Száz hosszú élet lakik a Parkban, távol lévő családokkal, elsiratott férjekkel és feleségekkel. Együtt reggeliznek, ebédeznek, totyognak a ház körül, el egészen a fenyőkig, vissza a teraszhoz. A pongyolán szvetter, a zsebben cukorka, keksz. Együtt nézik a tévét is este, az Esmeraldát, a Heti hetest meg a Vágót.
Olyanok töltik itt együtt mindennapjaikat, akiknek nem volt közük korábban egymáshoz. Idebent egy közösség lettek, amit az tart össze leginkább, hogy már mindvégig együtt maradnak. De azért jó, az igazgató úr is megtesz mindent, lehet festeni, azsúrozni a szobában, lesz buli a kertben, s kijön a püspök úr is misét tartani a Mária-szoborhoz. Tulajdonképpen minden rendben van.