Akárhányszor újra lehet nézni a 80-as évek kedvenc vígjátékát. Tévéajánló.
Vannak olyan filmek, amelyeket milliószor láttunk, kívülről tudjuk a poénjaikat, de eszünkbe se jutna, hogy feltegyük őket különféle leg-leg-listákra. Jókor láttuk őket, jó helyen (mondjuk gyerekként vagy kiskamaszként), megszerettük a karaktereiket, ezért ha elkapjuk néha a tévében, már csak a nosztalgia miatt is végignézzük. Ilyen az 1984-es Rendőrakadémia is (plusz a folytatásai közül a vállalhatóbbak), amelyben hiába hatnak nagyon blődnek a közel 40 éves poénok, a zseniális alapötlet és a kiválóan összeválogatott szereplőgárda elviszi a hátán a produkciót.
A film eredettörténete szerint Paul Maslansky producernek Az igazak című 1983-as űrhajós életrajzi film forgatásakor feltűnt, hogy a San Franciscó-i rendőrség által helyszínbiztosításra kiküldött kadétok nagyon vegyes csapatot alkottak: volt köztük férfi, nő, magas, alacsony, fekete, fehér, ázsiai, kövér, sovány, fiatal, idősebb – és hát nem álltak épp a helyzet magaslatán.
A kisrendőröket felügyelő rendőrtiszt azt mesélte a producernek, hogy bárkinek a jelentkezését elfogadják az akadémiai kiképzésre, de aztán a nem megfelelőeket két hét múlva kiszórják. Maslansky pedig eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne, ha ezek az alkalmatlan rendőrjelöltek is bent maradnának – és ebből az ötletből született meg a Rendőrakadémia.
A helyszín egy meg nem nevezett amerikai város, ahol egy csapásra megváltozik az élet, amikor a polgármester asszony utasítására az Eric Lassard (George Gaynes) vezette Rendőrakadémia nemtől, testsúlytól és iskolázottságtól függetlenül mindenki előtt kitárja kapuit, s szeretni való örök vesztesek rohamozzák meg a kiképzőbázist, köztük Carey Mahoney (Steve Guttenberg), Karen Thompson (Kim Cattrall) és Moses Hightower (Bubba Smith). A kiképzőszemélyzet, élükön Harris hadnaggyal (G.W. Bailey) és Callahan őrmesterrel (Leslie Easterbrook) pedig igazán mindent elkövet, hogy a hallgatók kihozzák magukból a maximumot.
Azt túlzás lenne állítani, hogy Hugh Wilson vígjátéka bármilyen szociális vagy társadalmi kommentárt akarna nyújtani, még szatírának se nagyon lehet nevezni, itt tényleg csak a nevettetés volt a cél. Ettől függetlenül a mából nézve még izgalmasabb a film, hiszen a mostani Hollywoodban olyan produkció aligha készülhetne el, amelyben pl. az átlagtól eltérő testalkatúakat figurázzák ki.
A film a 80-as évek egyik legnagyobb vígjátéksikere lett, nem is csoda, hogy készült még belőle 5 folytatás és egy tévésorozat is. A főszereplők közül senkiből nem lett (azonnal) A-kategóriás sztár, bár Steve Guttenbergnek megvolt rá az esélye, Kim Cattrall pedig végül a Szex és New Yorkkal futott be.
Néhány érdekesség a filmről:
- Mahoney szerepére Guttenberg előtt Billy Crystal, Tom Hanks, Michael Keaton, Bill Murray, Jerry Seinfeld, Robin Williams, Bruce Willis, John Travolta és Rick Moranis is esélyes volt. Eric Lassard parancsnok karakterét pedig az alkotók Leslie Nielsenre írták – de végül George Gaynes játszotta el.
- Bill Clinton egykori amerikai elnök azt mesélte Steve Guttenbergnek, hogy a Rendőrakadémia az egyik kedvenc filmje, és élete egy nehéz szakaszán (vélhetően a Monica Lewinsky botrányra célzott) részben az segítette át, hogy többször is megnézte.
- Michael Winslow (Jones), David Graf (Tackleberry) és George Gaynes (Lassard parancsnok) az a három színész, aki az eddig elkészült mind a hét Rendőrakadémia filmben szerepelt. Az abszolút bajnok mégis Winslow, aki a heptalógián kívül az 1997-ben indult élőszereplős sorozatverzióban is (1988–89-ben ugyanis volt egy Rendőrakadémia című animációs széria is) állandó szereplő volt.
