Robert Capa, a tudósító

A Capa Központ kiállítóterében Robert Capa, a világ egyik legismertebb magyar származású fotográfus munkáinak egy szeletét mutatja be. A kiállítás képeit a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található közel ezer Capa-fotográfiából válogattuk. Robert Capa, a tudósító Robert Capát (Friedmann Endre, 1913. október 22.-1954 május 25.) a XX. század több háborújának (a spanyol polgárháború, a második kínai-japán háború, a II. világháború, az első arab-izraeli háború és az első indokínai háború) egyedülálló képi krónikásaként jegyzi az egyetemes és a magyar fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt magyar származású fotográfus tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolateremtő képi világot hozott létre és az őt követő nemzedékeknek máig hatóan mutatta meg, hogy milyen nagy a mély humanizmusból építkező képek ereje. A világhírt Capa számára a spanyol polgárháborúban, 1936-ban készült, az A milicista halála című fotó hozta meg, de életének egyik legszomorúbb pillanata is ehhez az időszakhoz köthető: szerelmének és munkatársának, a lengyel származású fotográfusnak, Gerda Tarónak az elvesztése. A katonákról, a partizánokról készült, a hétköznapi pillanatokat és a harcokat ábrázoló fotográfiáit - ahogy ez jellemző volt rá - a résztvevő megfigyelő pozíciójából készítette, határtalan empátiával. Ott volt, együtt velük, egészen közel és így születtek a képei. Capa világhírű szavaival: Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel. Capa javaslatára alapították meg 1947-ben Henri Cartier-Bresson, George Rodger és David '"Chim" Seymour fotográfusokkal közösen a Magnum Photos ügynökséget. Az "etikus kalandorok" - Henri Cartier-Bresson szóhasználatával - által létrehozott, a függetlenséget a legalapvetőbb értéknek tartó Magnum Photos azóta is működik, 2017-ben ünnepli a fennállásának 70. évfordulóját. A világhírű fotóügynökség meghatározó alapelvei mind a mai napig a fotográfiai képalkotás fontosságába vetett hit; az egyéni látásmód tisztelete és a belső iránytű követése a témaválasztás és megvalósítás terén; valamint a folyamatos párbeszéd a fotográfia társadalmi szerepéről, a kép létezésének sajátosságairól.