Jártál már úgy, hogy más aláfestő zenére emlékeztél, mint amit újranézéskor hallasz? Nem te emlékszel rosszul, van rá magyarázat!
Határozottan fontos szerepe van egy filmnél és egy sorozatnál a zenének, az utóbbi esetében már azért is, mert számtalan olyan kultikus szériát ismerünk, aminek elég csak a főcímzenéjét dúdolni, fütyülni, énekelni, és máris beugrik, miről van szó. De mi van akkor, ha egyszer csak azt hallod, hogy nem a megszokott zenei aláfestés szól a kedvenc sorozatod főcíme vagy egyes jelenetei alatt? Nem, nincs félreértés, nem kalózkópiát nézel, és még csak nem is valami hiba folytán kevertek másik hangsávot alá: ez sajnos egy általános jelenség, ami akkor érhető tetten, amikor nem eredeti filmzenéről, hanem egy zenekar saját számáról van szó. Máris mutatok egy példát.
Aki valaha is nézett Doktor House-t, az tudja, hogy a főcím alatti zene a Massive Attack Teardrop című számának rövidített verziója:
Tudod, de ha annak idején a tévében nézted, a Szakácsi/Kulka-féle szinkronnal, akkor mégsem azt hallottad, hanem ezt:
Az utóbbi Scott Donaldson és Richard Nolan kompozíciója: ezt használták több európai országban – köztük Magyarországon is – jogi problémák miatt (a SkyShowtime-féle szinkron alatt viszont már a Massive Attack-szám szól). Ezzel el is jutottunk a jelenség legfontosabb eleméhez: a jogdíjakhoz.
Hamis dallamok vagy hamis emlékek?
A fenti példa kissé rendhagyó, mivel a Doktor House esetében arról van szó, hogy párhuzamosan kétféle főcímzenével ment az eredeti sugárzás időpontjában. Azonban az is előfordulhat, hogy egy régebbi szériát nézel most, mondjuk valamilyen streamszolgáltató felületén, vagy ne adj isten DVD-n, és valami furcsa érzés fog el, mintha nem ez lett volna korábban a főcímzene. A DVD-t azért is hoztam fel, mert kapásból ott van A helyszínelők című sorozat, aminek első két évadja Magyarországon is megjelent DVD-n, ám a főcím alatt nem a The Who zenekar megszokott dala, a Who Are You szól, hanem John M. Keane zenéje – szintén jogi problémák miatt (amúgy a DVD ezzel az intróval került forgalomba egész Európában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában).
Egy másik példa, egyenesen a streamről: most épp ugyan nem érhető el, de amikor felkerült az 1998 és 2003 közt, a WB-n nagy sikerrel futott sorozat, a Dawson és a haverok a Netflixre, a rajongók eléggé kiakadtak, hogy a főcím alatt nem a megszokott dallamok csendülnek fel: Paula Cole kultikus dalát, az I Don't Want to Wait-et ugyanis lecserélték egy másik előadó, Jann Arden Run Like Mad című számára (ez szól amúgy az otthoni licensszel rendelkező video-kiadásokon is). Ezzel együtt a legtöbb dalt is lecserélték, ami a sorozat alatt szólt. Az esetről az eredeti dal előadója, Paula Cole is nyilatkozott annak idején:
„Az embereket tényleg érdekli a dolog, és nagyon felzaklatta őket. Rengeteg poszt van erről a közösségi médiában, és a rajongók betagelnek engem, a Netflixet és a Sonyt is. Ez eléggé hatásos”
– mondta (a sorozat forgalmazója a Sony Pictures Entertainment). Hogy mennyire, arra remek példa, hogy Cole dala végül felcsendül a kétrészes sorozatfináléban.
Slágerek rövid távra
De nem minden régi sorozat ilyen szerencsés – jobban mondva mi nem vagyunk ilyen szerencsések minden régi sorozattal. A sokak által szeretett széria, A simlis és a szende (amiben Bruce Willis egy magándetektívet alakított Cybill Shepherd oldalán) még a cikk megírásának pillanatában sem érhető el egyik streamszolgáltató felületén sem, pedig van egy pár. Ennek szintén jogi akadályai vannak, egész pontosan arról van szó, hogy akkoriban (1985 és 1989 közt futott a széria), mikor megvásároltak egy popzenét a sorozathoz, nem gondoltak arra, hogy későbbi felhasználásra is lekössék azt, hiszen nem is tudtak arról, hogy lesz majd DVD, meg Blu-ray, meg stream. Ahhoz, hogy most egy streamfelületen megjelenjen A simlis és a szende az eredeti zenékkel, az összes elhangzó szám jogát újra kell tárgyalni. A sorozat jogai amúgy a Disney-nél vannak, ám ott úgy tűnik, nem igazán mutatnak hajlandóságot erre.
Szóval arról van szó, hogy
jóval a streaming-, sőt a DVD-korszak előtt a műsorok készítői még nem gondolkodtak a sorozatok hosszú távú jövőjén, csak addig jutottak, hogy pár évig majd megy a tévében, és annyi.
A másik indok, hogy a slágerek licenszelése amúgy is méregdrága mulatság, ezért csak pár évre vették meg azokat, amik felcsendülnek az adott epizódokban – így viszonylag olcsón jutottak hozzá népszerű előadók számaihoz.
„Egy, három vagy öt évig mentek ezek a műsorok, nem gondolták, hogy tovább is szükség lesz a zenére”
– magyarázta Robin Urdang, Emmy-díjas music supervisor (ők válogatják a betétdalokat és intézik azok licenszelését).
Azonban előfordul, hogy egy dal a dramaturgia része: az X-akták 1. évadjának 13. részében, mikor Scully (Gillian Anderson) kihallgat egy sorozatgyilkost, akinek állítólag látnoki képességei vannak, a férfi elénekel néhány dallamot Bobby Darin Beyond the Sea című számából, amit előző nap hallott az ügynök az apja temetésén.
Scully meglepetten távozik, és vele együtt mi is elgondolkozunk: lehet, hogy a fickó tényleg rendelkezik valamilyen képességgel. Legalábbis így volt ez 1994-ben, mikor a Fox először sugározta az epizódot, ugyanis ha a Disney+-on nézzük manapság, akkor már Charles Trenet dala, a La Mer szól helyette – csak, hogy teljes legyen a zavar, az epizód címe viszont továbbra is megegyezik a Bobby Darin-dal címével.
Slágerek hosszú távra
Jó okuk volt annak idején a sorozatok készítőinek, hogy csak pár évre vásárolták meg egy-egy sláger jogait, hiszen ha hosszú időre szerették volna megszerezni, annak elég borsos volt az ára:
átlagban 30 000 és 40 000 dollár (kb. 11 és 14,7 millió forint) közt mozgott egy olyan sláger határozatlan idejű megvásárlása, amit sokan ismernek, és a rádiók is sugározzák.
Viszont a televíziós sorozatok zenei költségvetése ennek kb. a fele volt epizódonként. Ezért általában két megoldás kínálkozott:
- vagy kevésbé ismert előadók számait használták aláfestő zenének,
- vagy korlátozott felhasználású licenszeket kötöttek a slágerekre
– mindkettő jóval költséghatékonyabb, hiszen a korlátozott licensz kb. öt százaléka az örökre szóló licensznek.
Ez is érdekelhet
De ekkoriban még nem gondolkoztak DVD-kiadásban vagy streamben. Ha tehát most fel akarják használni ezeken a platformokon a sorozatokban elhangzó zenéket, akkor újra meg kell vásárolni azokat. Manapság épp ezért már szinte senki sem gondolkodik rövid távú licenszben, hiszen az új platformok megjelenésével egész egyszerűen nem éri meg. Ma már inkább örökre szóló licenszeket kötnek, és a műsorok zenei költésvetése is magasabb.
(via The New York Times, IMDb)
