Keményfi Béla 1945 és 1953 között elítéltként megjárta a szovjet börtönöket, éveket töltött egy szibériai munkatáborban. Levente volt, szökni próbált a fegyveres szolgálat elől, de végül Nyugatra hurcolták. Harcolni azonban nem harcolt. Hazatérve letartóztatták az orosz katonák, felderítőt gyanítottak benne. Szökési kísérletekor rálőttek, a golyó a gerincét érte, megbénult a lába. A műtőasztalról hurcolták el, vonatra tették, kivitték a Szovjetunióba. Tíz évre ítélték. Sztálin halála felcsillantotta a szabadulás reményét a Gulágon, a kegyetlen szovjet munkatáborokban sínylődő magyar rabok számára. A remény 1953 novemberében vált valóra, amikor az első és második - összesen 750 fős csoport - vasúti kocsikban Csapnál átlépte a magyar határt. Többségük 7-11 évi szenvedés és megpróbáltatás után tért haza. Mai napig nincs hiteles adat az áldozatok számáról. Alig 4300-an érték meg a szabadulást. Vajon hányan élnek még közülük?
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
hschmidt
2015 aug. 07. - 22:01:52
Kérem, valaki írja meg a film elején és végén hallható dal címét! Köszönöm!
Dr. Keményfi Béla életérõl már korábban is hallottam egy vele készített interjúban.
Ebben a hosszabb filmben részletesebben is megismerve a sorsát, még inkább átérzem a Gulágra hurcolt magyarok szenvedéseit.
Örök tisztelet és hála Sára Sándornak ezekért a fantasztikus filmekért!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások