A második világháború előtt a Diósgyőri vasgyár olyan munkahelynek számított, ahol büszkeség volt dolgozni. A saját bolttal, vágóhíddal, mozival és fodrászattal rendelkező gyártelepen egy falusi közösséghez hasonló, összetartó, zárt helyi társadalom alakult ki. 1945 után azonban a politika oly mértékben rányomta bélyegét a termelésre, hogy az már a magánszférát is befolyásolta. A "Béke-kölcsön" és a legjobb sztahanovista munkásnak járó Kossuth-díj időszakában mindenütt plakátok hirdették, hogy "a munka becsület és dicsőség dolga". A filmben az 1945 és 56 közötti évtizedet gyermekfejjel megélő munkásleszármazottak és egykori dolgozók emlékeznek a politika és a hatalom befolyására.

A film a 2004 júniusában Nyíregyházán megrendezett II. Országos Független Helytörténeti Dokumentumfilmszemle fődíjas alkotása.