Barabás Lőrinc a 2013-as Sastra című albumával indult el a szólózenélés felé, ezt követte a 2015-ös Elevator Dance Music és a 2019-es Algorhythms című lemeze. Legújabb, 2023 végén megjelent, “22” című lemezén újabb arcát mutatja meg: az előző szólóalbumához képest még inkább előtérbe kerül a zongora; számos szerzemény akad, amelyben már egyáltalán nem hallható trombita. Bár van benne improvizáció, a jazzhez már nem sok köze van: a minimalista hangszerelésű, repetitív darabok szellemiségükben a Nils Frahm és Ólafur Arnalds nevével fémjelzett neoklasszikus irányzathoz állnak közel.
A melankólikus, filmzeneszerű számok Barabás Lőrinc szerint a gyorsuló világban a lelassulás, befelé fordulás igényét jelenítik meg. A világhírű japán jazztrombitás, Takuya Kuroda ezt írta a “22”-ről: “Gyönyörű dallamok vannak az egész albumon. Csodálatos kompozíciók nagyszerűen építkező témákkal. Szuper, lélekkel teli játék mind zongorán, mind trombitán.” A Recorder zenei blog szerint “lassú és türelmes lemez ez, de valójában nem is nehéz ráállni a ritmusára, és akkor a maga csöppet sem tolakodó módján igencsak hatásos”.
Az új album 2025. április 5-től meghallgatható az összes streaming szolgáltatáson:
Szóló live actjében a kortárs, részben improvizatív szerzeményeinek megszólaltatásához a trombitán kívül zongorát és szintetizátort, loop stationt és hangmodulátorokat használ. Olykor meditatív hangulatot teremt, máskor ritmikusabb szövetet sző, a dance vagy az elektronika irányába mozdul el, de a jazzes vagy a klasszikusabb játékmódnak sem fordít hátat. Látványos és egyedi multiinstrumentális előadását nem csak hallgatni, de nézni is érdemes.