A horror filozófiája című zenés absztrakt film Noël Carroll azonos című könyvének adaptációja. Az eredetileg 1990-ben megjelent, nagyhatású műfajelméleti szöveg arra a kérdésre keresi a választ, hogy a horrorfilmek miért képesek vonzerővel hatni a nézőkre, miközben alapvetően félelmet, undort és iszonyatot keltenek – vagyis olyan érzéseket, amiket a hétköznapokban kerülünk. Carroll ezt nevezi a műfaj paradoxonjának.

Lichter Péter és Máté Bori filmje Carroll szövegének hét legfontosabb tétele köré épül. A horror filozófiája képsorait az alkotók két nyolcvanas évekbeli slasher film (Rémálom az Elm utcában, Rémálom az Elm utcában 2.: Freddy bosszúja) 35 mm-es tekercseinek képzőművészeti felhasználsával (roncsololásával, festésével és karcolásával) hozták létre. A horror filozófiája a zsánerfilmek és az avantgárd, a filmelmélet és Hollywood érzéki összemosására tesz kísérletet: arról a kísérteties gyönyörről tudósít, amit a művészetelmélet vagy egy jó horrorfilm is kiválthat a befogadóból.