Az ifjú pápa pont olyan ütős, mintha valaki összegyúrta volna a Maffiózók és a Borgiák legjobb jeleneteit.
Ki lehet menőbb celeb egy rocksztárnál és a pápánál? Természetesen egy rocksztárként viselkedő pápa! Valahogy így gondolhatták az HBO és a Sky Italia fejesei is, amikor úgy döntöttek, Jude Law és Diane Keaton főszereplésével tévésorozatot forgatnak egy képzeletbeli pápáról, aki láncdohányos, vagány amerikaiként csöppen bele a tömjénszagú Vatikán hatalmi harcaiba.
Pár hete még eléggé féltem attól, hogy Az ifjú pápa a témája miatt senkit sem fog érdekelni, és olyan unalmas lesz, hogy a fanatikus KDNP-szavazók és a Katolikus Rádió hallgatóin kívül senkit sem hoz majd lázba. Vagy épp ellenkezőleg: annyira polgárpukkasztó és egyházgyalázó sorozat lesz, hogy még a Magyar Idők is külön publicisztikában küldi el az alkotókat a kénköves picsába.
A végeredmény valahol a kettő között van - vagyis inkább valahol azok felett lebeg magasztosan, mint a Szentlélek. Az ifjú pápa ugyanis egyáltalán nem lett unalmas sorozat, sőt! Az Oscar-díjas olasz filmes, Paolo Sorrentino egy kifejezetten izgalmas világot mutat be: a pápai trónért és egyéb fontos tisztségekért vetélkedő egyházi méltóságok intrikákkal teli, titokzatos világát, ahol ugyanúgy vannak jó szándékú, tisztességes emberek, mint politikai és gazdasági hatalomra vágyó, minden hájjal megkent gazfickók.
Paolo Sorrentino az első két részben úgy mutatja be a Vatikánt, mint Európa kultúrtörténeti központját, ami egyszerre magasztos zarándokhely és zsibongó turistalátványosság, ahol minden sarkon van egy műkincs vagy egy titkos terembe vezető csigalépcső. Itt hatványozottan igaz, hogy a falnak is füle van, ráadásul nemcsak úgy néz ki az összes fontos és hangzatos pozíciót betöltő pap, mint egy tisztességtelenségben megőszült, kifinomult ízlésű olasz gengszterfőnök, de úgy is viselkedik.
A vatikáni milliőt hangulatosan bemutató színészek, castingosok és a látványtervezők mellett természetesen a forgatókönyvírókat is külön meg kell dicsérnem. Mert a játékidő fele másból sem áll, mint hogy két reverendás alak ül egy díszes asztalnál vagy egy gyönyörű palotakertben - de közben olyan elmés, egymásnak odamondogatós párbeszédeket, sőt, nem egyszer verbális világháborút folytatnak le, hogy azt öröm nézni!
Mintha valaki mesterien összegyúrta volna a Borgiák, a Maffiózók , Az elnök emberei és a Kaliforgia legjobb jeleneteit!
A sorozat fő konfliktusforrása természetesen az, hogy a régi pápát kiszolgáló személyzet egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy XIII. Pius néven frissen trónra lépett egyházfő egy nagyon fiatal és nagyon szemtelen amerikai ficsúr (Jude Law). Főleg azután kezdenek el neheztelni rá, hogy Őszentsége első intézkedése a reggelihez kötelezően felszolgálandó Cherry Coke elrendelése, a második pedig a dohányzási tilalom feloldása - természetesen csak a saját maga számára.
Jude Law nagyon jól hozza a gátlástalanul törtető, önelégült, fiatal pápát. Aki ugyan folyton pucér nőkről fantáziál álmában, de tud megértő is lenni, és le akar számolni az olyan világi hívságokkal, mint a Szentatya arcképével eladott tányérok, órák és öngyújtók köré szerveződő marketinggépezet.
Az új pápánál talán csak egyvalakinek az érkezése veri ki a biztosítékot a vatikáni bürokraták körében, és forgatja fel az addigi elkényelmesedett életüket: Mary nővér (Diane Keaton) érkezése. Ő volt ugyanis az, aki fiatal apácaként egy árvaházban nevelte fel az ifjú pápát, aki később hálából főtanácsadói pozíciót adott neki, és a klérus nyakába ültette, afféle őrangyalnak tűnő kémként.
Az új pápa megválasztása miatt betegesen féltékeny papok közül mindenképpen ki kell emelni Voiello bíborost. Silvio Orlando kiválóan alakítja a korábbi egyházfők szolgálata alatt afféle kiskirályi tisztséget kivívó, hatalommániás vatikáni titkárt, akinek rendszeresen tisztátalan gondolatai támadnak. Viszont nagyon szeret más múltjában vájkálni, hátha lesz ott valami botlás, amivel zsarolni lehet az illetőt.
Az olasz színészóriás és Jude Law közös jelenetei a kölcsönös odamondogatások és epés megjegyzések miatt mindig nagyon viccesek és feszültséggel teliek, amikor pedig külön-külön szerepelnek, akkor pedig gyönyörűen felépítik a néző szeme láttára a két szemben álló fél Trónok harcát és Borgiákat megszégyenítő hűbérrendszerét és besúgóhálózatát. Reméljük, egészen a tizedik részig ki fog tartani a sorozat sajátos, lassan építkezős, de gyorsan beszippantós hangulata.
Ítélet: 8/10
