A népbírósági per vádlottja jogi doktor, volt miniszterelnök. Ügyész végzettsége szerint történész, történelem-latin szakos tanár. A felidézett, immár történelmi események, a vádlott cellájában a kettőjük közötti beszélgetések illetve a népbírósági tárgyalás eseményei jelenítik meg egy politikailag meghatározott pillanatban az egyéni morál, a felelősség és a kényszerítőnek vélt körülmények dialektikáját a nép számára sorsfordulót hozó döntésekben.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Lyanos
2009 aug. 01. - 18:20:27
A film mondhatni zseniális.
Minden benne van a történetben: a kelet-közép-európainak levés; az igazság viszonylagossága: mindig annak van igaza, akié a hatalom?!; ember és történelem viszonya; magánember és politikus viszonya; az adott helyzetben legjobb megoldás tényleg _jó_ megoldás-e? ...
Mindez egy rövid, kevésszereplõs, drága technikai trükköket nem igénylõ filmben.
Sajnálhatjuk, hogy ma már nem készülnek ilyen filmek nálunk.
Egyszerû eszközökkel operáló film volt, meglehetõsen rövid, viszont annál drámaibb. Elõször talán kicsit furcsa, hogy egy történelmileg hiteles helyzetbe egy történelmileg konkrétan nem létezõ figurát állítottak, de Szapáry alakja szimbólum. Mindazon konzervatív politikusoknak a jelképe õ, akik a kétfelõl jövõ veszély ellen küzdöttek. Egyszerûen képtelenség lett volna úgy cselekedni, hogy mindenkinek jó legyen, és hõsünk a lehetõ legjobb utat választotta: kitartani az elvei mellett, még a nehézségek ellenére is, és mindent megtenni a jogok érvényesítéséért. Így válik Szapáry (és maga a film) is parabolává, különösen a befejezéssel együtt. Mert az az utolsó egy-két perc rengeteget elmond. Az ügyész azt mondja, "Nem akasztunk többet". Aztán snitt, és a bíró mind Szapáry, mind az ügyész sírjára virágot visz. És mintha az ügyész sírján az elhalálozás évszáma 1951 lenne, bár nem láttam rendesen. Ez azt sugallja, hogy õ, a kommunistákkal szimpatizáló ember is az önkény áldozatává lett. Láthatjuk, hogy bárkibõl lehetett áldozat, akár a (majdnem) bûntelennek tekinthetõ Szapáryból, akár az ügyészbõl. És e tekintetben a bolsevik típusú rezsim sem volt jobb az általa megvetett Horthy-rendszertõl. Egyszóval jó film volt ez, szerintem sok látványos hollywoodi produkciót lekörözött. Habár az is igaz, hogy a történetet igazán jószerével csak mi, magyarok (illetve kissé kibõvített kontextusban talán a kelet-közép-európai nemzetek fiai) értjük meg, de legalább sikerült bebizonyítanunk, hogy számítógépes és ilyen-olyan trükkök nélkül is lehet tartalmas filmet készíteni.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar tévéjáték, 58 perc, 1989
Hozzászólások