Genndy Tartakovsky 13 év szünet után folytatta a kultikus rajzfilmsorozatát, ezúttal Conan, Machete, Mad Max és a horrorfilmek előtt tisztelegve.
Kiknek ajánljuk? Leginkább azoknak, akik már tinédzser korukban is kedvelték Szamuráj Jacket! És persze mindenkinek, aki szereti a popkulturális kikacsintásban tobzódó geek csemegéket, vagy kíváncsi arra, Genndy Tartakovsky 50 felé közeledve is tud-e még fiatalos és menő lenni, mint az ezredfordulón!
13 évnyi szünet után a hétvégén végre visszatért a képernyőkre a 2000-es évek legmenőbb rajzfilmhőse, Szamuráj Jack! Csak most már nem a Cartoon Networkön lehet őt elcsípni, hanem a csatorna testvéradóján, az Adult Swimen.
A váltás viszont abszolút indokolt. Ez a Szamuráj Jack már nem az a 13 évvel ezelőtti, hol vicces, hol pedig vagány fickó, aki a nagydarab skót haverjával mindenféle mókás popkulturális kikacsintás közepette elverte a rosszfiúkat. 50 év telt el a rajzfilm világában az utolsó epizód óta, Jack pedig azóta is magányosan járja azt a furcsa, sci-fibe oltott távol-keleti fantasy világot, amit pont neki kellett volna felszabadítani a gonosz Aku rémuralma alól. Ez azonban nem sikerült neki...
A saját idősíkjából kiszakított, a főgonosz elleni harcban alulmaradt, bukott szamuráj jelenleg magányosan motorozgat a félig kipusztult, romokkal teli világban. Nem azért, hogy segítsen az elesetteken, vagy legyőzzön valami zsarnokoskodó helyi hatalmasságot, és még csak nem is azért, hogy megtalálja Akut és végső párviadalra hívja. Inkább a saját démonai elől menekül: a cserben hagyott rokonok és barátok szellemalakjai elől, akik folyamatosan kísértik őt.
És a legváratlanabb pillanatokban (a tábortűz mellett üldögélve, harc kellős közepén, stb.) kérik rajta számon, hogy miért hagyta őket cserben, miért nem győzte le a gonoszt, miért nem volt ott, amikor az embereknek szüksége lett volna rá? Igen, a régi-új Jack pontosan olyan lett, mint a Mad Max 4-ben Mad Max: a múlt árnyai által zaklatott, mogorva gyilkológép, aki csak megy, megy bele az ismeretlenbe, dühös, fél és mindenkit lekaszabol, aki felbosszantja valamivel. Azt viszont egyelőre (nagyon helyesen) még nem árulja el Tartakowsky a nézőknek, hogy milyen múltbéli események vezettek idáig. Sőt, azt sem, hogy miért nincs már meg Jack emblematikus fegyvere, a szamurájkard, és hogy a hősünk miért egy motoros Macheteként, gépágyúval meg belezőnyárssal vág rendet a gaz robotszörnyek között?
A fentiekből tisztán látszik, hogy a Tartakowskyék az 5. évad pilotepizódjában is igen kellemes kutyulták össze a B-kategóriás akciófilmes kliséket a világban kóborló és mindenkit rögtön agyoncsapó Conannal. Plusz a '80-as években divatos nindzsafilmekkel, a pörgős animékkel és a régi Kuroszava-klasszikusokkal. Az egész ráadásul nyakon lett öntve egy jó adag horrorba hajló, dark fantasy hangulattal, amiket leginkább a sötét színekkel értek el a készítők. Aku disztópikus jövőjében nincs valami sok szép táj és kedves arc, csak förtelmes sziklatemplomok, üszkös romok, kihalt városok, és meggyötört emberek meg egyéb szerzetek, akik a legnagyobb ínség idején is egy világmegmentő hősre várnak.
Ami viszont furcsa, hogy a legendás főgézengúzt, Akut egyetlen pillanatig sem látjuk. Csak a gigantikus szobrát, és az őt istenként tisztelő bizarr kultuszt, ahol egy főpapnő hét gyilkos kedvű teremtménynek ad életet - egy olyan jelenetben, ami hiába rajzfilm, pont olyan sokkoló, mint a Trónok harcában a vörös papnő árnyéklényeinek megszületése! Ezektől a részektől viszont könnyen lehet, hogy rosszat fognak álmodni a 6-8 év körüli gyerekek, szóval az új Szamuráj Jackre hatványozottan igaz, hogy felnőttmese, örök gyerekeknek! Abból viszont a lehető legjobb fajta.
