Máté Attila, Ferenczi Attila: Emlékek/Memories

“Az emlékezet nem csupán a múlt lenyomata bennünk; ő a legmélyebb reményeink és félelmeink számára jelentőségteljes dolgok őrzője.”
- Rollo May.

Mi az emlék? Ismétlődések által létrejövő neuron kapcsolatok átláthatatlanul komplex hálózata? Intuíció és az érzékelt valóság lenyomata? Lehet-e sejtszinten, vagy a tudatalattiban kódolni és örökíteni az emlékeket? Mik az első emlékeink és azokhoz milyen illatok, ízek, színek, érzetek és miért pont azok társulnak?

Máté Attila és Ferenczi Attila kiállítása az emlékek kialakulásának és előhívásának egyszerre absztrakt és valóságos témáját járja körbe. A két alkotó távol marad az egzakt értelmezéstől - a festmény és installáció kiállítás konszenzusa az emlékeink többszintű minőségének elismerése.

Máté Attila munkáinak középpontjában leginkább a tudatalatti feltérképezése áll. Az itt tárolt információk vizuális módon, "emlékképek" formájában villannak fel, és kerülnek a vásznon leképezésre festményekként. Az alkotó legtöbbször a szemlélőre bízza a szabad asszociáció lehetőségét.

Ferenczi Attila fa installációi az emlékek kód- és sejtszintű, materiális minőségét járják körbe, amelyek alapját személyes élmények - egyfajta ars poetica - és a természettudományok eredményei ihlették.