"Zenekarom, a Horsa Banda kizárólag néhány mezőségi falu muzsikájával foglalkozik, ezen belül is legtöbbet Szék és Ördöngősfüzes zenei világa körül végzünk zenei régészkedést. Próbáljuk megfejteni, hogyan tudtak földöntúli hangokat kihozni hangszereikből a kottát nem ismerő, sokszor írni-olvasni nem tudó muzsikusok. Filozófiám egyik eleme, hogy a régen működő zenekari állandósághoz ragaszkodva, amikor is ugyanaz a 3-4 ember működtette a zenekart évtizedeken át, két régi tanítványommal, Vörös Mátéval és Joó Bencével alkotunk egy bandát lassan 15 éve. Hasonlóan fontos még, hogy próbáljuk nem a megszokott sémák alapján működtetni népzenekarunkat, így egyfajta önkorlátozást elfogadva nem játszunk sokféle zenét, csak azt a néhányat, amibe valami igazán különlegeset hallunk bele. Úgy gondoljuk, hogy ezek a módszerek segítenek abban, hogy kellő nyugalommal tudjunk közelíteni Mezőség zenei kultúrájának tanulása felé.
Azt a mezőségi hangzást keressük, amelyben a hegedű valóban sírni tudott Icsán kezében, a három húros kontra zengése és a bélhúros bőgő tüdőt rengető dübörgése pedig gyógyír volt testnek és léleknek. Azt a hangzást keressük, amely annak idején, az 1970-es évek elején feje tetejére állította az egész világot és útjára indította a táncház mozgalmat.
A régi muzsikusok egész èletükben egy adott falu zenèjèt játszották, így tudtak igazán eggyé válni hangszerükkel és így tudtak legtöbbet elmondani saját lelkük rezdüléseiről. Különleges tudás birtokában voltak, amellyel varázsolni tudtak.
Lemezünkön széki muzsikát játszunk, jó hosszan ahogyan az a 1960-as években szólhatott a csipkeszegi táncházban, amely lehetőséget ad, hogy belerévüljünk a ritmusokba és nyugalmat találjunk őseink zenéjében.
A koncertet Kása Béla fotóművész Széken készült diaképeiből összeállított vetítés színesíti."