Fekete Párducnak nevezték el egy korszakban, amikor a kapuban nyújtott teljesítmény alapján etalonnak számított. Forradalmian új volt, ahogy Grosics Gyula védett, mint ahogy forradalmian új volt a válogatott játékrendszere is az ötvenes években. Éveken át őrizte az Aranycsapat hálóját az ellenfelek lövéseivel szemben, és talán százszoros válogatott is lehetett volna, ha nem szól közbe a sors, illetve annak földi képviselői. De Grosics Gyula így is azt mondja, mindent vállalna ugyanúgy, ahogy volt, persze néhány negatív emlék kivételével, melyekről azért szintén beszél a róla készült portréfilmben.