Egy békés amerikai kisváros válik a demokraták és republikánusok csataterévé Jon Stewart ravasz politikai szatírájában, az Ellenállhatatlanban (2020), amit okosan az elnökválasztás előtt mutattak be.
Az amerikai választási rendszer alapjaiban egy jó nagy kutyakomédia a már-már átláthatatlan, a régmúltból itt maradt elektori rendszerrel, a különböző lobbik kampánypénzeivel, a választókerületek politikai érdekek mentén való meghúzásával, a választóhelyiségek számával és nyitva tartásával való trükközéssel, dezinformációval, lejáratókampányokkal és még sorolhatnánk. Nem csoda, hogy ez jó filmes alapanyagnak bizonyul, és Jon Stewart élt is az alkalommal, ráadásul filmjét, az Ellenállhatatlant (2020) jó érzékkel nem sokkal a 2020-as választások előtt mutatta be.
Hőse, Gary Zimmer (Steve Carell) a demokrata párt egyik kampányszervezője, aki a 2016-os választási vereség után azon ügyködik, hogy valahogy újraélessze és bővítse pártja vidéki szavazóbázisát. Ezért aztán kapva van az alkalmon, amikor meglát egy videót egy kisvárosi lakossági fórumról, ahol egy veterán tengerészgyalogos ezredes (Chris Cooper) kiáll a bevándorlók jogaiért. Mivel a városkában hamarosan polgármestert választanak, Zimmer és stábja leutazik, hogy rábeszélje az ezredest, hogy induljon a posztért. A verseny akkor válik igazán izgalmassá, amikor a republikánusok megneszelik az ügyet, és leküldik az rámenősségéről és agresszivitásáról ismert riporternőt, Faith Brewster (Rose Byrne), hogy keresztbe tegyen Zimmeréknek, és ők ketten annak rendje és módja szerint egymásnak is esnek, a kisvárosiak pedig csak nézik, mi ez az egész. Ám az is lehet, hogy a városiaknak is megvan a maga elképzelésük a dolgok állásáról.
Jon Stewart Amerika élő lelkiismerete, már az 1996-ban indult The Daily Show talk show házigazdájaként is az volt, akkor is az volt, amikor segített kiharcolni a szeptember 11-i terrortámadás mentési munkálatai során megsérült vagy megbetegedett rendőrök és tűzoltók számára létrehozott segélyalap megfelelő működési feltételeit, és bár nyíltan liberális, semmit sem vesz készpénznek és semmit sem hisz el csak úgy, bemondásra. Politikai szatírája is leginkább arról szól, hogy a két nagy párt csakis egymással van elfoglalva, számukra a kisemberek, még akkor is, ha a „terepen” lévő embereik történetesen szimpatikus figurák, akik jó szándékból cselekednek. Steve Carell pedig mindig is jól hozta az ilyen figurákat, ahogy Rose Byrne pedig remek a Fox News műsorvezetőnőinek paródiájában, de a show-t az ezredes lányát, az eseményeket a háttérből mozgató Dianát alakító Mackenzie Davis lopja el. Stewartnak nem ez az első rendezése, a sokkal drámaibb hangvételű Rosewater (2014) az iráni választásokról mesél.