Programkereső
Hírek, érdekességek
Kortárs
V4 szobrásztalálkozóval jön a 29. Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelep és ArtPiknik
Az ArtColony Cered idén augusztusban is megrendezi a Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelepet, melyet augusztus 10-én az összművészeti ArtPiknik zár majd. A kiállítások, tárlatvezetések, zenei és színházi előadások mellett egyebek között jazz koncert, házibuli, néprajzi gyűjteményből összeállított kiállítás, illetve a művésztelep idei alkotásaiból nyílt tárlat gazdagítja majd a programot.
Szentendre
Kékfestéstől a csipkevarráson át Szent Márton tiszteletéig - Pünkösdi Örökség Ünnep a Skanzenben
A pünkösd a szentendrei Skanzenben nemcsak a pünkösdölésről szól! Két napon át örökség bemutatók, színpadi produkciók, zenés és táncos programok várják a látogatókat a szabadtéri múzeumban, ahol minden évben egyszer egy helyen találkoznak az ország szellemi kulturális örökségeit őrző közösségek.
Budapest100 - '70-es évek
A Budapest100 közzétette az idén megnyitó és programmal készülő 36 ház listáját. A 14 éves építészeti és kulturális fesztivál 2024-ben új városrészekben járva, új közösségeket megszólítva a ‘70-es évek változatos épített örökségét tárja fel, keresve az ekkor épült házak értékeit és lehetséges jövőjét. Az idei alkalom különlegessége, hogy először nyílik lehetőség megszólítani a házak építészeit, tervezőit, a lakóházak első beköltözőit, az intézmények első dolgozóit.
Velencei Biennálé
Nemes Márton: Techno Zen
A Magyar Pavilon a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén
Most látható!
Dresszkód: art deco
2025. január 12-ig
Új fejezetéhez érkezett az Iparművészeti Múzeum legnépszerűbb kiállítás-sorozata, a Dresszkód. Éppen csak száz évet lépünk vissza az időben: a világháború idején munkába álltak a nők, a húszas évekre pedig teljesen megváltozott a társadalmi helyzetük. Megjelent az önálló, modern, önmagáról gondoskodni tudó és akaró nő.A Dresszkód: art deco című kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött ruhák és viseletkiegészítők segítségével a két világháború közötti női divatot és a megváltozott életmódot kívánja bemutatni.A kiállításon nemcsak különleges estélyiket és hétköznapi viseleteket láthatunk, hanem megismerkedhetünk a korszak smink- és frizuradivatjával, valamint az is kiderül, az első világháborús anyaghiány, majd az 1929-es gazdasági világválság miatt milyen anyagok és kiegészítők kerültek a női ruhatárakba. Olyan finomságra is fény derül: ki volt az a bárónő, aki irányította a pesti társasági élet divatját, sőt, divatcikkeket és illemkönyveket is írt.A francia art décoratif (díszítőművészet) rövidítéséből eredő art deco kifejezést az 1925-ben Párizsban megrendezett nemzetközi iparművészeti kiállítás (Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes) óta használják az irányzat megnevezésére. Jelentős hatást gyakorolt minden művészeti ágra; jellegzetes stílusjegyei visszaköszönnek többek között a filmművészetben, az építészetben, az alkalmazott grafikában, az autógyártásban, az iparművészetben és a divatban is.Az első világháború alatt a nők munkába álltak: dolgoztak az iparban, a mezőgazdaságban és a hadseregben, ennek következtében megváltozott a társadalmon belüli helyzetük. Megjelent az önálló, modern, önmagáról gondoskodni tudó és akaró nő. Ez a nőtípus elevenedett meg Victor Margueritte 1922-ben megjelent, nagy felháborodást keltő La Garçonne című regényében. Az író a francia fiú szót (garçon) nyelvtani nőneművé tette, és egy új, férfiasan élő és öltözködő „nőnemű fiú” alakját ábrázolta, aki gátlás nélkül beleveti magát a párizsi éjszakai életbe. A háború után megjelent a bakfis alkatú nő, aki melltartót vagy trikókombinét is csak azért hordott, hogy alakját lányossá varázsolja. A haját fiússá tette a fülre simuló bubifrizurával, és az egyenes szabású ruhája annyira röviddé vált, hogy gyakran a térde is kivillant. Az 1930-as években azonban eltűnt az ún. gárszon típus, helyette egy új, titokzatos és nőiesebb ideál jelent meg, amelyet például Greta Garbo és Marlene Dietrich személye testesített meg a fekete-fehér hangosfilmekben.Míg Európában a fiatalok táncoltak és ünnepelték, hogy életben maradtak, Trianon után Budapest csendesen gyászolt, a magyarok csak visszafogott házi összejöveteleken találkoztak egymással. Az első jogászbált 1922-ben rendezték meg, és ezzel lassan Budapesten is megindult a társasági élet. 1933-ban dr. Ferenczy Ferenc belügyminiszteri titkár kezdeményezésére pályázatot hirdettek a magyaros szellemtől áthatott öltözködés megteremtésének céljából, amely egy sajátos magyar divatot eredményezett.A Dresszkód: art deco című kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött ruhák és viseletkiegészítők segítségével a két világháború közötti női divatot és a megváltozott életmódot kívánja bemutatni. A Ráth-villa éves Aranybérletével több alkalommal is megtekinthető a kiálllítás és a bérlet a kurátori tárlatvezetések mellett építészeti sétára, kézműves programokra és a Múzeumok Éjszakájára is felhasználható számos más kedvezmény mellett. Belépőjegyet 4400, Aranybérletet 13900 forintért a www.linktr.ee/iparmuveszeti oldalon lehet vásárolni.
Kaesz otthonok 1925–1960. Kaesz Gyula és Lukáts Kató tervezőházaspár otthonai
Walter Rózsi-villa, május 15-től
A Walter Rózsi-villa új kiállítása a harmincas évek magyar iparművészetének gazdag világába kalauzolja a látogatókat. A bútorok, textilminták és csomagolástervek segítségével a magyar bútortervezés és grafika kimagasló művészeinek kreativitása, napjainkat is meghatározó vizuális hatása szintén megelevenedik, bepillantást nyújt a harmincas évek modernista otthonaiba.A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ Kaesz otthonok 1925–1960 címmel rendez kiállítást Kaesz Gyula (1897–1967) belsőépítész, bútortervező és felesége, Lukáts Kató (1900–1990) grafikusművész hat otthonának és egy nyaralójának berendezéséből, bútorterveiből, archív fotográfiákból és textilmintákból.
Barabás Zsófi: Ahonnan látni a tengert
Deák Erika Galéria, június 14-ig
Barabás legfrissebb sorozatát a felszabadultság, a kísérletezés vágya jellemzi. A kiállítás címe, Ahonnan látni a tengert, Tóth Krisztina legújabb könyvére utal, emellett a művész aktuális pozícióját is jelzi – Barabás festészete mostanra egy érett, markáns, azonnal felismerhető „barabászsófis” világgá állt össze.Barabás új művein a szabadság és a játékosság felszabadító érzése fonódik egybe eddigi tudásával, a zsigeri vágyak és a tudatos képépítés együttes mozgásai alakították ezeket a festményeket. Képei olyan asszociációkat hívnak elő a nézőben, mint amilyeneket eddig csak egy víz alatti múzeumban vagy egy mikroszkopikus kép nézegetésekor tapasztalhatott meg, archaizáló formái ugyanúgy emlékeztetnek a DNS mintázatokra, mint a repülőkön készült tájképrészletekre.Ahogy a címadó festményen látjuk, a kékek különböző árnyalatai, a színfoltok és az egymásba ölelkező majd egymástól eltávolodó formái és alakzatjai szabadon úsznak a térben, csak a vászon végessége szab határt a hömpölygő áramlásoknak. Ettől a világtól csak egy lépésre van a minimalista, a csak egyetlen eseményre koncentráló festménysorozata, illetve a formázott képei. Ezeken a műveken Barabás egyetlen történetre, egyetlen motívumra fókuszál, annak érzéki, energikus ecsetmozdulatokkal megfestett gazdagságára, egy a kétdimenziós festmény teréből kimozdított elemre. Ezek az organikus formák elsősorban természet tiszta egyszerűségére, a sallangoktól megszabadított egyszerű mondatok lényegére utalnak. Barabás Zsófi legújabb műveivel azt bizonyítja, hogy helye van a legfontosabb magyar festők között.
Vasarely x Fajó: A bolygó meghódítása
HAB Hungarian Art and Business, szeptember 18-ig
A HAB legújabb kiállítása egy rendhagyó, vasfüggönyön átívelő művészeti együttműködés történetét mutatja be. Az egyik főszereplő az op-art szupersztárja, a Franciaországba emigrált, magyar születésű Victor Vasarely (1906–1997), a másik pedig a geometrikus absztrakció modernista hagyományához végletekig hűséges, de a szocialista Magyarországon tevékenykedő Fajó János (1937–2018). Nemcsak osztoztak a modern esztétikai formák világhódító erejének felismerésében, de aktívan tettek is érte: közös munkáik révén olyan műtárgyak születtek (szitanyomatok és multiplikák), amelyek bár a Magyar Népköztársaság határain belül készültek, mégis Vasarely életművének a részei. Együttműködésük illeszkedett az op-art mester hosszú távú, hidegháborús stratégiájához, ahogy saját – népszerű – művészetével akarta megtörni a szovjet érdekszféra megrögzött absztrakcióellenességét. Vasarely bolygó-léptékben gondolkodott, ahogy Fajó mondta róla: „terjeszkedni akart, meg akarta szállni a világot”. Ő pedig segédkezett ebben, kihasználva a legvidámabb barakk maszekolós műtárgypiacának ’80-as évekbeli feléledését. A kiállítás ezt a soha el nem mesélt történetet mondja el Vasarely és Fajó együtt be nem mutatott alkotásainak segítségével.Vasarely a műtárgyak terjedését, sokszorozódását és demokratizálódását hirdette. Elképzelése szerint a korábban egyedi táblaképeket készítő festők inkább a modern vizuális tárgykultúrán dolgoznak majd a jövőben, egyfajta új népművészetet teremtve. Művei egy részének a „planetáris folklór” nevet adta, az egész bolygóra kiterjesztve tevékenysége hatókörét. A cél érdekében részt vett mindenféle típusú sokszorosításban, legyen az a motívumai alapján szőtt kárpit, monumentális relief, tömegtermelésben gyártott csempe, mintás porcelánedény, asztalra kirakható plexiobjekt, ofszet reprodukció vagy éppen szitanyomat. Ennek a mintasokszorozódásnak az útját követhetjük végig a kiállításon a legnépszerűbb magyarországi Vasarely-motívum, a magángyűjteményekből és múzeumokból kölcsönzött Zebrák (Zebres) segítségével, amit az absztrakciótól félő Kádár-kori kultúrpolitika tett kivételes címerállattá.A tiltott geometrikus absztrakció képviseletében fellépő Fajó János számára a bő egy generációval idősebb Vasarely fontos példakép volt. Képeinek korabeli absztrakt nyelvezete sok esetben – például a kiállításon látható Kereszt sorozat esetében – rokon Vasarelyével. Fajó a ’80-as években számos művét sokszorosította szitanyomással, népszerűsítve művészetét a vasfüggönyön innen. A kiállítás emeleti tereiben a Vasarely és Fajó együttműködéséből született műegyüttes – négy szitamappa és hét multiplika – látható. Bár az op-art mester világszerte rengeteg műhellyel és alkotóval dolgozott, a magas minőséghez mindvégig ragaszkodott. Motívumainak legjobb magyar tolmácsolója éppen Fajó János és az általa vezetett Pesti Műhely volt.A tárlat kurátora Rieder Gábor művészettörténész, aki a Victor Vasarely és Fajó János közötti művészeti együttműködést több éve kutatja a Fajó Alapítvány támogatásával. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó külön kötet (Vasarely és Fajó. Egy vasfüggönyön átnyúló művészeti együttműködés regényes története a hidegháborútól a kapitalizmusig) Vasarely és Fajó vasfüggönyön átívelő kollaborációjának művészet- és kultúrtörténeti feldolgozása.
Shifting Baseline - Stark Attila kiállítása
Resident Art Galéria, május 25-ig
Stark Attila vizuális világának szereplői erőteljesen beépültek a kétezres évek kortárs vizuális emlékezetébe, figurái ismerős alakokként köszönnek vissza a vásznakról. Tavalyi kiállításának képei azonban elmozdultak egy kevésbé trendi, de annál érdekesebb, ironikus-bukolikus festészet felé, ahol a természeti környezet és az ember ambivalens kapcsolata egy újfajta festőiséggel párosult. Jelen kiállítás képein – e kettő szintéziseként – visszatérnek Stark jól ismert lényei, akik olykor a Plants from Here világában, máskor a barokk festmények aktualizált kulisszái előtt jelennek meg. Sőt, a figurák néha a festészettörténet protagonistáinak bőrébe bújnak, amit persze csak akkor tudunk kellően értékelni, ha mind az eredetit, mind a Stark-féle világot ismerjük. Giorgione klasszikus és a KuloCity vicces figuráinak találkozása persze primer módon is működik, de egy másik síkon akár elkeseredett segélykérésként vagy keserű összekacsintásként is értelmezhető azon kipusztulófélben lévő kevesekkel, akik még képesek dekódolni az ilyen utalásokat. A Shifting Baseline festményei a művész saját korszakai közti játékos utazáson túl a kollektív vizuális emlékezetre, és így a művészettörténet fontosságára is ráirányítják a figyelmet. A ’shifting baseline’ kifejezést legújabban annak a jelenségnek a megnevezésére használják, amely az egymás után következő generációk magától értetődőségeiben és alapvetéseiben történő észrevétlen változásokat írja le. A felejtés korunk mindennél gyorsabban terjedő járványaként terjed, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy egyáltalán van-e még kulturális értelemben vett ’alapvonal’, vagy ahogy korábban neveztük, általános műveltség, amit egy generáció vagy egy közösség a magáénak tekint? Nyitvatartás: szerdán, csütörtökön és pénteken 13-tól 18 óráig; illetve bejelentkezéssel a hello@residentart.com e-mail címen
ef Zámbó István a Vinczemillben
Szentendre, Vinczemill, június 20-ig
"A Szentendrén élő ef Zámbó István nonkonformista, formabontó művész. Ösztönösen, műfaji megkötöttségek nélkül dolgozik: rajzol, képeket fest, szobrokat formál, szövegeket ír, filmeket forgat, zenél, performanszokat, happeningeket hoz létre. A művészet számára életforma, felfogásában a leghétköznapibb cselekvés is lehet művészi aktus. Filozófiai eszmefuttatások, kiáltványok, manifesztumok kísérik életművét, alkotásaival és írásaival sajátos magán mitológiát teremt. Legendás események résztvevője és szervezője, nevéhez fűződnek a szentendrei Szabadtéri Tárlatok, a Fő téri Nalaja Happening, a Vajda Lajos Stúdió és az A.E. Bizottság megalapítása." (Kopin Katalin művészettörténész)
Így történt - A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain
Magyar Nemzeti Galéria, július 21-ig
A holokauszt képzőművészeti ábrázolása, a szemtanú művészek nézőpontja, a látottak művészi dokumentálása kulcsfontosságú a holokauszt megértéséhez, értelmezéséhez – az idő múlásával, a túlélők emlékezetének halványulásával ezek az alkotások rendkívüli mementókká is válnak. Lukács Ágnes: Auschwitzi emlék, 1966–1967, Magyar Zsidó Múzeum és LevéltárA nyolcvan évvel ezelőtt lezajlott magyarországi holokauszt emlékezetét bemutató kiállításon olyan egyedi és sokszorosított grafikákat, albumokat láthat a közönség, melyek a koncentrációs táborok, a gettó vagy a munkaszolgálat mindennapjait örökítik meg narratív, figuratív, sokszor képregényszerű formában. Az ismert és kevésbé ismert magyar képzőművészek alkotásai zömmel közvetlenül a felszabadulás után készültek – a tanúságtétel szándékával, különböző megközelítési módon, ám valamennyi a szemtanúszerep felelősségének tudatában. Így az eseményeket (újra) átélve, azok „újrajátszásával” a személyes és kollektív traumafeldolgozásnak lehetünk tanúi. A kiállítás közel 30 művész, többek között Kádár Béla, Bálint Endre és Gedő Ilka munkáit mutatja be. A tárlaton szereplő műtárgyak nagy része a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből érkezik, melyeket más, magyarországi intézményekből és külföldről érkező művek egészítenek ki.
DESIGN
Határtalan design
Kiscelli Múzeum, június 23-ig
A dizájn szerelmeseinek felcsillan a szeme a számos nemzetközileg is elismert alkotó művei láttán, és nem fognak csalódni az idei kiállítás középpontjába állított olasz, osztrák, szlovák dizájn alkotások sokszínűségében sem.Radnóti Tamás belsőépítész és Szigeti Szilvia textiltervező alapító kurátorok a korábbi évekhez hasonlóan törekednek arra, hogy összekapcsolják a képzőművészetet, a tárgy- és formatervezést, a vizuális művészeteket és az előadóművészetet, és a kreatív szemléletet, az innovációt helyezzék a középpontba.A kiállítás május 10. és június 23. között látogatható.A kiállítás a Határtalan Design 20. jubileumi rendezvénysorozat része, az NKA, a Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeum fő támogatásával és a Budapest Brand támogatásával és együttműködésével valósul meg, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Múzeumok Éjszakája programsorozat része.
Képzőművészeti
Éjszakázz a múzeumban!
Néprajzi Múzeum, május 17., 24., 31., 18:00
A program családok számára (7-10 éves gyermekkel) ajánlott.Éjszaka a múzeum is elcsendesedik, sötétbe borulnak a kiállítótermek, csak a hold világítja meg a summás lány tükrét, amelynek visszaverődő fényében megjelenik a Máriás-ágy körvonala. De vajon biztosak lehetünk benne, hogy élettelen az épület, ha még sohasem láttuk, milyen egy éjszaka a bezárt múzeumban, mi történik lámpaoltás után a tárgyakkal? Most itt a lehetőség, hogy a saját szemeddel győződj meg róla. Gyere és tölts velünk egy izgalmas éjszakát a Néprajzi Múzeumban! Barangoljunk a terekben, folyosókon, raktárban, elemlámpával a kézben. Ismerjünk meg együtt egy kész kiállítást és fejezzünk be egy félkészet! Próbáld ki a subán alvást, szerelj össze egy priccset, pihenj meg pásztorbotnak dőlve, húzd ki az asztalágyat, hunyj egy rövidet buszülésen, bóbiskolj el függőágyban, vess fekhelyet tábori ágyon és építs kuckót a többiekkel. Közben elmerülhetsz az alvás és az éjszaka világában, mesélhetsz a szokásaidról, elmondhatod, hogyan ringatod magad álomba, és másnap együtt ébredhetsz a liget csicsergő madaraival.
TEREMTÉSMÍTOSZOK | Vetítéssel egybekötött zenés felolvasás
Műcsarnok (Előadóterem), május 12., 15:00
Közreműködők: Huszárik Kata színművész, Kobza Vajk zenész (oud), Jász Attila költő"Miután örökre eltűntek az ösvényről, megjelentek a gyomok,és lassan benőték az ösvényt, mintha sohasem lett volna.Nem jár arra régóta senki, csak a szél emlékszik.Dúdolgatja olykor Orpheusz dalának elfelejtett dallamát."(Jász Attila)Helyszín: Műcsarnok Előadóterem
Szeged
A fodrász mint pszichológus
Móra Ferenc Múzeum, május 14., 17:00
Kormány Eta mesterfodrásszal Rostás Mónika beszélgetBelépőjegy: 1000 Ft
Budapest FotóFesztivál 2024
Budapest, május 12-ig
A fotográfia egy csodálatos játék, amely kép által kapcsolja össze az alkotót és a befogadó, minden stíluságában más és más kérdéseket, érzelmeket és gondolatokat indít. A Budapest FotóFesztivál immáron 8. éve ennek az izgalmas játéknak nyújt teret. Ajtókat nyit vizuális élményekre párbeszédet indít a generációk között, közösséget teremt és 6 héten keresztül fotográfiával tölti meg Budapestet.A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL a Műcsarnokkal együttműködésben 2024-ben is egy nagyszerű kiállítással indíja programsorozatát, amely a 8. évhez hűen ismét az egyetemes fotográfia meghatározó alakjait mutatja be. A Fesztivál a Magnum ügynökséggel folytatott együttműködésének köszönhetően a „Női fókusz” című kiállítás öt fotográfusnő, Eve Arnold, Inge Morath, Nanna Heitmann, Susan Meiselas és Marilyn Silverstone csodálatos munkáiból válogat. A Fesztivál programja a hazai és nemzetközi fotográfia legjavából ad ízelítőt.
A föld útjai: japán–magyar párbeszéd a kortárs kerámiaművészetben
Néprajzi Múzeum, május 14., 17:30
A japán kerámia tradíciójában máig eleven jelentősége van a földhöz, a tájhoz, a természeti környezethez fűződő szerves kapcsolatnak. Ezzel a szemlélettel kezdeményezett alkotó párbeszédet A föld útjai című kultúraközi program Néma Júlia képzőművész kurátori koncepciója alapján Grászli Bernadett igazgató és Sörös Marian irodavezető (Művészetek Háza Veszprém) projektvezetésével. A közös munkában Japánból a gazdag minói kerámiakultúra két kortárs képviselője, Aso Rando és Hioki Tetsuya, valamint Hayashi Izumi kurátor (Museum of Modern Ceramic Art – Gifu/Gifui Modern Kerámiaművészeti Múzeum), magyar részről Néma Júlia, Czigány Ákos fotóművész és Korbély Barnabás geográfus vett részt.A Veszprém – Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 Balaton EYE rezidenciaprogram keretében a művészek kölcsönösen megismerték Mino és a Veszprém – Balaton régió kulturális és művészeti hagyományait. Együtt bejárt tájakon közösen gyűjtött ásványokból és élményekből alkottak új műveket egy közös kiállításra. Ez a tárlat 2024 májusában Veszprémben, majd októberben Tajimiben, a Museum of Modern Ceramic Art - Gifuban látható a „Gifu, a Tiszta Vizek Földje” Kulturális Fesztivál 2024 hivatalos programjaként.A föld útjai című kortárs kerámiaművészeti projekt a Museum of Modern Ceramic Art - Gifu, a Művészetek Háza Veszprém és a Bakony–Balaton UNESCO Globális Geopark együttműködésével, Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata, az EU-Japan Fest Japan Committee és a Japán Alapítvány támogatásával valósul meg.Moderátor: Néma Júlia képzőművészRésztvevők: Hayashi Izumi kurátor (Museum of Modern Ceramic Art - Gifu), Aso Rando és Hioki Tetsuya képzőművészek Az esemény regisztrációhoz kötött
Vermeer
Várkert Bazár, május 14., 18:00
Az amszterdami Rijksmuseum a történelem legátfogóbb Vermeer kiállítását hozta tető alá: 35, a világban szétszórt, ismert munkájából 28-at felsorakoztat. Jelen Exhibition epizódot David Bickerstaff (Pissaro, az impresszionizmus atyja, Napraforgók vonzásában) rendezte, és olyan Vermeer remekműveket mutat be a rajongók nagy örömére, mint a Lány gyöngy fülbevalóval, A geográfus, a Tejet öntő nő vagy épp a frissen restaurált Levelet olvasó lány nyitott ablaknál címűt. De nemcsak ennek a ragyogó XVII. századi művésznek a munkáival ismerkedhetünk meg a film révén! Képet kaphatunk a kiállítást szervező csapat – világhírű kurátorok és Vermeer-szakértők – munkájáról, akik új megvilágításba helyezik Vermeer titokzatos életét, remekműveit, művészi döntéseit, a kompozícióit életre hívó mozgatórugókat, a festményei hátterében megbúvó alkotó folyamatokat. Vermeer életművéről leginkább nyugodt, bensőséges, magánszférát feltáró zsánerképeire; előzmény nélküli élénk, színpompás (kobaltkék-sárga) palettájára és illúzióteremtően valósághű ábrázolásmódjára asszociálunk.Exhibition on Screen: VermeerSzínes angol dokumentumfilm, 2023, 93 perc (12)rendező: David BickerstaffSzereplők/Cast: Robert LindsayKorhatár: 12 A film adatlapja
Mit jelent ma a fotóriporteri műhelymunka?
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. május 15., 17:30
Mit jelent ma a fotóriporteri műhelymunka? Mire van szükség a sikeres működéshez a sajtófotós szakma kulcsfigurái szerint? – Vetített képes ingyenes kerekasztal-beszélgetésA 42. Magyar Sajtófotó Kiállítás kísérőprogramjaként az utóbbi időszakban a pályázaton sikeresen szereplő hazai fotórovatok vezetőivel beszélgetünk arról, hogy mit jelent ma egy szakmai műhely? Hogyan lehet a kiválóságra ösztönözni a kollégákat a napi hajtás közben? Mitől lesz tétje az egyre gyorsabban tovatűnő felületeken megjelenő sajtófotográfiának? És persze feltesszük nekik az örökzöld kérdést is: szerintük mitől jó egy kép, őket mi veszi le a lábukról?Beszélgetőpartnerek:Ajpek Orsi, a Telex fotórovat-vezetőjeÉberling András, a Magyar Nemzet fotórovat-vezetőjeSopronyi Gyula, a 24.hu fotó projektvezetőjeModerátor: Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatója
Banksy
Budapestre érkezik a világhírű Banksy kiállítás!
A világ leghíresebb láthatatlan graffiti művésze, a festőzseni Banksy ikonikus utcai képei új színt hoztak a kortárs művészetbe, alkotásai rekordösszegekért kelnek el. Barcelona, Párizs, Milánó, Prága, Brüsszel, Lisszabon és Dubaji után a kiállítás most Budapestre érkezik! The World of Banksy - ”Az utca a festővásznam” nagy sikerű kiállítás a Király utcai Komplex Kiállítóteremben lesz látható május 3-tól, majd folytatja az útját Velencébe, Nápolyba és New Yorkba.
Műcsarnok
Női fókusz | Eve Arnold, Nanna Heitmann, Susan Meiselas, Inge Morath, Marilyn Silverstone
Műcsarnok, május 12-ig
A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL és a MŰCSARNOK 2024-ben nyolcadik alkalommal rendezi meg a fesztivál nyitókiállítását a Műcsarnokban, ezúttal Női fókusz címmel. A Magnum Photos válogatásának öt női fényképésze, az ügynökség szellemiségéhez híven, a humanista fotográfia emblematikus képviselői. A három, már lezárult életműben – Eve Arnold, Inge Morath, Marilyn Silverstone –, valamint két másik generációhoz tartozó két alkotó – Susan Meiselas, Nanna Heitmann – munkásságában egyaránt kiemelt jelentőséget kapnak a hírnév, a hatalom, a vallás, a hagyomány, a kisebbségi lét és a jogfosztottság problémakörei. Elkötelezett alkotókként – a portré műfajában éppúgy, mint a társadalomábrázoló dokumentarista sorozatokban – női érzékenységgel, empátiával és helyzetértelmező tudatossággal közelítenek témáikhoz.Inge Morath és Eve Arnold a Magnum Photos első női tagjai, pályafutásuk legelején, az 1950-es években nevet és elismerést szereztek maguknak a férfi többségű kollektívában. Robert Capa és Ingrid Bergman szerelme megnyitotta Hollywood kapuit a Magnum fotográfusai előtt: 1960-ban a John Huston Kallódó emberek című filmjének forgatásán dolgozó kilenc Magnum fényképész közé mindketten bekerültek.Eve Arnold színfalak mögé tekintő, riportfotós képei egyéni látásmódot tükröznek, természetes beállításai különböznek a megszokott színészábrázolásoktól. Marilyn Monroe-ról készített különleges portréi pedig vallanak a két asszony szinte baráti viszonyáról is. A kiállításon fesztelen, bensőséges képek szerepelnek többek között Sophia Lorenről, Charles Chaplinről, Richard Burtonről és Elizabeth Taylorról.Inge Morath egyszerre személyes és univerzális témaválasztásaiban jól kitapintható a művészetek iránti érdeklődés, valamint a szokatlan helyzetek és az eltérő kultúrák szeretete. A Life magazin számára készült híres felvételét, a kocsiablakból kukucskáló láma fotóját akkor, 1957-ben az alábbi képaláírással látta el: „Linda, a láma a New York-i A.B.C. stúdióból tart hazafelé a Broadwayen. Hosszú nyakával lazán szemléli a világ leghíresebb utcájának fényeit.” A kiállításon számos egyéb nevezetes fotográfiája is látható, többek között a Saul Steinberggel közös maszkos portrék.Susan Meiselas a hetvenes évek elejétől több nyarat töltött New Englandben, ahol sztriptíztáncosnők életét dokumentálta a színpadon és azon kívül. A Magnum azután hívta meg tagjai közé, hogy 1976-ban e fotókat Carnival Strippers címmel egy albumban is megjelentette. Fotográfiái messze túlmutatnak a szenzációs médiaképeken. Témaválasztásait mély etnográfiai, történelmi és politikai érdeklődés vezérli. 1978-ban a nicaraguai polgárháborút fényképezte, felvételei a véres leszámolásokról bejárták a világsajtót. A jelenlegi válogatásba a Sztriptíztáncosnők sorozat hét fényképe került be.Nanna Heitmann hosszú távú fotóesszéi főként az ember és környezete kapcsolatát vizsgálják: „Vonzanak azok az emberek, akiket a környezetük formál, akik úgy döntenek, hogy szélsőséges körülmények között élnek vagy dolgoznak.” 2019-ben két személyes projektjével nyert felvételt a Magnum fotóügynökségbe, mindkettő a fizikai és lelki elszigeteltséget járja körül. A Női fókusz című kiállításon látható képein a világ egyik leghosszabb folyóját követhetjük, bepillantva a Jenyiszej mentén élők hétköznapjaiba.Marilyn Silverstone 1955-től volt hivatásos tudósító. Egy New York-i fotóügynökség megbízásából szabadúszó fotóriporterként Európában, Ázsiában, Közép-Amerikában, Afrikában és a Szovjetunióban is fényképezett. 1959-ben három hónapot töltött Indiában, ez a megbízatás fordulópontot jelentett alkotói pályáján. A rákövetkező évtizedekben teljes elköteleződéssel dokumentálta a buddhista vallás és világkép sokrétű szellemiségét és közegét. Fotográfiái négy albumban láttak napvilágot, valamint Kashmir in Winter címmel képeiből díjnyertes film is készült. 1964-ben csatlakozott a Magnum Photos-hoz. 1977-ben felszentelt buddhista szerzetesnő lett, a rádzsasztáni és himalájai történelem eltűnőben lévő kultúráját kutatta. A kiállításon szereplő fotográfiák hiteles portrékon ábrázolják a vallási vezetőket és tanítókat, éppúgy, mint a nepáli, vagy indiai hétköznapi embereket.kurátor: Tulipán Zsuzsakurátorasszisztens: Dekovics Dóra
Sulyok Gabriella: Legenda-változatok
Műcsarnok, május 26-ig
Sulyok Gabriella zenével és költészettel átkarolt művei kivétel nélkül segítenek az élet-pillanatunk felfogásában. „Dús-gyönyörű” rajzaiban mindannyiunk közös emlékeit jegyzi, és öröknek ható idő-terekbe helyezve vándorlásunkat, a jövővel együtt a jelenben elérhető életélménybe sűríti azokat.Volt alkalma egy mára elfelejtett kultúrába is bepillantást nyerni – szellemi-művészi alkatán túl ez teszi lehetővé, hogy a dolgokat mindig több szemszögből lássa, értelmezze, megfelelően érezze és értékelje. Józan látomásokkal erősített világlátása a lehető legtisztább, közvetítőszerepre is alkalmas attitűddel jelenik meg műveiben.Számára alapvetően fontos a fehér és a fekete, „mert a fény a fehéret és a feketét ugyanúgy eltakarja” – vagy éppen mert ugyanúgy megmutatja. E két szín találkozásának ritmusa, egymás szépségének veszteség nélküli kiemelése fontos momentum a grafikáiban, ezáltal teljesedhetett ki a fekete-fehér tartományban létrejövő egyedi atmoszféra.A mozgóképpel (és zenével) történő kifejezés képességének birtokában film- és akár életélményt is képes két dimenzióba transzponálni, sokszor egy egész történetet láttatni, elképzelhetővé tenni.Ceruzával, tussal és olykor krétával megjeleníteni azt, ami egyszerre rejtélyes és lényegi. A filmkészítés folyamatának ismerete ugyanakkor lehetővé tette számára azt is, hogy a rajzaiban megnyilvánuló mozgás mozdulatlansága magával ragadó legyen, hogy a vonalak olyan állóképet vetítsenek elénk, amely bármelyik pillanatban újra mozgásba lendülhet.Képei Mezopotámiába, Orfeusz és Euridiké világába, a zsidó-keresztény kultúra alapvetéseinek a Bibliában megőrzött, megunhatatlan útvesztőjébe, egyúttal a saját, mindennel közös világunkba, a jelen és a múlt-jövő dimenzióinak origójába repítenek.A tárlaton egészen korai és a legutóbbi pár hónapban készült munkák is láthatók. A három terem az ókori keleti és a görög mitológia által ihletett, fehér papíron fekete tussal készült rajzokat, foltmaratott rézkarcokat, valamint a zsidó-keresztény világ Bibliája, különösen a Zsoltárok Könyve tanulmányozása során életre kelt, személyes érintettségéből született grafikákat mutatja be. Az Irakban töltött évek alatt, a leletek és a tudósok által egyengetett feltételezések alapján megrajzolta a sumer, babiloni-akkád és asszír öltözékeket, és a múzeumi közegben, a mezopotámiai kultúra vizuális művészetének és a tőle elválaszthatatlan költészetnek hatására kezdte el a Sumer agyagtáblákhoz című tusrajz-sorozatát, amelynek minden darabja egy-egy sumer vers részletét kapta címül.Az Orfeusz sorozat a kétezres évek elején született, Gaál István 1986-os Orfeusz és Euridiké című filmjének hatására. Itt szintén nem jelennek meg figurák: sem Orfeusz, sem Euridiké nem ölt testet, de érezhető a jelenlétük – azt látjuk, amit ők láttak, vagy amit ők is láthattak volna. Velük együtt vándorolhatunk és küzdhetünk meg a kiállító által gyönyörűnek nevezett problémákkal.A grafikák térszerkezetének, a mélységbe és magasba irányultságnak, ezen belül a gyakran felbukkanó „ürességnek” köszönhető az az atmoszféra, amely a döbbenet és az ujjongás határán lévő állapotot idéz elő a szemlélőben. Ugyanez vonatkozik a bibliai történetek feldolgozását célzó és a történetek helyszínét feltérképezni-elképzelni segítő gesztussal készült rajzokra is. Az élményeket, benyomásokat rögzítő képek sokszor költők és írók megfogalmazásai, például Thomas Mann vagy Rainer Maria Rilke interpretációi ihlették.Sulyok Gabriella művei imaként is értelmezhetők: már-már bizonyító erejű látomás-képek, amelyek kaput nyitnak az időtlenségbe.(Reischl Szilvia, a kiállítás kurátora)
Helyiérték | III. Építészeti nemzeti Szalon
Műcsarnok, május 5-től
A Műcsarnokban jelentős szakmai- és közönségérdeklődés mellett, ötesztendős ciklusokban mutatkozhatnak be az egyes művészeti ágak. 2024-ben újra az építészet kerül reflektorfénybe. A HelyiÉrték címet viselő III. Építészeti Nemzeti Szalon együttgondolkodásra hív. Az elmúlt öt év hazai és határon túli építészetét összegző, a szigma jelölést logójául választó kiállításon a látogató korunk legfontosabb kihívásaihoz kapcsolódó, megkerülhetetlen kérdéskörök szerint csoportosítva ismerhet meg különböző építészeti gondolatokat. A jelen körvonalaiban az urbanisztikai léptékű jel-épületek mellett több aspektusból is megvilágításba kerül az építészet és a közösségi-kulturális identitás viszonya, nem feledkezve meg a kis léptékű, de annál fontosabb, katalizáló erejű beavatkozásokról. Önálló egységet képvisel a jövő zálogaként és a korszellem indikátoraként szemlélhető két, kiemelt témakör: az oktatási-nevelési intézmények és a lakóházak építészete. Az épített örökség helyzetét feltáró szekció a múlttal való együttélés lehetőségeit járja körül az identitás és a továbbörökíthető közösségi emlékezet szemszögéből. A kiállítási tér végpontján kap helyet az építészeti gondolkodás mint alkotói folyamat szimbolikus leképezése: válogatás skiccekből, rajzokból, látványtervekből, melyek művészi illusztrációkként a legjelentősebb hazai és nemzetközi pályázatokra készült építészeti víziókat is bemutatják. Az apszisban kialakított közösségi tér a párbeszéd, a szakmai közélet helye, hátterét a vizsgált fél évtized hazai építészeti könyvtermése adja. A művészi épületfotók az egyedi történetmesélés eszközeivel az épületek új arcát tárják elénk, betekintést adva az anyag mögött meghúzódó emberi történetekbe, az építészet humán dimenzióiba, rávilágítva arra, hogy egy épület „helyiértékét” a használó közösség igazolja vissza napról napra. Nem más, mint e közösség iránti felelősség az építész legfőbb feladata, különösen az elmúlt időszakot meghatározó járvány, a háború és a klímaváltozás metszetében.A kiállítás főkurátora Dénes Eszter építész, építészeti szakíró, felkért társkurátorai Gutowski Robert, Perényi Tamás és Ferencz Marcel Ybl-díjas építészek. Az építészeti minőség sokoldalú bemutatására törekvő kiállítást rendezvények, szakmai konferenciák, könyvbemutatók és különleges tárlatvezetések kísérik. A III. Építészeti Nemzeti Szalon 2024. május 5-től szeptember 15-ig látogatható.
