A történelem során Magyarország vízrajza szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. A mocsarak helyén víztározók és halastavak, legnagyobb árterünk helyén pedig maga a szikes alföldi puszta terül el. Mára tavaink 75%-a mesterséges, ártereink 90%-a a múlté. Az élővilágnak azonban alkalmazkodnia kellett ehhez a változó világhoz, különben a kihalással néztek szembe.

Meglepő módon mesterséges vizeink nyújtják az utolsó menedéket néhány ritka vízi életközösségnek; egykori ártereink pedig télvíz idején vonuló madarak százezreinek biztosítanak időszakos szállást. De ezt a világot már nem a természet, hanem az ember irányítja…