Pap Gábor

Értem. Tehát arra a felvetésemre, hogy vajon milyen szaktudás és alapmûveltség talaján állva fogalmazol meg ilyen sommás állításokat korunk egyik jelentõs szellemalakjáról, te egy politikailag nyilvánvalóan elfogult, leginkább csak az itt is tetten érhetõ mószerolásban jeleskedõ portált hivatkozol meg, annak is egy olyan, teljesen szakmaiatlan cikkét, amit - ha jól látom - még a szerzõje sem vállalt fel és amely hemzseg a csúsztatástól és a tényszerûen sem igaz állításoktól. S mindezt azok után, hogy Pap Gábort - többek között - lehazugoztad (amit azóta sem támasztottál alá semmivel, mint ahogyan a többi vádpontot sem). Ha az érveid ettõl nem is lettek túl erõsek, legalább most már mindenki számára nyilvánvaló lehet, honnét fúj a szél. Ez is valami.
A cikk csúsztatásai közül egy sokat eláruló: azt írja a (nyilván kevéssé tájékozott) szerzõ Heribert Illig "német" (valójában bajor) kutató Kitalált középkor koncepciójáról, hogy Pap Gábor azt "mintegy nemzetileg kisajátította" és végig úgy ír errõl a kérdésrõl, mintha ez csak egy "tudományos blöff" lenne, amit Pap Gábor fenntartás nélkül képvisel. (Egy szót sem ejtve a különbözõ idõszámítások közötti átváltások okozta problémákról és megválaszolatlan kérdésekrõl.) Ehhez a témához az érdeklõdõknek ajánlom Tóth Gyula kutatásait, publikációit és pl. ezt az elõadását: https://www.youtube.com/watch?v=y00uSA7hizY Ha valaki végighallgatja ezt a szûk másfél órát (és a végén Pap Gábor véleményét róla), és elolvassa a korábban itt meghivatkozott indexes cikket is, maga eldöntheti, mennyire hitelesek és megalapozottak annak vonatkozó állításai - és hogy a két forrás közül melyik nélkülöz mindenféle tudományosságot.

Pap Gábor - A Világot Romboló Szellemiség
https://www.youtube.com/watch?v=XU5LjxzJKlQ

Aha...:DDD Kis ízelítõ:
http://index.hu/belfold/2013/05/08/valakik_atprogramoznak_a_szent_koronat/

Én úgy gondolom, hogy bejegyzésed elõtt eddig itt Pap Gábor munkásságához és mûveltségéhez méltó hozzászólások szerepeltek. Az általad alkalmazott stílus ugyanakkor szerintem nem segíti az értelmes eszmecserét. Mindamellett azt is megállapítom, hogy az általad felhozott vádak alátámasztására semmilyen példát, konkrétumot nem írtál. Az sem egyértelmû számomra, hogy Pap Gábor munkásságát (de legalább fõbb mûveit) kellõen ismered-e, illetve egyáltalán milyen saját szakmai szaktudás, alapmûveltség talaján állva fogalmazol meg ilyen sommás, gyanúsan inkább indulattól vezérelt véleményt. Én úgy tudom, hogy Pap Gábor kimagasló teljesítményt nyújtott már egyetemi tanulmányai alatt és lényegében minden érdemjegye jeles volt. Egyébként ahhoz a Ferencz Csabához hasonlóan, aki mérnöki diplomát szerzett summa cum laude és jutott sok szempontból hasonló következtetésekre pl. a Szent Koronával kapcsolatban. (A Korona '78-as hazaérkezést követõ vizsgálatok alatt a mérnökcsoport vezetõjeként együtt is dolgozott Pap Gáborral.)
Mindezzel együtt utolsó mondatoddal egyet tudok érteni. Pap Gábor valóban igen veszélyes - mindazokra, akik le akarják szoktatni az emberiséget a gondolkodásról, azokra, akik le akarják beszélni a népeket saját múltjuk megismerésérõl és megértésérõl, akik a múltat végképp el akarják törölni, azokra, akiknek konzumidiótákra van szükségük, stabil fogyasztói bázisra és munkaerõállatokra, nem pedig öntudattal és mûveltséggel rendelkezõ emberekre és összetartó, valódi közösségekre. Pap Gábor - többek között éppen hatalmas tudása és kikezdhetetlen tudományos alapozottsága miatt - sok szempontból és sokakra veszélyes. A maga nemében talán éppen õ a legveszélyesebb.

A történész és mindenféle tudományos szakmán kívül áll, semmiféle standardnak nem felel meg a munkássága. Holdkóros elmeroggyant - nagy mûveltséggel. Szép mesébe burkolt paranoid, sovén, kirekesztõ és hazug (de minimum obskúrus) eszmerendszerrel házal szerte az országban. Mûveltek megmsolyogják, a tudatlanok hisznek neki. Veszélyes figura.

Csatlakozva az elõttem szólóhoz, csupán némi kiegészítést, pontosítást tennék. Pap Gábor Magyar Örökség-díjas, nagy tudású, széles mûveltségû mûvészettörténész. (Az említett díj átadásakor Makovecz Imre méltatta, korunk egyik jelentõs szellemalakjának titulálva õt.) Immár több évtizede tart elõadásokat (többek között) mûvészettörténeti és irodalomtörténeti témákban. Éveken keresztül tartott elõadássorozatokat a fõvárosi Hazatérés templomában (illetve az altemplomban) is, s emiatt sokan talán még ma is egy bizonyos párthoz kötik személyét. Aki kicsit jobban ismeri Pap Gábor világképét (pl. kérlelhetetlen Habsburg-ellenességét), pontosan tudja, hogy õ minden efféle skatulya fölött van és nem köthetõ egyetlen párthoz vagy szervezethez sem. A legnagyobbakra, a Csontváry szóhasználata szerinti "zsenikre" jellemzõ magány az õ osztályrésze is. Nem véletlen, hogy nem csak a Hazatérés templomában lett kegyvesztett, de a Magyarok Szövetségében sem tudott igazán gyökeret verni, holott a szervezet megszületésénél is bábáskodott (egyébként Makovecz Imrével együtt). Ezzel együtt szellemi holdudvarához sorolható az ismertebb nevek közül Molnár V. József és Szántai Lajos is, valamint az utóbbi idõben elhunytak közül Varga Csaba és Szelestey László. Nézetrendszerével, elemzéseivel kapcsolatban a leggyakoribb kritika talán az asztrológiai elemek (számunkra, mai, európai emberek számára) szokatlanul nagy aránya. De itt véletlenül se a bulvárlapok horoszkóp rovatára kell gondolni, hanem a lényegében minden jelentõs ókori kultúrában, de még a keresztény középkorban is meghatározó jelentõségû "asztrálmítoszi" rendre. Pap Gábor minden vitatható állításával együtt is hazatalálni segít minket.

A PORT-on szereplõ több Pap Gábor közül õ a mûvészettörténész, író, magyarságkutató, rendkívül szuggesztív elõadó. Elõadásaival, szemléletével számtalan ember gondolkodását meghatározza évek óta. Kedvelt kutatási területei az õsmagyar tárgyalkotó mûvészet, nyelvi örökségünk, a népi alkotások( kazettás templomok, szõttesek, pásztordíszítések),Csontváry mûvészete, de leginkább a Szent Korona. A neten szerencsére sok elõadása megnézhetõ/hallgatható.
Az itt felsorolt könyvek közül szerintem az egyiket nem õ fordította, és az útikönyvnek sem hiszem, hogy õ volt a társszerzõje.