, és a főhős állandó hangulatváltozása diktálja mind a film cselekményét, mind a hangulatát.
Cameron nagyszerű apa, ez már az elején kiderül, de betegsége néha erősebb nála, és ennek az eredménye hol ijesztő, hol szívmelengető, hol vicces. Ebben rejlik a film ereje is, a kiszámíthatatlanságot „szelídíti meg”, miközben tökéletesen adja át az eredendően személyes, sokszor meghitt hangulatot, ami a történetet átitatja. És persze a mindig zseniális Mark Ruffalo mellett ott van kevesebb játékidőt kapó, de ugyanolyan jó Zoe Saldana az anya szerepében, illetve két nagyszerű gyerekszínész egészíti ki ezt a furcsa, de borzasztó módon szerethető családot.
