A játékra - főként, ha állatokról van szó - hajlamosak vagyunk felesleges energiapazarlásként, afféle luxustevékenységként tekinteni, amely csak rontja az egyes egyedek és a közösség túlélési esélyeit. Pedig a valóság éppen az ellenkező: a játék rendkívül fontos szerepet tölt be a legtöbb emlős képességeinek tökéletesítésében. A farkas- és kutyakölykök rendszeres birkózással válnak szüleikhez méltó vadásszá, az antilopok és a jávorszarvasok pedig önfeledt kergetőzéssel készülnek azokra az előbb-utóbb elérkező pillanatokra, amikor az életük függ majd a lélekjelenlétüktől és futógyorsaságuktól. De mi van akkor, ha egy állatot - például azért, mert állatkertben tartják - megfosztanak a társas tapasztalatszerzés előnyeitől? És miért maradnak egyes fajok egész életükben játékosak? A film ezekhez hasonló - csak első pillantásra játékos - kérdésekkel várja a nézőket.