"George Gorton beszél. 1996. Június 16-án Moszkvából, Oroszországból. Hívásom oka, hogy a mai nap folyamán megölhetnek, vagy nyomtalanul eltűnhetek. Ez esetben szeretném, ha a rendőrség mindenről értesülne." Az őrült telefonhívás halálosan komoly. Néha megalapozott okai vannak a paranoiának. Az amerikai kampány-menedzser, George Gorton számára a történet 8 hónappal korábban kezdődött, amikor ő és partnerei, Joe Shumate és Dick Dresner kihagyhatatlan lehetőséget kapnak, hogy a történelem első szabad orosz választásainak élvonalában győzelemhez segítsék Boris Jelcint. A lelkes menedzsereket Oroszországba szállítják, ahol tökéletes luxus-ellátásban részesülnek. Az életben egyszer adódó lehetőségnek tűnő feladat azonban egyre több kétséget vet fel Gortonban, Shumate-ban és Dresnerben, miután egyre több rejtélyes és hihetetlen ellentmondásra derül fény.
Először be kell szolgáltatniuk útleveleiket, munkájuknak minden részletét pedig a legnagyobb titoktartással kell kezelniük. Mindig láthatatlanul a háttérben kell maradniuk, nem szabad jóváhagyás nélkül intézkedniük, részt venniük magában a kampányban, legfőképp pedig nem számíthatnak arra, hogy valaha is személyesen találkozzanak Jelcinnel. Vajon mitől védik őket ily módón megbízóik? Kiket védenek tőlük? Ezek a kérdések - melyeket az egyre növekvő szorongás szül - másodlagosak kötelességük teljesítése mellett. Jelcin lányának, Tatjana-nak segítségével megpróbálnak Jelcinből "eladható" politikai figurát kreálni, és megakadályozni, hogy Oroszország újra Vörös-uralom alá kerüljön. Utolsó reményük egy amerikai hagyományhoz fűződik: a középosztály háborútól és vérontástól való rettegésére apellálva negatív kampányt folytatnak Jelcin ellenfele ellen, ezzel próbálva javítani Jelcin esélyein. A választások hajrájában azonban Gordon félelmei beigazolódni látszanak: egy ember politikai győzelme vagy veresége élet és halál nagyon is személyes kérdésévé vált.