Paul Gallico világsikerű regényének (Jennie, te drága) zenés színpadi feldolgozása a távoli Londonba kalauzolja el nézőit: "alulnézetből" ismerhetjük meg a várost, egy macskalány és egy macskává lett kisfiú szemével.
Inversedance – Fodor Zoltán Társulat Koreográfus: Fodor Zoltán (1felv.) Fekete István meséje ez idáig még sosem kelt életre táncszínpadon, most azonbanmegelevenednek a jól ismert figurák, Karak, Vahur, Tás, a Simabőrű és még számosszereplő mellett természetesen Vuk is, akinek játékos, eleven karakterében minden gyerekmagára ismerhet. Csalafinta csínytevésein és kalandozásain keresztül a kis róka agondoskodó szeretet segítségével fedezi fel az életet.
Színházi audio-séta. Apa és fia elindulnak, hogy behajtsák a tartozást. Bejárják Terézváros utcáit a Jókai tértől a Nyugatiig, de csak a múlt szilánkjait találják: egy elveszett rendszerváltás korabeli kiállítás tárgyait, egykor jobb időket megélt hajléktalant, egy-egy pillanatot az örökké változó, sokat látott Nyugati tér eseményeiből. A meglepetésekkel teli, szürreális séta a pályaudvar melletti bevásárlóközpont megidézett megnyitójával ér véget. “Hazaértünk. Itthon vagyunk.”
Norrison bankigazgató a pihenésére készülődik, amikor a családjánál vendégeskedő lány - jónevű amerikai milliomosházaspár egyetlen gyermeke - vészhelyzetet jelent be: férjhez ment.
HÁZIGAZDA: GAJDOS ZOLTÁN FELLÉPŐK: OROSZ GYURI, REDENCZKI MARCSI, ZÁHONYI-ÁBEL DÁVID, PUSZTAI GÁBOR, SZŰCS DÁVID, BEREZNYAI MARTIN A pesti BulGardenben a legfrissebb poénokkal várnak a Showder Klubból jól ismert humoristák, akik bemutatnak néhány figyelemre méltó újoncot is. Igazi klub környezet, ahol a nézők és a stand up komikusok együtt, testközelben élik át a legújabb anyagok születését. Az élményt egy vacsorával is megspékeljük, ha akarod. Te döntesz!
Az Extázis című előadás felfedezésre szólítja a nézőt. Egy konstruált miniuniverzumba invitál; egy színpadra sűrített, alternatív Budapest-labirintusba. A több szálon és több idősíkon futó multimédia-esemény egy csapat fiatal mindennapjait követi végig, akik arra az egyszerű kérdésre keresik a választ: hogyan lehetne jól vagy legalább jobban lenni. A zene, a tánc, a színház és a film formanyelvét használva áll össze az Extázis sajátos világa. Ebben a világban elmerülve minden néző a saját narratíváját rakhatja össze dialógusokból és képekből. Fenntartható-e a boldogság állapota? Ha igen, a közösségnek vagy az egyénnek van-e nagyobb szerepe benne? Hogyan látja Magyarország jövőjét az Y és a Z generáció? Ki lehet-e lépni a ciklikusan ismétlődő problémák örvényéből vagy csak egy mesterségesen létrehozott menedék segíthet a társadalmi rendszeren belül? eksztázis (gör. eksztaszisz, 'kilépés', lat. exstasis), elragadtatás, elrévülés, transz, a régi magyar nyelvben rüttetés, elrüttetés (röptetés): általános értelemben önkívületi állapot, melyben a tárgyi világgal való kapcsolatot meggyengíti vagy teljesen fölfüggeszti egy, az érzékekre, illetve a tudatra ható, természetes v. természetfölötti (isteni v. démoni) eredetű dolog.
„Egy rejtélyes idős úr éli eseménytelen hétköznapjait lányával egy vidéki kúriában. A hajdan volt filmsztár megdermedt életét egy újabb mindenes jövetele töri csak meg. A fiatal gondnok viszont csak gondot okoz a ház körül, hisz a felmosórongynál jobban izgatja a színház, a bevásárlásnál pedig sokkal jobban a helyi boltos kisasszony.” Fergeteges, csupa szív történet, parádés szereposztással és feledhetetlen élőzenével a Karinthyban.
Janikovszky Éva fiatalkori naplója alapján. „Ha valami rém okos bácsi, mondjuk, egy pszichoanalitikus megfigyelné az életem, egész biztos rém unalmasnak és egész hétköznapinak találna, és nem pocsékolná rám az idejét, hanem visszatérne háromszemű és kétorrú hercegnőjéhez, akinek lelki problémáit biztos sikerrel oldaná meg. De én mégis olyan beképzelt alak vagyok, és azt hiszem, hogy velem annyi érdekes dolog történik, hogy azt föltétlenül szükséges megörökíteni az utókor számára.” Janikovszky – lánykori nevén Kucses – Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között, 1938-tól 1944-ig vezette a naplóját. Negyedik naplófüzetének borítóján ceruzával írva ez áll: „Kizárólag az utókor számára.” A bejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben vált felnőtté, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben igyekezett derűvel szemlélni az életet, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek saját családját is érintették. A leendő írónő hol kacagtató humorral, hol szívszorító iróniával mesél barátairól és szerelmeiről, kíméletlenül elemzi saját magáról – miközben a háttérben végig ott ketyeg a világtörténelem kegyetlen órája
Danny és Helen ünnepi vacsorára készülődnek, amikor belép Helen öccse, Liam, csurom véresen. Dennis Kelly kamaradrámája egy lebilincselő krimi történetén keresztül mesél az előítéletekről, a gyűlöletkeltésről, a társadalmi rétegek szétszakadásáról, a társadalomban pattanásig feszülő félelemről és bizonytalanságról, vagyis arról, ami a legjobban meghatározza a mindennapjainkat. Szereplőinknek nem biztos, hogy van feloldás, de a nézőknek még lehet.
Az egyik kedvenc szerzőm legbonyolultabb regényével foglalkozhatok az egyik kedvenc társulatommal. Ezek monomániás emberek. Mármint a regény szereplői. Valami hajtja őket a pusztulás felé. Szerelem, szex, kiélhetetlen vágyak, a szakmájuk gyűlölete, vagy a hobbijuk imádata, valamit feltérképezni, valakit leigázni, elhasználódni valaki mellett, repülőgépmodellek. Csak azt ne, ami van. Csak ne úgy, ahogy kellene. Vian sem úgy és azt. Szabadon. Abszurd humorral. Naivan a zordat. Elsősorban magát szórakoztatja, miközben ír. Játszik. Szavakkal, helyzetekkel, a formával, szerkezettel. Minden figura kicsit paródiája önmagának, a helyzetek túlhevített variánsai valóságbeli rokonaiknak. Nagyít, túloz, forráz, fagyaszt, megráz, gyúr és dagaszt. Semmit ne vegyenek túl komolyan abból, amit majd látni fognak. Majd mi komolyan vesszük. Micsoda hülyeség egy sivatag közepén vasutat építeni. Beleszeretni a legjobb barátom barátnőjébe. Remetének menni. A munka, amit egy gép is elvégezhetne. Vagy amit nem végezhetne el. Végezni egy kerékpárossal. Nem meggyógyítani egy széket. Kérdezem? Fehér Balázs Benő
"GALILEI Új kor születik, amiben öröm lesz élni. SARTI Aha. Remélhetőleg a tejest is ki tudjuk fizetni ebben az újkorban, Galilei úr." "...még egyszer megvizsgáltam a darab erkölcsi tanulságát, amely mindig is nyugtalanított egy kissé; éppen mert itt a történetet próbáltam követni és nem a morális érdeklődés vezetett, kialakult valamiféle tanulság, amivel nem vagyok megelégedve. galilei éppoly kevéssé tud ellenállni az igazság kimondásának, mint annak, hogy befaljon egy ínycsiklandozó étket, ez érzéki öröm a számára. és személyiségét éppolyan szenvedélyesen és bölcsen építi fel, mint a világképét. tulajdonképpen kétszer bukik el. először, amikor életveszélyes helyzetben ellhallgatja vagy visszavonja az igazságot, másodszor, amikor az életveszély ellenére ismét keresi és terjeszti azt. tevékenységének eredménye teszi tönkre, most bosszúsan hallom: állítólag helyesnek tartottam, hogy nyilvánosan visszavonta elméletét, mert így titokban folytathatta munkáját. ez így túl lapos és olcsó. végül is galilei nemcsak ömagát mint személyt rombolta le, hanem tudományos munkájának legértékesebb részét is. az egyház (vagyis a felsőbbség) kizárólag azért védelmezte a biblia tanítását, hogy megvédje önmagát, a tekintélyét, elnyomói és kizsákmányolói lehetőségeit. a nép kizárólag azért érdeklődött galilei csillagászati elmélete iránt, mert szenvedett az egyház uralma alatt. galilei a tulajdonképpeni haladást dobta oda koncul, amikor visszavonta nézeteit, cserbenhagyta a népet, a csillagászat újra szaktudomány lett, a tudósok apolitikus, elszigetelt munkaterülete. az egyház elválasztotta ezeket az égi "problémákat" a földiektől, megszilárdította uralmát, és aztán készségesen elismerte az új elméleteket." (44. 4. 6. - részlet Brecht Munkanaplójából) Díszlettervező asszisztens: Gergely-Farnos Lilla Művészeti munkatárs: Molnár Csaba Zenei közreműködők: Petrik György, Szél Attila, Almási Tamás
Zenés utazás, térben és időben, Szabó Tibor önálló estje, sok zenével. Amerika - innen nézve - több mint egy földrész, vagy egy ország. Mindenkinek megvan a maga Amerikája, felhőkarcolókkal, száguldó autókkal, világslágerekkel. A nagy vízen túl a kisember is sokra viheti, ha talpraesett és nem ijed meg a saját árnyékától. Legalábbis mi itt, Kelet-Európában így gondoljuk. De mi lett azokkal, akiknek nem sikerült? Akik visszajöttek? Ők mit hoztak haza magukkal Amerikából? Egy legendás nagyapa, és még legendásabb, amerikai barátja állnak a monodráma középpontjában. Ez a barát nem más, mint Frank Sinatra. Egy életút bukdácsol, száguld, ballag végig a múlt századon. Világégések, nemzeti tragédiák és családi örömök, bánatok bomlanak ki a nagyapa - hol hihető, hol hihetetlen - történeteiből. Közelmúltunk történelme sok szempontból még érzékeny téma lehet, de a világ nagy dolgaival foglalkozni csak empátiával, megértéssel és némi humorral érdemes. Közreműködnek: HORVÁTH Dániel Dudu - hegedű NAGY Olivér - nagybőgő VÖLGYI Attila - pengetős hangszerek
A Réka és az Oltatlanok című előadásukban lesznek majd olyan szereplők, akik nem akarják beoltatni magukat, de nem róluk szól majd elsősorban a darab. Sokkal inkább arról, hogy a „gyűlöletbomba” mindenkit elpusztít, ha felrobban egyszer. Azokat is, akik jelenleg „gyűlöletbombával” a kezükben manipulálják, félemlítik meg, rabolják ki és butítják le az embertársaikat. Lesz majd min nevetni, az biztos! A történet úgy kezdődik, hogy a címben szereplő Rékát kirúgják a munkahelyéről, és egy budai villában fejeződik be, bizarr körülmények között. Ha kíváncsi rá, hogy mi történik közben, jöjjön el, nézze meg, aztán menjen haza és soha senkinek ne beszéljen arról, amit látott! Soha senkinek. Technikai munkatárs: Berecz Csaba, Bokor LászlóFodrász: Bari Boglárka
Egy zimankós téli reggelen Prudencia Hart Phd hallgató kis Ford Ka-jával megindul egykonferenciára a skót határvidékre, Kelsoba... Előadásának címe: Az alvilág inherensinterioritása a néphagyományokról szóló diskurzusokban...Egész nap sűrűn esik a hó...Prudencia Hart a hóval ellepett városban ragad...Minden megtörténik, ami megtörténhet...És az is, ami nem...Álomszerű, önfelfedező utazás, elvarázsolt alakok, ördögi találkozások, sok zene...
Dubrovay László Kossuth-díjas Érdemes művész: Faust, az elkárhozott című táncdrámájának ősbemutatója a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósult meg 2016-ban a Müpában. A Goethe remekművének ihletésére készült nagyszabású produkció a 2023/24-es évadban debütál a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán. Dubrovay László csodálatos és magával ragadó zeneműve látványos színpadképpel és jól követhető cselekménnyel elevenedik meg a Pécsi Balett táncművészeinek szenvedélyes előadásában, Vincze Balázs rendezésében és koreográfiájával. A lenyűgöző produkció igazi csemege a zene, a tánc és az irodalom rajongói számára egyaránt. Fehér angyalok: Pintér Rebeka, Tuboly SzilárdFekete angyalok: Rónaki Nina, Szabó Márton Ikarosz: Matola DávidPlutus: José Blasco PastorBálint, Margit testvére: Matola Dávid Nimfák: Horváth Réka Annamária, Karin Iwata, Pintér Rebeka, Reetta Riikonen, Rónaki Nina, valamint Andrasics Alexa, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium növendékeAlvilági nép / Világi nép: Horváth Réka Annamária, Karin Iwata, Reetta Riikonen, Domján Kristóf, Matola Dávid, Szendrői Bence, Varga Máté,valamint Andrasics Alexa és Nagy Natália, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium növendékei
Shakespeare Lear király című műve nyomán. Shakespeare egyik legismertebb, ugyanakkor talán legfájdalmasabb és legszívbemarkolóbb színpadi műve a Lear király, melyről G. B. Shaw így ír: „Soha senki nem fog a Learnél jobb tragédiát írni”. A valaha erős, ám öregségében egyre inkább az őrület felé sodródó uralkodó története szinte népmesei motívummal indul - a cselekmény szerint birodalmát lányai közt megosztani kívánó Lear hálára számít, ám mélységesen csalódnia kell a hízelgő, de valódi szeretetre képtelen és számító idősebb lányai részéről. Legkisebb gyermekét, az őszinte Cordéliát viszont száműzi, mert nem az ő szája íze szerint beszél - és végül saját érzelmi vakságának áldozatává válik, országát pedig halál és pusztulás nyeli el. A több szálon futó, jól ismert példázat ugyanakkor több, mint tragikus családtörténet – egy kizökkent világot, a káoszba zuhanó emberi lét előérzetét sugallja: „A szeretet meghűl, a barátság meghasonlik, a városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás s a viszony felbomlik apa s fiú között.” – mondja Gloster, a történet másik tragikus hőse. Zaklatott korunkban katasztrofális események és változások söpörnek végig az egész világon és joggal kérdezhetjük - van remény? Vagy a sötétség teljesen elnyeli a fényt? Shakespeare tragédiájának egyetemes léptékű kérdései Valerij Fokin rendező megfogalmazásában civilizációnk mai állapotára mutatnak rá. „Nehéz idő sújt: itt engedni kell, És mondanunk, mi fáj, nem ami illik.” Szerző: Kirill Fokin
Janklovics Péter önálló estje. Vajon mi viszi az embert arra, hogy a vészjósló szülői ábrázatok ellenére és egy valamirevaló béterv nélkül, ellenben kínkeserves munka árán megtanuljon egy mesterséget, a színészetet, hogy aztán reményekkel telve, megveszekedett türelemmel – elhalasztott családi évfordulók és lekésett szülinapok kereszttüzében – a belét maga után húzva vánszorogjon a jelöletlen sírja felé? Erre és sok hasonló kérdésre ezen az esten sem kapnak választ, de egyet megígérhetek, a belem itt is lógni fog.
A Kálmán-nap arról az életszakaszról szól, amikor a történet szereplői felismerik, hogy minden csak ismétlődés az ember életében, sok fordulat már nem várható, nincs több kockázatvállalás, őrzése van annak, ami már megvan, mert nincs idő és erő újrakezdeni.A történetek mindig ugyanazok, csak más és más fénytörésben tűnnek fel a különböző időszakokban. Megtalálni a nyelvet, a hangütést, hogy érvényesen szólalhassanak meg ezek az alapmesék ez erős motiváció mindannyiunk számára. Életre kelteni, jelenidejűvé tenni az archetipikus karaktereket, hogy felismerhetőek és beazonosíthatóak legyenek. A jelen tettenérése, megragadása a cél, hogy a beazonosíthatóság révén, továbbgondolásra késztessünk, támpontokat adjunk a problémák feldolgozásához. A történet, történetünk látszólag egyszerű, egy kis semmiség, végtelenül hétköznapi eset, apró ügy. De mi pontosan ezt a picit szeretnénk megmutatni, mert hiszünk benne, hogy ami a papíron láthatatlan, a színpadon láthatóvá válik, az apróság nagy lesz, éppen akkora méretű, ami már elég a beazonosíthatósághoz, ami tájékozódási pontokat, megerősítést, esetleg vigasztalást ad a nézőnek.