Koncert

Dieterich Buxtehude - Membra Jesu nostri

Párbeszéd Háza
2024. március 28. (csütörtök) 19:30

Helyszín:

Párbeszéd Háza
1085 Budapest, VIII. kerület, Horánszky utca 20.

Km.: Oriolus Kamarakórus, Bacchus Consort

Bréda Zsófia Noémi - Hegedű I, Viola da Gamba
Hervai-d'Elhoungne Klára - Hegedű II, Viola da Gamba
Nagy Réka - Basszus viola da Gamba
Szabó Zsolt – Violone, Viola da Gamba
Davidovics Igor - Theorba
Schallinger-Foidl Artúr - Orgona, Viola da Gamba, művészeti vezető

Szólisták:
Andrejszki Judit – szoprán
Weiszburg Zsuzsanna – szoprán
Bárány Péter – kontratenor
Mészáros Péter – tenor
Csereményi Zsombor - basszus

Vezényel: Weiszburg Zsuzsanna és Mészáros Péter


A műről:
Viszonylag későn nyer polgárjogot a protestáns liturgiában a szenvedéstörténet szinte operaszerű drámaisággal és gyakran az operából vett zenei elemekkel történő ábrázolása. Erre német területen a 18. század elejéig kellett várni, hogy a legnagyobb szerzők: Johann Sebastian Bach és Georg Philipp Telemann megírják nagy oratóriumpassióikat.

Addig szerényebb, visszafogottabb és főként kevésbé dramatikusabb módon dolgozták fel Jézus szenvedéstörténetét. Hogy ezek legalább annyira értékes vagy a hallgató érzelmeit és értelmét megmozgató kompozíciók, arra a legjobb példa a Lübeckben működő orgonista-zeneszerző, Dietrich Buxtehude hét kantátából álló ciklusa, a Membra Jesu nostri - Jézus (test)részei.

Az 1680-ban komponált mű nélkülöz minden dramatizált elemet: a passiótörténet teljes cselekményét elhagyva csak a kereszten függő Jézusra koncentrál. Egy óra hosszára kimerevített pillanatfelvétel ez, mely „fotó” részletein a zene vezet végig. Az egyes kantáták szövegei – melyek nagy része a 13. századi ciszter apát, Leuveni Arnulf hosszú, latin nyelvű költeményeiből vett versszakok – tulajdonképpen a keresztre szegezett Jézus egy-egy testrésze körül forgó meditációk.

A hét kantáta egyre feljebb emeli tekintetünket a szenvedő Krisztusra. Sorrendben a lábaihoz, a térdeihez, a kezeihez, az oldalához, a mellkasához, a szívéhez és végül az arcához szólnak. A szövegek kevésbé értelmezhetők a szenvedés aprólékos és drámai ábrázolásaként. Azok sokkal inkább a hívő ember saját sorsáról történő elmélkedései a keresztfa szemlélése közben. Így egyben adnak a mai hallgatóságnak egyszerre különleges zenei élményt és ritka lehetőséget a kontemplációra.