Camille Pissarro nélkül nem lett volna impresszionista mozgalom. Hiszen jogosan nevezzük őt az impresszionizmus atyjának!

Merész lépésre szánta el magát, és végig levelezett művészi ars poeticájáról családtagjaival. E bensőséges hangú, sok tényt és összefüggést megvilágító levelek alkották dokumentumfilmünk forgatókönyvének a vázát, melyben megkíséreljük jobban megérteni és megértetni Pissarro életrajzát és pályaképét.

A karibi térségben született Pissarro fiatalemberként rajong a festészetért, ezért Párizsba érkezik, és negyvenhárom éves korára maga mellé gyűjt egy elhivatott művészekből álló kis közösséget.

Első kiállításukat ugyan csúnyán pellengérre állítja a korabeli kritika, de itt nyerik el megkülönböztető nevüket: impresszionisták. Az elkövetkező negyven év során Pissarro lesz a motorja annak a művészeti irányzatnak, amely már a világ legkedveltebb stílusává vált.

Az Ashmolean Múzeum neve régóta egyet jelent a minőséggel. Az Egyesült Királyság első közgyűjteményeként (1683 májusában nyitotta meg kapuit) páratlanul gazdag anyaggal rendelkezik, többek között egy jelentős Pissarro archívummal. Dokumentumfilmünk stábja kizárólagos bejárást kapott ebbe az, impresszionista festőkkel foglalkozó leggazdagabb levéltári anyagba, és a negyven évre visszamenőleg legjelentősebb retrospektív Pissarro kiállítás terébe, így remélhetőleg páratlanul izgalmas és jelentős életrajzi tényeket tud majd elmesélni erről a hihetetlen művészről.

Jelen nagyszabású kiállítás az oxfordi Ashmolean Múzeumban az elmúl negyven év legjelentősebb retrospektív tárlata. Cézanne volt, aki Pissarrót „az első impresszionista”-ként emlegette. Az Ashmoleannak egyedülálló gyűjteménye van Pissarro munkáiból, leveleiből és egyéb, rá vonatkozó tárgyi emlékekből.