A filmből kirajzolódik, hogy miként intézett totális támadást a magyar parasztság ellen a kommunista hatalom a Rákosi-diktatúra idején, milyen eszközökkel próbálták erőszakosan beszervezni a parasztembereket az alakuló termelőszövetkezeti csoportokba, illetve hogyan tagosították földjeiket - volt, akinek kicsiny, öt holdas földjét 6 részre osztották. A szereplők elmondják, miként élték meg a rekvirálások, padlássöprések időszakát, amikor nemcsak a termést, a lovakat, de még azok fényképeit is elvitték. Előfordult, hogy kirángatták alóluk a párnahuzatot és a lepedőt is. A filmből az is kiderül, a paraszti ész túl tudott járni még a legelvetemültebb végrehajtókon és államvédelmiseken is, eldugták a legszükségesebbeket, így ha keveset is, de maradt mit enni, illetve vetni. Mindannyian arról vallanak, a faluban az egyik legkegyetlenebb embernek az akkori tanácselnök számított, akinek az volt a módszere, hogy szemen köpte a téeszbe belépni nem kívánó gazdákat és megrángatta a bajuszukat.
Gregus Máté - akiről Hódmezővásárhelyen iskolát is neveztek el - vásárhelykutasi mintagazda családjának története a magyar vidék tragédiája. Féja Géza írja róla "Hódmezővásárhely tanyavilágának a Gregus-birtok a csodája, s legkülönb eredménye." A család valamennyi férfitagját koholt vádakkal letartóztatták, - film egyik szereplőjének, Gregus Máriának az édesapja a rabkórházban hunyt el, majd azzal az indokkal vették el a gyümölcsöst, hogy nincs, aki művelje.
A filmben megszólal egy férfi, akiktől még az utolsó törött háromlábú székét is elvitték a végrehajtók.