A Budafoki Dohnányi Zenekar jótékonysági koncertje a tiszta lélegzetért
Km.: Sáfár Orsolya (szoprán), Szerekován János (tenor), Geiger Lajos (bariton),
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó), Budafoki Dohnányi Zenekar, vezényel: Hollerung Gábor
A Budafoki Dohnányi Zenekar jótékonysági koncertet ad a közel harminc éve működő Tüdőgyógyászatért Alapítvány javára, amely az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet támogatására jött létre. Az intézet hazánk elismert tüdőgyógyászati centruma, amely elévülhetetlen érdemeket szerzett a légzőszervi betegségek megelőzésében, gyógyításában, valamint az ehhez köthető kutatásokban és oktatásban. Az Alapítvány hozzájárul az intézetben zajló kiemelkedő szakmai munka minőségének támogatásához, valamint a munkahelyi környezet és feltételek fejlesztéséhez.
A hangversenyen Carl Orff 1937-ben, Frankfurtban bemutatott és máig töretlen népszerűségnek örvendő művét adja elő a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság kiváló szólisták közreműködésével. Izgalmas zenei barbarizmusával a Carmina Burana Stravinsky nyomdokain haladva kalauzolja a hallgatót a diákdalok forgandó szerencsét és múló szerelmet hirdető világában. A dalok a 19. században a Benediktbeuern kolostorban fellelt középkori német kódexből származnak, elénk tárva azok carpe diem szellemiségét, moralizálását, hol gyengéd, hol tréfás, hol lírai, időnként akár trágár vaskosságát, pajzánságát.
Orff a bőséges anyagból mottóként a szerencse változékonyságáról szóló költeményt választotta (O Fortuna). A kantátaszerű kompozíció ezután a tavasz ébredéséről és a réten önfeledten játszó fiatalokról szóló versekkel folytatódik. A második rész alcíme: In taberna - a kocsmában. Megjelenik a képzeletbeli színpadon a részeg pap (a rövid tétel valóságos gregorián-paródia), majd mulatságos felsorolás kezdődik, kik hogyan isznak (Weöres Sándor halhatatlan fordításában a záró sorok: „iszik száz és iszik ezer / egész világ nyakal, vedel”). A harmadik rész a szerelemről szól, olykor pikáns, erotikus sorokkal. Végül visszatér a mottó, az O Fortuna.