Woody Allen pont egy olyan film esetében csalt, ami nagyrészt a megcsalásról és annak következményeiről szól: a Match Point című filmje történetét ugyanis valaki mástól vette, de nagyon jól dolgozott vele!
Woody Allent mindig is borongós, erősen neuralgikus, akasztófahumorral átszőtt New York-i történeteiről ismertük, amik egyben róla is szóltak, és akit leginkább az a közeg jellemzett, amiben élt, máshol nehéz is volt őt elképzelni. Az Annie Hall (1977) főhősének egy sokat mondó epizódban Los Angelesbe kell utaznia, de pocsékul érzi magát a kaliforniai napsütésben – ehhez képest óriási meglepetésként ért mindenkit, amikor Allen fogta magát, és átköltözött Európába, hogy a tőle megszokotthoz képest teljesen más filmeket készítsen. Úgy tűnik, megunta New Yorkot, kifogyott az igazán érdekes ottani sztorikból, meg akart újulni. Sikerült is neki: új témákat, színészeket fedezett fel, és, ha csak egy időre is, de újradefiniálta magát. Ennek a folyamatnak volt az első állomása első angliai filmje, a Match Point (2005) – ami nem teljesen a saját története.
(Anti)hősünk Chris Wilton (Jonathan Rhys Meyers), az egykori teniszbajnok, aki most edzőként dolgozik egy elegáns klubban. A jóképű és megnyerő modorú fiatalember bármire hajlandó, hogy gazdag legyen, így jól jön neki, amikor egyik tanítványa, a tehetős Tom (Matthew Goode) a pártfogásába veszi. Az is kapóra jön Chris számára, hogy Tom húga, Chloé (Emily Mortimer) odavan érte, hamarosan feleségül is veszi, és máris a dúsgazdag család tagjává válik, ami egy remek állással, jó lakással és társadalmi megbecsüléssel jár. Azonban mindent keresztül húz egy végzetes találkozás Nolával (Scarlett Johansson), Tom menyasszonyával, akinek egyszerűen képtelen ellenállni, és a világ, amit Chris felépített, lassan összeomlani látszik – hacsak nem tesz valamit ellene.
Bár a közeg más, a történetet Allen Theodore Dreiser 1925-ös regényéből, az Amerikai tragédiából, illetve annak filmváltozatából, a Montgomery Clift, Shelley Winter és Elizabeth Taylor főszereplésével készült Egy hely a nap alattból (1951) vette - Jonathan Rhys Meyers még hasonlít is Cliftre -, de volt más hatás is. Allen rajong az orosz irodalom nagyjaiért, és itt fontos szerepet játszik a Bűn és bűnhődés Dosztojevszkijtől – olyannyira, hogy azt is látjuk, ahogy a főhős ezt a regényt olvassa, és a bűn is szinte ugyanaz, mint a könyvben.
Ehhez képest a filmet Oscarra jelölték a Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában,
és nem teljesen jogtalanul, mert mindezt átdolgozta egy teljesen új történetté, új hangulattal és végkicsengéssel – és egy nagyszerű szereplőgárdával. Amiből kiemelkedik Meyers és persze a csábító és az áldozat szerepét egyszerre játszó Scarlett Johansson, aki annyira bejött Allennek, hogy még két filmet csináltak együtt, a könnyed, de felejthető 2006-os Fülest és a jóval fajsúlyosabb Vicky Cristina Barcelonát (2008).
