Adam Sandler egy olyan ötletet vitt vászonra, ami másoknak is feltűnően sokszor eszébe jutott, de a fingós poén most sem maradhatott el – és végre megpillanthatunk valakit a filmben, akinek csak a hangját ismerjük!
A Közös többszörös című, Harold Ramis rendezte vígjáték a klónozás okozta családi galibákat járja körbe, a szükségesnél talán kissé merészebb módon, de Michael Keaton és Andie MacDowell játéka kárpótol minket a túlzásokért.
A Szűzőrség három kétségbeesett szülő története, akik mindenáron meg akarják akadályozni, hogy lányaik elveszítsék a szüzességüket az érettségi bálon – hülyét is csinálnak magukból.
A maga idejében az Apafej friss és üde vígjátéknak számított, talán azért is, mert Sandler ekkor még nem koptatta tükörsimára az összes poénját.
A kedves, nagydarab és bumfordi Ferrell maga gründolta össze kedves nejével kertvárosi házuk alagsorában a zugkaszinót. Be is robban a biznisz rendesen, ami felkelti egyesek figyelmét.
Keira Knightley nem akar felnőni a Későnérőkben (2014), inkább a tizenéves Chloë Grace Moretz öribarija lesz, és összeáll Sam Rockwell-lel - de nem ezért szeretjük.
Tudom, vannak, akik szerint a kanadai komikus eleve nem vicces, de szerintünk az, csak itt most kicsit más irányba ment el, mint amit egy átlag vígjáték megkövetelne, pedig duplán van jelen.
A Dax Shepard főszereplésével és rendezésében készült, fillérekből összeütött Üss vagy fuss kellemesen ütődött vígjáték arról, miért ne kamuzz a csajodnak.
Judd Apatow korunk vígjátékkirálya, de most egy nagyon személyes, és sokszor inkább drámába hajló darabbal rukkolt elő, amelynek főszereplője, Pete Davidson tulajdonképpen önmagát játszva néz szembe a múltjával.
Semmi más nem történik, mint az, hogy a mindig szigorú tekintetű Ice Cube egy kiadós verést ígér a nyüzüge Charlie Day-nek, a helyzet csak azért különleges, mert mindketten tanárok.
A Wayans testvérek produkciójához képest a Gyagyi mami filmek valahol a Keresztapa magasságában leledzenek, és a film mégis sokak kedvence a mai napig.
Fiatalkorunk egyik kedvenc vígjátéka a Vaklárma (1989), ahol tökélyre vitték a klasszikus furcsa páros formulát a gyilkossági ügybe csöppenő vak fekete pasassal és süket fehér barátjával, akik ráadásként nem is túl okosak.
Ebben a történetben a főszereplők nagyon sokszor szívnak, és nagyon sokszor mondják azt, hogy „Hé, csajszi!”, és nagyjából ez a lényeg, meg a gonosz Salma Hayek.
A Barátok babával (2011) alapkoncepciója a következő: gyereket egy potenciálisan zűrös párkapcsolat nélkül is lehet csinálni és közösen nevelni, ha a két szülő kellőképpen érett érzelmileg. Ez persze csak egy elmélet!
Jim Carrey igent mond az életre, a gitárleckékre, a koreai nyelvre, az orális szexre, a repülésre, a gördeszkára és Zooey Dechanelre, és teszi mindezt nagyon rövid idő alatt.
Az egyik az idiotizmusra utazik és a türelmünkkel játszik, a másik a totális taplóságra hajt, a harmadik pedig a világ két legidegesítőbb lánytestvérével operál, elég sikeresen.
Simán végignyomhatjuk a hétvégét jó, közepes és gyenge Adam Sandler filmekkel. Már ha kedvünk van hozza!
A pizzafutár, akit bankrablásra kényszerítenek, két nős pasas, akik végre kirúghatnak a hámból és az ürge, akinek ellopták a személyazonosságát. Furcsa vígjátékok, és mind 2011-ből!
Egy vígjátéknak rendszerint jól áll a megfelelő mértékben adagolt hülyeség, és a hétvégi ajánlatunkban pont olyna komédiákat ajánlunk, amikben egy kicsit túlteng az idiotizmus, de nem árt nekik.
A hétvégén minden napra ajánlunk egy-egy jó kis amerikai vígjátékot, hol Jim Carrey-vel, hol Steve Carellel, hol pedig Jeremy Rennerrel és Jon Hammel, de persze lesznek itt mások is.