Na ki a legjobb kardforgató a vidéken?

A tét a becsület, a hírnév és még sok minden más ebben az egyszerre patinás és a wuxia legrégebbi hagyományait követő, de közben a legmodernebb technikát is felvonultató kardeposzban.

Ennek a filmnek komoly története van. Lung Ku regényéből a hongkongi film aranykorában még a legendás Shaw fivérek készítettek 1977-ben filmet San shao ye de jian címmel – nyugaton ez Death Duelként futott – a két nagyszerű kardforgatóról, akiknek az a végzetük, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Ez a film indította el a főszerepet játszó Tung-Shing Yee színészi karrierjét, aki jóval később Derek Yee néven jól jegyzett rendező lett, és aki egy váratlan fordulattal pont ennek a műnek készítette el 2016-ban a remake-jét, immár A kard ura címmel, ami egyszerre ötvözi a wuxia műfajának legősibb és legmodernebb elemeit. Ami első ránézés elég szokatlan, viszont nagyon különleges élmény.

Történetünk hőse Hsieh Shao-Feng (Kenny Lin), Kína legjobb kardforgatója, akit csak a Harmadik Mesterként emlegetnek, és nyilván nem azért, mert ketten vannak, akik még nála is jobbak, hanem biztosan olyan generációs dologról van szó. Csakhogy Shao-Fengnek ez a titulus egyre inkább csak teher, így a saját halálhírét elterjesztve Ah Chi néven egy bordélyházban lesz mindenes, amolyan szolgaféle, ám egy harcművész örökké harcművész marad.  Shao-Feng halálának hírére felbolydul a birodalom, mindenféle klánok esnek egymásnak, hogy az övék lehessen az új mester címe, egy valakit pedig teljesen elkeserít ez a fejlemény. Yen Shih-San (Peter Ho), a bűneiért vezeklő egykori orgyilkos minden vágya az volt, hogy halála előtt megküzdhessen a mesterrel. És a halála annyira nincs már messze, mivel súlyos beteg, mindenhová magával viszi a sírkövét – nyilván szereti a teátrális gesztusokat is, mert az arcára egy koponya van tetoválva.

És innentől bármi megtörténhet, és meg is történik, mert itt a fizika törvényei nem működnek, csak egy különös becsületkódex él, meg a különböző, már-már tai chi rituálékra hajazó harcművészeti technikák és a melodráma. Mert mindenkire vár a végzet, és a lehetőség, hogy legendaként tovább éljenek. És ha már legendákról van szó, a film mögött nem más, mint az élő legenda, Tsui Hark (Volt egyszer egy Kína, Sárkányikrek) áll mind társ-forgatókönyvíróként, mind producerként. Hark gondoskodott róla, hogy a (kínai) nézők egyszerre kapják vissza a régi film hangulatát és járjon mellé a vadonatúj technológia, drónokkal, számítógépes trükkökkel és mindennel, amivel csak lehet. Sőt, a film 3D-s formátumban készült, amiből mi, a tévé előtt ülve csak annyit fogunk érzékelni, hogy a szokásosnál sokkal többször szúrnak felénk valamilyen éles tárggyal.