A második világháború legrangosabb katonai kitüntetését, a Horthy Miklós kormányzó által újraalapított Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet 22 tiszt érdemelte ki. A film megidézi azt a történelmi korszakot, amelynek szellemében nevelkedtek és harcoltak a II. világháború honvéd hősei, akik rettenthetetlen bátorságukkal örökre beírták nevüket a magyar hadikrónikába.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
"a század legsötétebb gonosztevõi",ez marha jó,mindannak fényében jelenti ezt ki,hogy a sztalin elvtársék,az a mocskos primitív népség évtizedekre elnyomta fél európát,ráadásul már a háború elõtt többmillió ukránt éheztettek halálra,és még lehetne sorolni...nem védem a nácikat,de nem hinném hogy õk ennél sötétebb kort hoztak volna ránk,és az hogy a vezetés miben hibázott,vagy kik mellett fogtak pártot(ami azért nem ilyen egyszerû),az nem von le semmit a doni katonánk hõsiességébõl,igen,hõsök voltak!
Egyet tudnék érteni a "hõsies" jelzõvel, ha a nácik ellen harcoltunk volna. Azonban szövetkeztünk a század legsötétebb gonosztevõivel, akik maguk is tölteléknek használtak bennünket. Kérdés számomra, hogy a személyes helytállás és "hõsiesség", önfeláldozás és lovagiasság Horthy és Hitler oldalán egyáltalán értelmezhetõ-e? Nem válnak értelmetlenné ezek a hõsi cselekedetek egy rossz ügy miatt, amit szolgáltak? Továbbmegyek: Kassa bombázása is hõsies volt? Tanúi vagyunk sajnos jó néhányan a Horthy korszak újraélesztésének, tanúi, de nem részesei.
Fazekas György munkaszolgálatos így emlékezett vissza Sára Sándor és Csoóri Sándor filmjében: "November legutolsó napjaiban vagy december elején új munkásszázadok kerültek a közelünkbe. Az elsõ, ami feltûnt, hogy a munkaszolgálatosok sárga karszalagján óriási fekete folt volt, a második pedig, hogy a keret nagyobb létszámú volt, mint a miénk és a felszerelésükhöz nemcsak a pisztoly vagy a szuronyos puska tartozott, hanem a jobb csuklójukra erõsítve korbács is. Elég hamar megtudtuk azt, hogy ezek politikai büntetõszázadbeliek, akiknek java részét fegyházakból hozták. Ebben a pillanatban nem mi voltunk a legpáriább páriák, hanem õk. És próbáltunk kapcsolatot teremteni velük. Nem lehetett." Kovács Lajos szakaszvezetõ így emlékezett: "Volt egy elõretolt tüzérségi állás. Ezt a zsidók szolgálták ki. Munkaszolgálatosok. Õk hordták a lõszert, a lövedéket, siralmas állapotban, leginkább a lõszeres ládák árnyékában húzódtak meg nyári öltözetben, téli ruhát nem kaptak. El volt fagyva a kezük, lábuk, harminc fokos hidegben. El lehet képzelni, hogy mit szenvedtek azok az emberek. Láttam olyan esetet például, hogy rimánkodott, könyörgött, ott mozgott a lõszeres láda elõtt, hogy segítsenek rajta, de senki sem segített. Ott fagyott meg, ott takarta be a hó, ott fagyott csonttá és ott is maradt. Mi sem tudtunk rajta segíteni, mert nem volt szabad még... még jóformán rájuk nézni sem, szólni egyáltalán." - Voltak ilyen hõsök is...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások