Az Abba 1977-ben a csúcsok csúcsán járt, amikor két hétre Ausztráliába utazott turnézni. Ez a különleges műfajmix természetesen tartalmazza a 4 koncerten előadott legnagyobb slágereket és az átlagos dokfilmek kötelező elemeit, legyen az pár részlet a sajtótájékoztatóról, vagy közvetlen a színpadra lépés előtti kulisszákból. Ám van egy játékfilmes kerettörténet is: Ashley Wallace (Robert Hughes) egy éjszakai rádiós, akitől a popzene távol áll és a stúdión kívüli interjúzás se műfaja, főnöke mégis az Abbával való találkozást várja el, mert tudja, átlagfeletti beszélgetés sülhet ki belőle, ami bemutatná a tagokat, mint embereket és nem, mint szupersztárokat – újabb dokfilmes kelléket beemelve. Próbálkozásai rendre elbuknak, hol késései, hol az együttes testőre által, így jobb híján a rajongókat is megszólítja. Mármint szerepben maradva az igaziakat, a mozi korához képest szinte úttörőként használva az áldokumentum műfajt. Lasse Hallstörm rendezése lényegében 4 stílust gyúr össze, végig koherensen tartva ezt a néha slapstick vígjátékba hajló keretet. A film felújított változatán kívül lesz pár kiegészítő extra is a feliratos vetítésen, amelyek a ritka ’77-es werkeken kívül betekintést adnak az Abba múzeumba és az épp futó Voyage koncertsorozatba.