Az együttes 1995 óta magas színvonalon játssza a tőle megszokott, a külföldi progresszív és underground sajtó által Frank Zappa, David Torn, King Crimson és a Soft Machine egyvelegként aposztrofált, de csak a Kadára jellemző zenét. A sokszínű, többnyire öt percet meghaladó kompozícióikban fontos szerepet kap az improvizáció. A dalok hangszerelése jazz-rockszerű, a páratlan ritmusok és a sűrű váltások jellemzőek.